Egyre kevésbé látszik valószínűnek, hogy a Grindeanu-kormány menesztésekor hangoztatott biztos és stabil országvezetést egyhamar megtapasztalhatjuk – legalábbis Mihai Tudose miniszterelnök csapatának megnyilvánulásai éppen ennek az ellenkezőjét mutatják. Lassan már napi gyakorlattá válik, hogy a kabinet tagjai egymásnak ellentmondó nyilatkozatokkal állnak elő – nem mellesleg olyan kérdésekben, amelyek a kormányprogram szerves részei, és amelyeket a koalíció egy ideig szent és sérthetetlenként kezelt –, illetve egymás után halasztják el az előzőleg igen nagy csinnadrattával beharangozott intézkedéseket, amelyek között különben nem egy még életképes és hasznos is lenne.
A legutóbbi példa erre a jelenségre: a hét vége felé a pénzügyminisztérium közleményben jelezte, hogy 2018. január elsejétől alapvető módosítások várhatóak a társadalombiztosítási hozzájárulások rendszerében. Két újdonságról lenne szó: egyrészt a járulékok összegének szintje több mint négy százalékkal csökken – 35 százalékra –, másrészt azok törlesztése teljes egészében az alkalmazottat terheli majd, szemben az eddigi vegyes rendszerrel, amikor mind a munkáltató, mind a munkavállaló fizetett egy adott hányadot.
A szaktárca közleménye azt is megjegyzi: a járulékok összegének kiszámítása, letartása és átutalása továbbra is a munkáltató feladata lesz, továbbá azt hangoztatják, hogy a változások sem a munkáltatónak nem okoznak nagyobb kiadásokat, sem a munkavállaló nettó jövedelmét nem érintik. Röviden elemezve a rendelkezéseket: tudni kell, nem éppen ördögtől való elképzelés ez. Más, szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban a módszert már elég régen alkalmazzák, általa ugyanis a munkavállaló biztosabb lehet abban, hogy például a nyugdíjalapba befizetett összegekből később valóban csak ő részesül járandóság formájában, mivel az egész befizetést az ő nevére jegyzik. A munkáltatók szempontjából sem feltétlenül rossz az elgondolás, mivel az a több mint négyszázalékos csökkenés korántsem jelentéktelen összeg, és az nála marad.
A fő kérdés inkább az, hogy ebből az egészből egyáltalán lesz-e valami. Márpedig azt igencsak kétségessé teszi, hogy a minisztérium közleményét megelőző napokban a kormányfő két rendben is leszögezte: kockázatos lenne áttérni az új rendszerre, marad tehát minden a régiben. Ez a kommunikációs „koherencia” kísértetiesen emlékeztet a régi-új munkaügyi tárcavezető Lia Olguța Vasilescunak a közszféra bérezését illető nyilatkozataira, amelyeket elhangzásuk után ketten-hárman siettek finomítani, cáfolni. A kormányváltáskor beígért megbízhatóság és stabilitás további példái: a családi adózás, a szolidaritási adó körüli kapkodások, halasztások, ellentmondó megnyilvánulások.
Emlékezzünk: Sorin Grindeanu volt kormányfőnek elsősorban azt rótták fel, hogy káoszt okozott, nem működött a kabinet. Utódjának, úgy tűnik, ezt sikerült megerősítenie.
Nagy D. István