Interjú Takács Évával
Takács Éva Szegeden látta meg a napvilágot egy család hetedik gyerekeként. Még csak tizennyolc éves, de az életét meghatározó tehetsége – az ének tudása – ismertté tette őt. Fellépései száma, van, akinek még csak álom, mivel meghaladja az 150-et. Honlapja azt is elárulja Éváról, hogy Magyarország után már bejárta a Székelyföldet, a Gyimes völgyét és a távoli Moldvát is felkereste. Minden helyszínről lenyűgöző szépségű fotókat készített, történeteket jegyzett le, de amit még eddig sehol sem láttam, a település jobb megközelíthetőségéhez használatos térképeket és fotókat mellékelt, melyek egyértelműen eligazítják a tájon még ismeretlen utazót. Ugyanitt hallhatunk néhány dalt is a kedvencei közül, melyek megmagyarázzák azt a nagyfokú érdeklődést, amit iránta tanúsítanak a rendezvényszervezők.
Amikor először végignéztem a honlapját, nem tehettem mást, minthogy ismeretlenül bár, de levélben keressem fel őt és gratuláljak ahhoz a művészeti tevékenységhez és lelkesedéshez, ami átsugárzik az olvasóra is. Második lépésben sikerült találkoznom vele és édesapjával is, aki nagy hozzáértéssel és támogató szeretettel egyengeti lánya útját.
Éva már a megjelenésével is elbűvöli az embert. A bájos külső szép lelket és csiszolt elmét takar.
-Éva, mikor kezdődött pályafutásod és ki fedezte fel először, hogy tehetséged van az énekléshez?
-Igazából már 3- 4 éves korom óta énekelek. Tizenkét éves koromban, amikor Szegeden jártam a Főfasori Általános Iskolába, akkor az énektanárnőm észrevette, hogy jó hangom van. Ő irányított a Csíkszeredából származó Borbély Melinda tanárnőhöz, aki sokat foglalkozott velem. Melinda nem csak egyszerűen népdalokat tanított, hanem nagy figyelmet szentelt a helyes előadásmódnak is. Az iskolában sokszor osztályról osztályra vitt, hogy gyakorlatot szerezzek a közönség előtti éneklésben. Ez tartott egy évig, utána sajnos el kellett utaznia külföldre. Ezek után elkezdtem gyakorolni azt, amit tőle tanultam, felvételeket hallgattam és elolvastam sok szakkönyvet.
-Mi volt a specialitásod, mit szerettél énekelni leginkább?
-Inkább moldvai csángó énekeket és székely népdalokat, mivel Borbély Melinda székelyföldi, de énekeltem mezőségi és kalotaszegi énekeket is. Igaz, ezekből jóval kevesebbet.
Az általános iskola után 14 évesen bekerültem a Tömörkény István Művészeti Gimnázium ének-zenei tagozatára. Itt csak komolyzene, és kóruséneklés van, nincs népi ének-oktatás. Zongorát a Zeneiskolában tanulok, és a szegedi Mestertanoda Művészeti Iskolában tanultam népi éneket, ahol tanáraim Polgár Lilla és Ivánovics Tünde volt. Miután bevezették azt a rendszert, hogy az állam csak egy művészeti ág tanulásához ad támogatást, az alaphangszernek számító zongora tanulásának folytatása mellett kellett döntenem. A népdallal természetesen továbbra is foglalkozom, és ebben neves szakemberek segítenek. Nagy lendületet adott az, hogy 2005. májusában megkaptam Szeged város pályakezdői támogatását: ezzel sikerült megszereznem a négy lemezt tartalmazó "Moldva és Bukovina népzenéje" kiadványt is, amiről számtalan moldvai népdalt tanulhattam.
-Ahogy elnéztem a honlapodat, úgy érzem, hogy van mögötted egy egész apparátus, aki veled foglalkozik. A látvány azt sugallja, hogy van egy menedzsered, van valaki, aki a hangképzéseddel foglalkozik, van, aki az időpontjaidat figyeli, aki a honlapodat készíti… Áruld el, hogyan működik nálad ez, kik azok, akik egyengetik karrieredet?
