A hagyomány szerint Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes fél évezrede ezen a napon függesztette ki a wittembergi vártemplom kapujára az egyház eltévelyedésére rámutató, elsősorban a bűnbocsátó cédulák árusítása ellen szóló, híressé vált 95 tételét.
Ezt a napot tekintik hivatalosan a reformáció kezdetének. Ezért a reformáció emléknapjává nyilvánították, s ma immár ötszáz esztendős évfordulóját ünnepeljük.
A jubilálás ma csúcsosodik. Az ünneplés már tart egy ideje, hisz 2017-et a reformáció emlékévének nyilvánították a Kárpát-medence magyarsága körében. Sok helyen szerveztek rendezvényeket. Sepsiszentgyörgyön újkenyér ünnepén felszentelték a Gyöngyvirág utcai református templomot, ugyanott a lutheri reformációnak emléket állító orgonahangverseny is volt, a belvárosi templomban minikonferenciát tartottak, több településen ez elmúlt vasárnapon ünnepeltek, Barátoson harangot szenteltek, közösségi teret avattak, facsemetéket ültettek.
A Sepsi Arénát himnuszunkkal és nemzeti operával avattuk fel, azóta sportrendezvények helyszíne, hisz elsősorban az a rendeltetése, de a múltkori kulturális esemény után most egyházi ünneplést is befogad: a reformáció ötszáz éves jubileumát úrvacsoraosztással egybekötött, kultúrműsorral ünnepélyesebbé tett istentisztelettel. Mintegy párhuzam: a nemzet fővárosában, a Papp László Sportarénában tartják a reformáció ünnepének központi rendezvényét.
A reformáció az újkor kezdetét is jelentette. S ebben az újkorban a szétszaggatott magyarság megtartó erejének eszközét hozta el a reformáció. Nemzetmegtartó erőforrást szolgáltatott, hisz ennek köszönhető a magyarra lefordított Biblia, az anyanyelvű istentisztelet és egyáltalán az anyanyelv egyre szélesebb körben való elterjedése a hivatalos latin nyelv rovására.
A viharos századok sorában, a háromba szaggatott országban s főleg itt, a keleti végeken, Erdélyben mi, magyarok sokat köszönhetünk a reformációnak, nemcsak egyházi téren – s ezt ne vegyék sértésnek a katolikusok, hisz a római egyházban is reformokat szültek a változások –, anyanyelvünk mellett megmaradásunk, később nemzetté válásunkon is nagyot lendített a reformáció hozadéka.
Tehát van, mit ünnepelnünk.
Végezetül a Grezsa István kormánybiztos Barátoson a vasárnapi harangszentelés alkalmával kifejtett gondolatát elevenítem fel. Míg korábban a harangokat öntötték be ágyúnak, a 21. században ágyúkból kellene harangokat önteni, hogy azok összegyűjtsék az embereket a templomokba hitüket és magyarságukat megvallani, megtartani.
Szekeres Attila / Háromszék