Aki látható és láthatatlan, elérhető és elérhetetlen, mindig elforduló és felénk forduló…
Aki hatalmas, de mindig gyöngédségre vágyik, aki a legközelebb áll hozzánk, és mégis annyira távoli…
Akiről verseket írunk, dalokat éneklünk, álmodunk, akivel sokat beszélgetünk és sokat hallgatunk…
Akit jó látni, ölelni, szeretni, meghódítani, aki mellett jó megnyugodni…
Akinek oldalán erősebbek, nagyobbak, bátrabbak lehetünk, de aki mellett inkább gyermekké változunk…
A csábító, gondoskodó, gyermeket nevelő, síró, aggódó, mindig vágyakozó…
Az áldott és átkozott, kiszolgált és kiszolgáltatott, felmagasztalt és megalázott…
Akiben jó elmerülni és megtisztulni, akitől mindig lehet türelmet, empátiát tanulni…
A tükör, melyben tisztábban látjuk magunkat és a valóságot…
A jelenlét és hiány, mely időtlen idők óta meghatároz bennünket…
A nő, az örök titok…
Nagy B. Sándor / Háromszék