Ingázó diákok Hargita megyében / Fotó: Székelyhon

Az iskolák körüli vitához mi, egyszerű falusi emberek is hozzá szeretnénk szólni. Amióta minden falusi tanítót elmozdítottak a lakhelyükről, a tanítók a nap nagy részét a buszon töltik. Az iskolában 3 óránál többet nem ülnek.

Nem foglalkoznak a gyermekkel. Nem ismerik a diákok otthoni körülményeit, nincsen idejük a szülőkkel kapcsolatot tartani. Iskolán kívül egy órát sem tartanak pluszban. A falu életének sem örömében, sem bánatában nem vesznek részt. Az ifjakkal senki nem foglalkozik. A mai tanítókra nem illik a népnevelő jelző. Még a kommunizmusban is többet kaptak a gyermekek a tanítóktól, mint most.

Csodálkoznak, hogy a magyar iskolák megszűnnek? Ellenőrizte-e le valaki, hogy hány falusi gyerek jár be a városi iskolákba? Vizsgálta-e meg valaki, milyen különbség van azon gyermekek haladásában, tudásában, viselkedésében, akik olyan falusi vagy városi iskolában járnak, ahol helyben lakó, illetve ingázó tanárok tanítanak?

Kinek a kötelessége a falusi iskolába oktató tanítók ingázásának a megállítása? Gondoltuk, hogy a tanfelügyelő-cserével mindez megváltozik, de csalódtunk.

Olyant sem hallottunk a mi időnkben, hogy több tanár ingázik, mint falusi gyermek. Jó lenne megszüntetni ezt a helyzetet, ezzel sok vidéki iskolát mentenének a felszámolástól, bezárástól. Legyen szabály, hogy miden tanügyi káder lakjon helyben, akárcsak a régi időkben. Erről szavazással kellene dönteni minden községben.

Ha meg így halad minden tovább, akkor az iskolák, óvodák megszűnéséért ki fog felelni?

Egy szülő

Székely Hírmondó