-Igazából az apukám az, aki velem foglalkozik. Ő késztette a honlapomat, ő figyeli az időpontokat és még a képeket is ő készíti.
-Milyen díjaid vannak?
-Már az általános iskolában is értem el első helyezéseket városi és megyei népdaléneklési versenyeken. A legnagyobb nyilvános elismerést az Arany Páva Díj jelenti, amelyet másfél évvel ezelőtt, az Apátfalván megrendezett országos minősítésen kaptam.
-Van valamilyen álmod a karriereddel kapcsolatosan? Milyen díjat szeretnél megnyerni még, vagy mi az, amire vágysz? Hol helyezkedik el az Arany Páva Díj?
-Nem szeretnék több díjra pályázni. Épp elég az, ami van. Mikor felnőtt leszek akkor népi ének tanár szeretnék lenni. Ez az, amire vágyom.
A népzenei előadók szakmai minősítését a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége végzi. Az Országos Népzenei Minősítőn bronz, ezüst és arany fokozat érhető el, az Arany Páva Díj a legnagyobb elismerés.
-Mondd el, kérlek, hogyan keresnek meg téged? Mesélj nekünk egy kicsit bővebben arról, hogy hogyan történik egy ilyen felkérés?
-Időben kicsit vissza kell mennünk. Jó öt évvel ezelőtt a szomszédunk, aki színész, elvitt egy szegedi közéleti személyiség, Szilágyi Árpád születésnapi ünnepségére, és így konferált be: "Virág helyett egy olyan virágszálat hoztam, aki énekkel fog köszönteni" Ez a fellépésem nagyon jól sikerült, az ünnepeltnek tetszett, ahogyan énekeltem neki, és azóta rendszeresen meghív a Szegedi Közéleti Kávéház rendezvényeire. Így sokan megismertek, és egyik felkérés a másikat követte. Az évek során több történelmi megemlékezésen, koszorúzási ünnepségen, emlékmű-avatáson, kiállítási megnyitón, könyvbemutatón, városi rendezvényen, egyházi alkalmon mutathattam be a népdal értékeit. A moldvai népdal nagyon közel van hozzám.
Tavaly március 15-én, a Nemzeti Ünnepen felléptem Szegeden, a városi ünnepségen, ahol a „Hol vagy magyarok tündöklő csillaga” kezdetű csángó népdalt énekeltem. A baptista imaházban is énekeltem csángó énekeket, amelyeket az m1 és az m2 tv is közvetített. A „Lehullott a Jézus vére” a hívek által leggyakrabban kért szentes ének.
-Ezek mind Szegeden történtek, de azért máshol is felléptél. Hol?
-Máshol is énekeltem, többek közt Budapesten, Gyulán, Békéscsabán, a Vásárhelyi Népzenei Fesztiválon, és két alkalommal a Vasvári Nemzetközi Népdalos Találkozón.
Magyarországon kívül Romániában léptem fel a Székelyvarsági Málnaszüreti Fesztiválon, valamint a Szeged Táncegyüttes romániai turnéin, többek között a Nagyváradon, Nagyszalontán, Margittán, Temesváron és Logoson. A Táncegyüttesbe Nagy Albert, az Együttes vezetője hívott, és eddig sokszor szerepeltem a műsorukban. Van, amikor zenekarral, van, amikor egyedül énekelek. Nagy élmény volt számomra, amikor a 2006-os Bihar megyei turnén, a zsúfolásig telt nézőtér előtt moldvai csángó népviseletben adhattam elő moldvai népdalokat a Nagyváradi Színház hatalmas színpadán.
-Kaptál már felkérést, vagy lehetőséget, hogy jelentess meg CD-t?
