Tahi Tóth László Tamburás szerepében Dobozy Imre, Verebes István és a Republic Együttes Hattyúdal című zenés komédiájának próbáján a budapesti József Attila Színházban 2013. december 10-én

Tahi Tóth László Tamburás szerepében Dobozy Imre, Verebes István és a Republic Együttes Hattyúdal című zenés komédiájának próbáján a budapesti József Attila Színházban 2013. december 10-én Fotó: Kallos Bea / MTI

„Tahi Tóth László családja és a Vígszínház társulata mély fájdalommal és megtört szívvel tudatja, hogy Tahi Tóth László, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, kollégánk és barátunk türelemmel és méltósággal viselt betegség után életének 75. évében elhunyt. Emlékezetes és felejthetetlen alakításait, tehetségét, életszeretetét örökre szívünkben őrizzük” – írta ki a szomorú hírt a Vígszínház közösségi oldalán tegnap délután.

Tahi Tóth László 1944. január 23-án született Budapesten, Tahi-Tóth Nándor és Pfeiffer Eleonóra gyermekeként. Hat testvére közül kettő (Tóth-Tahi MátéTahi József) hozzá hasonlóan szintén a színházi pályát választotta. Ő maga a Színház- és Filmművészeti Főiskola 1966-os elvégzése után rögtön szerződést kapott a Vígszínháztól (ahová gyakorlati évei is kötötték), s végül egész pályafutását ott töltötte. Olyan darabokban játszott, mint például Krúdy Gyulától A vörös postakocsi, Csurka Istvántól a Házmestersirató, Déry Tibortól a Tükör, Sarkadi Imrétől az Oszlopos Simeon, Csehovtól a Platonov (saját munkásságából ez volt az egyik kedvence), Bergmantól a Jelenetek egy házasságból, Shakespeare-től a Troilus és Cressida vagy Gogoltól az Egy őrült naplója.

A közönség számtalan filmben is találkozhatott vele, illetve szinkronszínészként is sokszor hallhatta remek orgánumát. Játszott többek között az Aranysárkányban, az Egri csillagokban, az Utazás a koponyám körülben, a Kakuk Marciban. Hangját pedig olyan mozikhoz és mesékhez adta, mint például a Kínai negyed, a Még drágább az életed, Az esőember, A gömb, a Harry Potter-filmek, a Sherlock Holmes tévésorozat, a Kung-fu Panda, a Vízipók-csodapók, a Kérem a következőt! vagy a Krisztofóró. De a legtöbbször ő volt Pierre Richard (Félénk vagyok, de hódítani akarok; Magas szőke férfi felemás cipőben) magyar hangja is.

Munkája mellett Tahi Tóth imádott teniszezni, de festőművész édesapja hatására festeni is nagyon szeretett (több kiállításon is szerepeltek munkái). Nem csoda, hogy Geg című könyvét (amelyet egyfajta vicces „útmutatónak” szánt színészek számára) saját rajzaival illusztrálta. Ezeken felül pedig több dalban is felcsendült a hangja, ráadásul az 1980-as években egy hanglemeze is megjelent Margitsziget rózsái címmel. Feleségét, Kárászy Szilvia zongoraművészt 1995-ben vette el.

Korábban még arról beszélt, hogy szép ajándék lenne neki, ha a teniszpályán vagy a színpadon érne véget az élete. Utóbbi majdnem be is következett, hiszen 2017 januárjában mentő vitte el őt a József Attila Színházból, ahol vendégfellépőként rosszulléte ellenére is végigjátszotta a Hattyúdal című zenés komédiát. Később a Vígszínház közleményben tudatta, hogy a rosszullétről egy korábbi stroke tehetett. Márciusban aztán újabb komoly és ijesztő hír látott napvilágot: Tahi Tóth súlyos agyműtéten esett át. Rehabilitációja nagyjából fél éven át tartott, s végül több mint kilenc hónapnyi kihagyást követően októberben tért vissza a színpadra az Audiencia című darabban. Akkor azt nyilatkozta, hogy meggyógyult énje más lett, félősebb, reszketegebb, gyengébb. – A színművészek rémálmát éltem át, amikor a színpadon állva, főszerepet játszva, a nagy monológ közepén veszítettem el az eszemet. Isten ments, hogy ez még egyszer megtörténjen! Új életet kellett kezdenem, új tempót kellett vennem, új rész következett az életemben – fogalmazott.

Tahi Tóth László maga volt az örökké játszó színész, aki egy 2016-os nyilatkozatában így fogalmazta meg mindezt: – A színészetet a végtelenségig lehet csinálni. És ha eredeti dolgot csinálunk, az mindenkit érdekelni fog. Végül valóban olyasmit csinált élete végéig, amit sokan szerettek és sokan voltak rá kíváncsiak. A színészt a Vígszínház saját halottjának tekinti, temetéséről későbbre ígértek tájékoztatást.

Vékony Zsolt / Magyar Nemzet