Az Erdély.ma üzenete Doina Pană asszonynak – reméljük, hogy meg is érti

Újabb leleményt eszelt ki a zseniális Tudose-kormány egyik emblematikus arca, Doina Pană. A vízügyi és erdőgazdálkodási miniszter, megállapítván, hogy túl kevés pozitív hír jelenik meg a sajtóban, javasolta egyrészt, hogy a szerkesztőknek változtatniuk kellene eme fölötte ártalmas szokáson, s túlsúlyba kellene helyezni a bizakodást sugárzó tartalmat, másrészt pénzügyi kedvezményeket is meglebegtetett azoknak, akik élnének e kegyes ajánlattal.

A nem éppen jelentéktelen tárca vezetője – végzettsége szerint elektromos mérnök – bizonyára minden vízügyekkel és erdőkkel kapcsolatos gondot megoldott már, így gondolt egy merészet, és átlibbent a média ágazatába, ugyanis e fronton bőséggel van még kihívás a szociálliberális koalíció számára. Mert hiszen a földi paradicsom látszatát keltő Dragneáék számára fölöttébb zavaró, hogy a sajtó tisztességesebbik része úgy ostorozza őket, mint rossz kocsis a lovát.

Pană asszony szóra emelkedett tehát, és elmondta a magáét. Vagyis azt: hamis az elképzelés – közli a miniszter maradandó gondolatait a Főtér –, hogy csak a negatív hírek vonzzák a nézőket. A közönséget nevelni kell. Folyamatos egyensúlyra van szükség: a jót és a rossz dolgokat is be kell mutatni.

Közöljék, ha egy serdülő ostobaságot csinál, de azt is, ha olimpiát nyer. Minden tévéhíradónak a pozitív híreket is be kellene mutatnia, nem csak negatívakat. Én tényleg arra a lehetőségre is gondoltam, hogy ha több pozitív hírt közölnének, „mint amennyi kell”, kapjanak áfacsökkentést vagy valami anyagi térítést. Vannak lehetőségek, hogy támogassuk ezt, mert ha minden televíziónak lenne „egy bizonyos pozitív hírkvótája, akkor ha azt túlteljesítik, bátorítani kell őket” – fejtegette.

Hogy a politikussal mi történhetett, témahiányban szenvedett, s kínjában nyögte ki az előbbieket, forró tengerparton nyaralt, napszúrást kapott, avagy pártutasításra cselekedett, elhintve egy magocskát, mely, ha szárba szökkenhetne, a média megregulázását jelentené, e pillanatban még kérdéses.

Az viszont nem, hogy Pană asszony gondolkodása jól tükrözi azt a restaurációs folyamatot, melynek lényege a hatalmon lévők kommunizmus és diktatúra iránti fogékonysága, elkötelezettsége. Beszéljetek csak a szépről és a jóról – üzeni a találékony hölgy, miként a legádázabb diktatúrában tették a cenzúra bajnokai és az emberarcú szocializmus ideológiájától túlhevült agitátorok –, mert még fizetnénk is ezért.

Nevelnének és megvásárolnák a sajtót, ha már elhallgattatni nem tudják. Nem csoda, hogy Dragneának és lelkes csapatának kellenek a pozitív hírek, mert hitük szerint üzennék éjjel nappal, hogy a párt bölcs vezetése alatt a világok lehetséges legjobbikában élünk, virágzik az ipar, a mezőgazdaság és a kereskedelem, minden, ami virágozhat.

Hírmagyarázók eddig úgy értékelték: az igazságszolgáltatással kapcsolatos kormányzati és pártutasításra történő sumákolás egyik célja, engedjétek, hogy lopjunk, mert majd nektek is dobunk valamit. Ez most kiegészíthető azzal az újságíróknak szánt intelemmel, fogjátok be a szátokat, mert megfizetjük. Mert lefizetnének ők mindenkit – miként teszik is a folyamatos, fedezet nélküli fizetésemeléseikkel –, csak hagyják, hogy visszavezessék az országot a legsötétebb korokba.

És nagy elődjüktől, néhai N. C. elvtárstól s hűséges alattvalóitól megtanulhatták azt is, hogy képzelt világuk megteremtéséhez, a mindenkori tervek túlteljesítéséhez a vívmányok állandó harsogása jelenti a legbiztosabb utat.

Mózes László / Háromszék