-„A táncház népzene - 2006” című CD-n énekelek egy gyimesi éneket. Pályázat útján kerültem a nyertesek közé, a felvétel a Hagyományok Házában készült. Nem rég felkérést kaptam Romániából, a Dancs Records Kiadótól. A hangfelvételek már elkészültek, és még tavasszal megjelenik a "Székelyföldi Hangos Útitárs" sorozat 3. albuma, valamint a "Gyimesi Vadvirág" album, amelyekben én is éneklek gyimesi népdalokat.
-Mit jelent neked ilyen fiatalon népdalokat énekelni?
-Kiskorom óta szeretem a népdalokat. Sokan, mondják, hogy nekem ehhez van érzékem és ez áll nekem jól. Örülök, ha ezt gondolják, hiszen én is így érzem, és nagyon szeretem is csinálni.
-Erdély és Csángóföld nem idegen számodra már. Hogyan kerültél ki, és milyen gyakran jársz oda?
-Három éves korom óta évente Háromkútra járunk családostól. Ez Gyimesközéploktól a hegyeken át, a Békás szorostól délre fekvő kis település, ide költözött fel egy pár család Középlokról és ők a „legcsángóbb” csángóknak nevezik magukat. Úton csak a Békás-szoros felől lehet megközelíteni, Középlokra gyalog vagy lóháton juthatnak el. Most már Neamti megyéhez csatolták a települést, így Moldva tartományához tartozik.
-Hogyan kerültél Pusztinára?
-Sok moldvai éneket éneklek, és már régóta vágytam arra, hogy elmehessek Moldvába.
2006 nyarán lehetőség is nyílt erre. Mivel a szállásunk Gyimesközéplokon volt, viszonylag rövid idő alatt átértünk Moldvába. Pusztináról már itthon is hallottam a népdalok kapcsán, de most fel is kerestük ezt a gyönyörű falut. Nyisztor Ilona sajnos nem volt otthon. Sikerült viszont találkoznunk Tinkával, és ez különös élmény volt, mert addig csak a televízióból ismertem. Megnéztük a templomot, és találkoztunk Erőss Józseffel, akinek a kertje mellett van a Szent István szobor. Tőle hallottuk, hogy lakik egy néni Kelgyesten (Pildesti), akit érdemes megkeresni, ugyanis ő még énekel magyarul. Kelgyest Románvásártól északra van, vagyis elég messze Pusztinától, de megérte elmenni! Agháta néni számunkra nagyon érdekes, több évszázaddal ezelőtti magyar nyelvet beszél. A vele eltöltött néhány óra kitörölhetetlen, különleges élményekkel gazdagított.
-Visszavágysz Csángóföldre?
-Persze. Nagyon… Szeretem az ottani tájat, a légkört, az állatokat, a természetet… Szeretném közelebbről megismerni azokat az embereket, akiktől olyan sok-sok szép éneket tanulhattam. Remélem, lesz alkalmam egyházi alkalmakon is jelen lenni.
-Megtudtam hogy baptista felekezetű vagy. Hogyan függ össze a baptista vallás és csángó népi keresztény énekek éneklése?
-A keresztény vallások között lehetnek teológiai viták, a szokások lehetnek különbözőek, de valamennyi keresztény hit alapja ugyanaz: Jézus halála és feltámadása. Ha Erdélyből a Gyimes völgyén át jövünk Moldvába, az első csángó település Gyimesfelsőlok. Itt van az Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium, amelynek egyik gyönyörű épületét így szokták nevezni: "a kősziklára épített ház". Ez a kifejezés az Úr Jézus szavaiból származik, aki kijelenti: földi életét csak az helyezi szilárd alapra, kősziklára, aki Őt, vagyis Jézust követi. Senki sem vethet más alapot. Jézus követése a keresztény hit alapja, és akik ezen az alapon állnak, megértik egymás énekeit, együtt örvendenek. A moldvai magyarok a valamikor magukkal vitt egyházi dalaikat szájhagyomány útján őrizték, formálták. Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök magyar zsoltároknak nevezi a csángó vallásos népénekeket. Ezek csodálatos gyöngyszemei a magyar népdalkincsnek, és a modern korban egyre nagyobb szükség van rájuk!
