Fotó: inpolitics.ro

Rendkívüli kongresszusra készülnek a szociáldemokraták, és a megyei szervezetek – a nyolcvanas évekre emlékeztető módon – előre jelentik a hőn szeretett vezér iránti feltétlen odaadásukat. Liviu Dragnea pártelnök ezen a kong­resszuson kívánja megerősíteni magát tisztségében, és az előkészületek jelzik, hogy milyen országot álmodik.

Az, hogy az SZDP-n belül is van ellenállás, még nem sokat jelent: noha a közvélemény-kutatásokban mért népszerűsége éppen feleakkora, mint pártjáé, ezt úgy építette ki, hogy kapun belül ő az úr, az ő emberei kerülnek (kulcs)pozíciókba, ellenfeleit, bírálóit mindeddig sikerült félreállítania, kizárnia. Mondhatnánk, hogy megérdemlik őt ebben a korrupt és nemtörődöm érdekszövetségben, amely folyton visszahúzza a fejlődésre vágyó Romániát, de egy pártvezéri címnél nagyobb a tét.

Tetszik, nem tetszik, jelenleg az egyedüli kormányképes politikai erő az SZDP. Így van ez már évek óta, és ha az ellenzék nem kapja össze magát – márpedig úgy tűnik, a Nemzeti Liberális Párt nacionalista hangneme többet vitt, mint hozott a konyhára, a Mentsétek meg Romániát Szövetség a fővároson kívül nem tudta megvetni a lábát, Dacian Cioloș volt kormányfő még mindig csak készülődik, Traian Băsescu volt államfővel már senki sem számol –, így lesz a következő években is. Nem mindegy, hogy az SZDP és annak vezetője milyen célokat tűz ki.

Az a nézet, hogy a nemzeti szuverenitást az emberi jogok és a jogállam megsértése árán is meg kell védeni, a XIX. században tűnt fel, és a XX. század elején nemzeti-szocialista és fasiszta mozgalmak vették át – figyelmeztet Cristian Pârvulescu politológus, aki szerint a XXI. századi Romániában épp erre törekednek a legutóbbi választások nyertesei a független igazságszolgáltatás leigázására tett kísérleteikkel. A „független igazságszolgáltatásról” ugyan jó néhány keserű tapasztalata van a magyarságnak, de épp ezért kell a megerősítését kívánnunk: hogy abba az irányba haladjon, ahol már nem születhetnek a magyar iskolákat, anyanyelv- és szimbólumhasználatot, visszaszolgáltatást elítélő, etnikailag diszkrimináló döntések.

Liviu Dragnea az ellenkezőjében érdekelt: az általa párhuzamos államnak nevezett jogállammal hadakozik – amely már elítélte választási csalásért, és két másik, korrupciós ügyben is vádat emelt ellene –, noha a lakosság szemében ő maga alkotja a jogállammal párhuzamos államot, bűntársaival együtt. A politikai osztály valamiféle törvényen kívüliséget élvez már most is – a törvényhozók mentelmi joga és különnyugdíja csak a legkirívóbb szelete ennek –, ami civil szemszögből nézve egyértelmű és világos megsértése az állampolgárok közötti egyenlőségnek, az alkotmánynak és egy emberi, erkölcsi törvénynek is; csak ront a helyzeten, hogy hatályos törvények által szabályozott kiváltságokról van szó. Ezeket Dragnea csak szaporítani fogja. Ha meg nem állítják.

De ki? És mikor?

Demeter J. Ildikó / Háromszék