Fotó: forumujsag.hu

Tömegesen horkannak fel a romániai politikusok az RMDSZ, az MPP és az EMNP vezetői által aláírt autonómianyilatkozat kapcsán. Bár a dokumentum kissé vérszegény – jól tükrözi, hogy az autonómia fogalma nem pontosan meghatározott, így a magyar közösség tagjai is azt értenek alatta, ami éppen szívüknek kedves –, egy ilyen helyzetet nem hagynak kihasználatlanul a nacionalizmussal szívesen kacérkodó honatyák és elemzők.

Az alaphangot Liviu Dragnea adta meg, kérdésre válaszolva ugyanis azt mondta: az autonómia alkotmányellenes, elfogadhatatlan, és nem lehet alku tárgya. A szorongatott helyzetben lévő szociáldemokrata pártelnök vélhetően az őt támogató erdélyi vörös bárók kegyeit is keresi, ugyanis az alakulaton belüli csatározásokban ereje gyengülni látszik.

A hangoskodók sorába az elsők között állt be Ludovic Orban, a nemzeti liberálisok vezére is, aki  szintén az alaptörvényre hivatkozva utasította el a nyilatkozatot, ismételvén az örök tételt: az ország egységes és oszthatatlan nemzetállam. De szintén hozta formáját Traian Băsescu hűséges csatlósa, Eugen Tomac képviselő, aki durva provokációnak minősítette a magyar pártvezetők közös nyilatkozatát, noha – Tomac szerint – a román állam mindig megértéssel fordult a kisebbségek felé. Az elemzők közül Cosmin Guşă, a Realitatea hírtelevízió tulajdonosának gondolatai emelkednek ki: szavai szerint a magyar pártok tudatosan szítanak társadalmi feszültséget a centenárium évében, akcióikat a budapesti kormány hangolja össze.

Legbeszédesebb azonban egy alig ismert, Botoşani megyei szociáldemokrata képviselő elképzelése: Răzvan Rotaru ugyanis népszavazással zárná le az autonómia témakörét, végérvényesen. Javasolja, hogy az államfő írjon ki egy referendumot, amelyen az alábbi kérdésre adhatnának határozott választ: „egyetért-e a Romániában élő magyar nemzetiségű állampolgárok területi, helyi, illetve kulturális autonómiájával?” A populista, a névtelenségből kiemelkedni kívánó honatya arra alapozna,  hogy a centenárium évében a kellőképpen felingereltek örömmel söpörnék le az asztalról az önrendelkezés kérdését, ám ezt népszavazásig fokozni beteges elképzelés.

Az autonómianyilatkozat ily módon történő elutasítása valójában nem váratlan, hiszen a többségi nemzet politikai képviseletének következetes, konok álláspontjára utal, s jól tükrözi a kisebbségek iránti tolerancia hiányát. Már a megértési készség is hiányzik, szinte alig érhető tetten a másik fél szempontjainak megismerési szándéka.

Hiszen a nagy többség nem a mítoszromboló román történész, Lucian Boia nézeteivel azonosul (aki szerint a magyarokat nem lehet arra kötelezni, hogy örüljenek Trianonnak), hanem Nicolae Ceauşescu elvtárs nemzetállami téziseivel, miszerint Romániában a kisebbségi kérdést egyszer s mindenkorra megoldották. Ma ráadásul még azt is üzenik, önrendelkezésről beszélni sem tanácsos, politikai célként emlegetni pedig tilos.

Mózes László / Háromszék

5 hozzászólás

  1. antal m.

    Akaratom ellenére-véletlen az este későn a Tv. Realitatea műsor közlésén hallgattam-láttam egy tudománytalan- gyűlöletet túl múló, magyar nemzetet
    megalázó csúnya-ocsmány adást! Aljassággal tele tűzdelt körbeszédet, aminek se füle-se farka, csak buzditó-uszító szavak dördültek el, eget-földet rengető hangnemben! A MODERÁTOR NEVETTE,- MIND AZOKAT!
    Istenem, -mi várhat ránk!?…. Nincs egy parányi jó érzés irányunkban!
    NEM LEHET IIIGY, EGYÜTT ÉLNI!……….

  2. antal m.

    Dragnea … ,,nem lehet alku tárgya,,! Ha így fogalmazz, mi történt 1918 december 1-én Gyulafehérváron!?? Akkor az ,, alku,, alkudozás működött és ma a demokráciában,- ez nem lehetséges!? ÉRTHETETLEN!
    Ezért kérünk, megértést és kölcsönös tiszteletet!

    • Nyilas

      ” 1918 december 1-én Gyulafehérváron!?? Akkor az ,, alku,, alkudozás működött”

      Kedves antal.m. Kifejtené ezt egy kicsit bővebben? Milyen alku volt, kik között köttetett, és hogy működött?

  3. Muad-dib

    A románok véleményét egyféleképpen lehetne megváltoztatni: azzal ha mi jobban élnénk és dolgoznánk. Sajnos ezt nem tudjuk összehozni, annyira összenőttünk a románokkal és átvettük a szokásaikat, hogy nem vagyunk képesek sem egy jobb, sem egy szebb környezetet teremteni magunknak, amire román honfitársaink irigyek lennének. Akkor mondhatnánk, hogy fiúk húzzatok innen a 3,14csába, mert jobbak vagyunk nálatok, de így, a mostani helyzetben, az autonómia követelése nem más mint szájkaraté. Pár magyar meg román elvtárs megél belőle, a pórnép meg valahogy csak megoldja a mindennapi betevőt.
    Ez lenne az egyetlen adu a kezünkben, de nem tudunk élni vele, mert mi is balkáni néppé váltunk a kommunisták uralma alatt. A székely is pont úgy adja a kenőpénzt az orvosnak mint a román, a magyar politikus is pont úgy örvend a hatalom által ölébe pottyant lóvénak mint a román.

    • marczy

      “A székely is pont úgy adja a kenőpénzt az orvosnak…”
      El kell hogy keserítsek mindenkit, a csonka-magyarországi magyar is, meg a szlovák is, és a sort folytathatnám.
      Az, hogy a kommunizmusban az orvosok fizetését mesterségesen alacsonyan tartották, ide vezetett. Ma meg már oda, hogy az orvosoknak is kezd elegük lenni belőle. Akik meg a rendszer csúcsán állva érdekeltek, azok meg többet visznek haza adózatlanul, mint amennyit egy-egy nyugati(!) orvos keres. Az egyszeri fiatal orvosnak, rezidensnek mindebből elege van, és húz el külföldre, ahogy teheti.
      A hálapénzt én személy szerint bűncselekménynek tartom (ahogy sok normális nyugati országban az is! pl. Angliában börtönbe csukják azt az orvost, aki hálapénzt fogad el – más kérdés, hogy az angol állami egészségügy szakmailag a béka fenekéhez liften jár fel, de a belga, holland (bár ott drága a biztosítás), skandináv egészségügyről ódákat zengenek). Azért tartom annak, mert az orvos és beteg közötti bizalmi kapcsolatot súlyosan rombolja, és a hatalmi visszaéléseknek ágyaz meg. Ezért tűzzel-vassal irtani kéne, és ehhez nem biztos, hogy egy egyszerű bérrendezés elég.
      A hálapénz jellegzetesen kelet-európai képződmény, és ezért, mint a posztszovjet rendszer reliktumát, ki kéne irtani az egészségügyből.