Takács Éva honlapja: http://web.tvnetwork.hu/~takacs/eva/
Az interjút készítette Csángó Bogdán Tibor
Az interjú elkészítésében segítettek Bogdán Andrea és Baritz Erika
_______________________________________
"...itt rekedtem" Interjú Benke Grátzyval
A moldvai származású Benke Grátzy pontoson tizenöt éve „rekedt ide” Magyarországra, ahogy ő mondja. Megszerette ezt az országot és idetelepedett végleg. A zene betölti az életét és ebből nekünk, a széles közönségnek is juttat belőle. Törekszik a minőségre, ami sikerül is neki. Szűkszavú természetű, de mégis alkalmat kapunk arra, hogy megismerhessük az alábbi interjú segítségével.
- A csángóföldi Somoskán születtél és nőttél fel, majd Magyarországra jöttél. Apa lettél, van egy céged, elvégeztél egy főiskolát és alapítója vagy a Moldvahon Csángó Kulturális Közhasznú Egyesületnek. Először is szeretném tudni, hogy is kell leírni pontosan a neved. Ugyanis sok helyen találkoztam a Gráci és a Grátzy változattal is. Melyiket használod? Mi a névválasztás története?
- A hivatalos nevem Benchea Valentin, s a tisztességes nevem az Benke Grátzy. A Grátzy nevet Györgyine pátertől kaptam. Amikor kereszteltek, akkor megkérdezte a szüleimet, hogy megengedik-e, hogy a keresztnevem lehessen annak a papnak a neve, aki a templomunkat építette. Hát Tátám s Mámám beléegyezett s az óta ezt a nevet ismeri mindenki a faluban. Csak a volt osztálytársaim tudják, hogy Valentinnak is hívnak.
- Azt szeretném tőled megtudni, mikor és miért határoztál úgy, hogy átjössz Magyarországra? Milyen nehézségekkel szembesültél, és hogyan küzdötted le őket? ...
A moldvai származású Benke Grátzy pontoson tizenöt éve „rekedt ide” Magyarországra, ahogy ő mondja. Megszerette ezt az országot és idetelepedett végleg. A zene betölti az életét és ebből nekünk, a széles közönségnek is juttat belőle. Törekszik a minőségre, ami sikerül is neki. Szűkszavú természetű, de mégis alkalmat kapunk arra, hogy megismerhessük az alábbi interjú segítségével.
- A csángóföldi Somoskán születtél és nőttél fel, majd Magyarországra jöttél. Apa lettél, van egy céged, elvégeztél egy főiskolát és alapítója vagy a Moldvahon Csángó Kulturális Közhasznú Egyesületnek. Először is szeretném tudni, hogy is kell leírni pontosan a neved. Ugyanis sok helyen találkoztam a Gráci és a Grátzy változattal is. Melyiket használod? Mi a névválasztás története?
- A hivatalos nevem Benchea Valentin, s a tisztességes nevem az Benke Grátzy. A Grátzy nevet Györgyine pátertől kaptam. Amikor kereszteltek, akkor megkérdezte a szüleimet, hogy megengedik-e, hogy a keresztnevem lehessen annak a papnak a neve, aki a templomunkat építette. Hát Tátám s Mámám beléegyezett s az óta ezt a nevet ismeri mindenki a faluban. Csak a volt osztálytársaim tudják, hogy Valentinnak is hívnak.
- Azt szeretném tőled megtudni, mikor és miért határoztál úgy, hogy átjössz Magyarországra? Milyen nehézségekkel szembesültél, és hogyan küzdötted le őket?
- Nem Magyarország volt a célom, de ide rekedtem szerencsére. Ez 1991. február 8-án volt. Nehézségeim nem erőst voltak, inkább csalódásaim. Ilyenekből akad ma is, de nem eppe veszem őket komolyan. Megszoktam, hogy itt más emberek élnek, mint ahol felnőttem.
