Fotó: Krónika

Értetlenkedő, fölényes, kioktató, fenyegető, elképesztő, összeesküvés-elméleteket gyártó vagy éppen lekicsinylő, mereven elutasító, indulatos, gyűlölködő, szélsőséges – ilyen reakciók születtek a három magyar pártelnök által aláírt közös autonómianyilatkozatra.

Az, hogy a romániai parlamenti alakulatok ideológiától függetlenül elutasítják az autonómiatörekvéseinket, nem újdonság, így aztán liberálisok, szociáldemokraták, Băsescu és Tăriceanu pártjai ritkán tapasztalt egyetértésben mondtak nemet, legfennebb csak a hangnem különbözött.

A legocsmányabb és legfelháborítóbb reakció azonban Mihai Tudose miniszterelnök nevéhez fűződik, akinek a székely zászló mellé aggatott székelyekről szóló nyilatkozata nem csupán kormányfőhöz méltatlan és primitív, de olyan durva fenyegetés és uszítás, amely jócskán kimeríti a gyűlöletbeszéd fogalmát.

A politikusi reakcióktól nem különböznek a fősodrú médiában napvilágot látott vélemények. A jobboldali, ellenzéki sajtó kész összeesküvés-elméleteket tálal, minduntalan Orbán Viktort és Magyarországot vagy éppen Putyin destabilizáló szándékát sejtetve e törekvések hátterében, a kormánypárti média számára pedig ugyancsak kapóra jött a téma, hogy eltereljék a figyelmet a szociáldemokrata alakulat belső válságáról, így afféle hazafiassági-nacionalista versenyfutás alakult ki.

A legkiábrándítóbb véleményt a Román Tudományos Akadémia fogalmazta meg: szerintük semmiféle párbeszédet nem kell és nem szabad folytatni a nemzeti kisebbségekkel, a magyarokat pedig irredentizmussal vádolják.

Mindezek alapján a legfontosabb következtetés számunkra az lehet, hogy nem e körökben kell keresnünk szövetségeseinket. Nem a parlamenti pártoktól kell remélni, hogy megváltozik viszonyulásuk – ha éppen szükségük van az RMDSZ szavazataira, kissé visszafogják magyarellenes kirohanásaikat, de jól tudják, a nacionalizmus még mindig több voksot hoz. Ugyanígy a Realitatea, az Antena3 és a többi szennycsatorna véleményformálóinak empátiájára sem számíthatunk – fedett ügynökökként többen közülük titkosszolgálatoktól, más állami struktúráktól érkező parancsot teljesítenek. Az akadémiai szférában is hiába keresnénk barátokat: a Román Akadémia képtelen szabadulni nacionálkommunista beidegződéseitől.

S hogy mit tehetünk akkor? Keressünk más utakat. Ha a fősodrú médiában nincs esélyünk, használjuk a közösségi, az alternatív média csatornáit. Ha a parlamentben nincs kivel tárgyalni, keressünk szövetségeseket ott, ahol lehet: azon román értelmiségiek – történészek, írók, művészek, publicisták, közszereplők – köré­ben, akik nyitottak a párbeszédre, megértéssel fordulnak kéréseinkhez, hiszen az ő szerepük nélkülözhetetlen ahhoz, hogy olyan változás menjen végbe a romániai társadalomban, amelynek köszönhetően a magyarellenességből nem lehet majd automatikusan politikai tőkét kovácsolni.

De mindenekelőtt ne adjuk fel, csak azért sem.

Farcádi Botond / Háromszék

2 hozzászólás

  1. antal m.

    Mihai Tudose Kormányos belegázolt a magyar nemzetiségünkbe,- nem alkalmas a tisztségére! A ki kinyírással fenyeget azzal, hogy lehet egy asztalhoz ülni, vagy vele ünnepelni,- kérdem!?
    Aki azt képzeli el, hogy felhúznak itt az ősi lakhelyemen, vagy arra késztet, hogy megtagadjam az anyanyelvemet, – az szörnyen TÉVED!
    ÖREGEMBERKÉNT, NEM TUDOM ELKÉPZELNI, HOGY SZÜLEIM SÍRJAI-HANTJAIT NE ŐRIZZEM, AZ ÉLETEM VÉGÉIG, MERT ERRE HIVATOTT VAGYOK SZÜLETÉSEMTŐL!

    Válasz
  2. Tóducz

    Tudose Dragneanak írja a dalt: egy jó ok a teleormáni báró számára, hogy kukázza Tudoset.

    Válasz

Írj egy hozzászólást:

Az email címet nem tesszük közzé.