- Családodról mit tudhatunk? Hány gyermeked van? Hol éltek?
- Van két fiam György és Márton. Nevüket az apókáim tiszteletére kapták. Mindjárt születik a harmadik gyerek is, s Ő is kakaskával rendelkezik. Gyöngyösön élünk a Mátra lábánál, családi házban. Amint találunk valami jó házat valamelyik faluban a környéken, akkor költözünk, de addig nagyon jó itt.
- Melyik volt az a(z) (idő)pont amikor nyilvánvalóvá vált számodra, hogy a csángóság kultúrája egy olyan érték, amit érdemes nemcsak ápolni de átadni is?
- Tátámék s az apókáim meg az egész nagycsaládom mindig is hagyomány és nyelvőrző volt, ezért a hagyományőrzés vett körül egész gyerekkoromban. Úgy 20 éves körül lehettem – már itt Magyarországon - amikor észrevettem, hogy amit tudok, csak úgy ni magamtól, az olyan érték, amit mások szeretnének megtanulni s azon vettem észre magam, hogy ezeket át is adom.
- A csángó népi zene szakértőjévé váltál. Ha valaki erre kíváncsi, biztos téged keres meg. Hogyan alakult ez ki? Mi az "ujgur népi dob"?
- Amikor Budapestre érkeztem már az elején felkerestem a Marczibányi téren a csángó táncházat, ahol nagyon jól éreztem magam. Minden héten jártam táncházba s egyszer úgy alakult, hogy nem volt dobos a Tatros együttesben s megpróbáltam veregetni a dobot. Kerényi volt a csapat vezetője s tetszett neki, majd elkezdett hívogatni, hogy zenélgessek velük. Akkoriban nem volt ilyen nagy divat a csángó zene és tánc, ezért nagyon sok helyre mentünk, hogy megismertessük az emberekkel ezt a műfajt. Sokat tapostuk ezt az utat, amíg megismertettük országszerte a csángók népzenéjét és néptáncát. Mondhatom, hogy 1992 óta minden évben ott voltam az országos nagy népi rendezvényeken zenészként, táncosként, előadóként vagy csak nézőként, de elsõsorban csángóként.
2004 nyarán volt szerencsém eljutni Kínába. Pekingben és ujgur területeken járogattunk. Onnan hoztam az ujgur dobokat. Szerintem itt Kelet-Európában nem található több példány az ilyen dobokból, mert azt tudni kell róluk, hogy kb. 100 kg a 4 dob együtt. Van egy ujgur népzenét játszó együttes a KÁSGÁRI s ebben dobolok.
- Hány együttesnek vagy tagja? Jelenleg hol lehet téged hallani állandó jelleggel és kaptatok-e már meghívásokat idén? Csángóbál mikor lesz és felléptek-e?
- Egy együttesben, a Somosban vagyok állandó jelleggel, de ezen kívül előfordulhatok a Szigonyban, Zurgóban, Komplexában vagy bárhol, ahová hívnak, mert szeretem, ha minél több ember szívja magába az én népzenémet s a zenélés egy küldetés számomra. Az Almássy téren minden csütörtökön van csángó táncház, amin felváltva zenél a Somos, a Szigony, s a Fanfara Complexa. Ezen kívül minden második szerdán vagyunk a Marczibányi téri Művelődési Házban.
2007. február 17-én lesz a XI. Csángó Bál, ahol többek között fellép a Somos is. Idén lesznek vendégek Rekecsinbõl, Klézsérõl, Somoskából, Pusztinábol és Gyimes völgyéből.
- A Moldvahon Egyesület felvállalta a csángó kultúra óvását, de főleg ennek az értéknek a minél autentikusabb átadását. Hány tagja van és hányan vesznek részt aktívan a munkában? Te magad milyen szerepet töltesz be? Mi a Moldvahon "rendeltetése"?
- A Moldvahon Csángó Egyesületet azért hoztuk létre –kb. 30 fő- hogy tegyünk valamit a csángó kultúra érdekében. Igyekszünk minél több jó dolgot csinálni, szervezni s ez sikerült is idáig. Én vállaltam az elnökséget az elején és most is én töltöm be ezt a posztot.
Aktívan 10-15 ember vesz részt a munkákban. Rendeltetése? Menteni, átadni, létrehozni dolgokat s pörögni a csángó ügyért.
- Hallhattunk előadni a "Veszélyeztetett örökség- veszélyeztetett kultúrák" konferencián, amit a Teleki László Alapítvány rendezett 2006 júniusában Bákóban és Pusztinán. Mi volt az előadásod témája?
- Csángók beilleszkedési problémái Magyarországon 1990-2004.
- Láthattunk a Diószegi László által rendezett "Brassói Pályaudvar" című filmben, de talán még érdekesebb szerepben a Szomjas György rendezésében forgatott "Vagabond" című filmben is. Nagyon jó kritikákat olvashattam mindkét esetben és a nemzetközi visszhang sem maradt el. Milyen volt kipróbálni magad ezen a téren is? Kedvet kaptál a színészethez? Lesz még folytatás?
- Gyerekkoromban mindig arról álmodtam, hogy színész leszek s ez az álmom egy film erejéig teljesült. Jól éreztem magam a forgatások alatt, s szerintem jó dolog a filmezés.
- Milyen újdonságokat közölnél szívesen a "Csángó Klubról"?
- A klub egy ideig szünetelt de szerintem februárban ismét elkezdjük szervezni, mert ismét van rá igény. Az Almássy téren létrehoztunk egy állandó kiállítást Magyarok Moldvában címmel. Ebben a teremben szeretnénk a klubot is tartani. Amúgy ez a terem megfelel sok mindenre, pl: tv interjúk készítése, gyűlések, összejövetelek, sajtókonferencia stb.
- Hányadik alkalommal rendeztétek meg 2006-ban a Somoskai Napokat? Mennyiben tért ez el az előző alkalmak rendezvényétől?
- VII. Faluhete Fesztivál volt 2006-ban. Minden évben színesítjük a lehetőségekhez mérten az egész rendezvényt, ezt így teszzük majd idén is. Idén a Faluhete Fesztivál aug. 6-12. között lész.
- Meg vagy-e elégedve a csángó ügy irányvonalaival? Ha rád lenne bízva az ügy, hogyan csinálnád, milyen prioritásokat helyeznél előtérbe?
- Az irányvonalak szerintem jók. Nagyon sok fiatalt vonnék be a munkákba, bár ez nehéz, de nem lehetetlen. Gyerekek taníttatását és a kommunikációt (egész ügy PR-ját Romániában s Magyarországon egyaránt) helyezném előtérbe, de a lista az hosszú.
- Milyen tervekkel indultál 2007-nek?
Sok nagy tervem van az idei évre, de itt csak a csángó ügyre vonatkozókat említem meg.
Csángó bál, Csángó klub, táncház az Almássyn s a Marczin, krakkói kirándulás szervezése Magyarországon élő csángó fiataloknak, Somoskai Faluhete Fesztivál, Csángó Karácsony s még ami adódik.
- Köszönöm hogy válaszoltál a kérdéseimre és kívánunk sok sikert munkádban. Isten Áldjon!
- Isten áldjon! Maradj békével
Az interjút készitette Csángó Bogdán Tibor
_____________________
Csángók segítenek a magyarországi rászorultakon
Magyarország mintha gyerekének tekintené Csángóföldet, anyagi és erkölcsi téren is nyújt segítséget. Támogatást nyújt a mindenkori kormány és az állampolgárok sokasága is. Ez az önzetlen módon történő testvéri kéznyújtás sok csángóban megmozdít valamit, sokan szeretnék meghálálni ezt a gesztust. Van aki megtalálja a viszonzás gyakorlati módját, és van aki az imájával köszöni meg a kapott segítséget. Mert csak ennyi van neki, és amint tudjuk, ez manapság is nagy kincs.
Ki gondolná, hogy a csángók is segítik Magyarország rászorultjait? Pedig van ilyen és én is számos alkalommal találkoztam már vele. Az egyik legrokonszenvesebb esetről szeretnék beszámolni olvasóinknak.
Magyarország mintha gyerekének tekintené Csángóföldet, anyagi és erkölcsi téren is nyújt segítséget. Támogatást nyújt a mindenkori kormány és az állampolgárok sokasága is. Ez az önzetlen módon történő testvéri kéznyújtás sok csángóban megmozdít valamit, sokan szeretnék meghálálni ezt a gesztust. Van aki megtalálja a viszonzás gyakorlati módját, és van aki az imájával köszöni meg a kapott segítséget. Mert csak ennyi van neki, és amint tudjuk, ez manapság is nagy kincs.
Ki gondolná, hogy a csángók is segítik Magyarország rászorultjait? Pedig van ilyen és én is számos alkalommal találkoztam már vele. Az egyik legrokonszenvesebb esetről szeretnék beszámolni olvasóinknak.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat tíz éve indította el az „Adni öröm” gyűjtési akcióját. Élelmiszergyűjtést szervez karácsony közeledtével a magyarországi rászorultak részére, a Kaisers, Spár és Interspár áruházakban. A hír elterjedt a csángóföldi egyetemisták között és ők is bekapcsolódtak ebbe a nemes kezdeményezésbe. Ami talán még meglepőbb, talán az, hogy az utóbbi időben, ez az önkéntes munka nagy népszerűségre tett szert a munkások között is. Idén a pusztinaiak tettek ki magukért. Fociorus (Facsaros) Krisztián és Tamás András szinte minden nap vállaltak egy-egy négy órás műszakot, olykor még kettőt is. A pesterzsébeti Spárban rutinosan mozogtak, hisz már tavaly is jelen voltak a gyűjtésen. Sőt, akadt olyan vásárló, aki emlékezett rájuk a 2005. évi akcióból és nagyon örült, hogy ilyen kitartó és következetes önkéntesei is vannak a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak.
Megkérdeztem Krisztiánt, hogyan kapcsolódott be ebbe az akcióba? „Nagyon szeretek másokon segíteni. Jó érzés látni, ahogy örömet okozhatok a bajba kerülteknek. A Máltát különösen kedvelem. Amikor időm van, mindig vállalok önkéntes munkát” – mondta Krisztián. Kérdésemre, hogy milyen munkákban tud segíteni, azt mondta: „…elmegyek segíteni a raktárokban kamionokat pakolni, vagy dobozokat válogatni, de sok időt töltök az irodai munkákkal is. Például besegítek a levelezésben, kapcsolattartásban. Örülök, amikor elfogadják az ötleteimet is.” Kíváncsi voltam, mikor találkozott először ezzel a szervezettel? „Egyszer, amikor súlyos tüdőgyulladást kaptam és a Szent István kórházban feküdtem, elküldtek kezelésre Törökbálintra. Külföldi létemre fizetnem kellett volna a mentőt, de nagyon sokba került volna. A kezelés viszont elkerülhetetlen volt. Betegszállító nélkül nem engedtek el. Valaki azt javasolta, hívjam fel a Máltát. Felhívtam, elmondtam a bajom. Nem ígértek semmit, csak azt, hogy visszahívnak és elmondják tudnak-e segíteni. Szerencsémre tudtak. Hát innen ismerem őket.”
Tamás András csak annyit mondott, hogy amikor ő még egyetemre járt, számos alkalommal kapott élelmiszert és ruházatot különböző szervezetektől és néha magánemberektől is. Most rajta a sor, hogy viszonozza a segítséget.
Köszönet nekik munkájukért és reméljük minél többet hallunk ilyen lelkes csángókról, hisz manapság az önkéntesekre nagy szükség van.
Bogdán Tibor
____________________________
Afrikai kaland csángó módra
Zambia, Botswana és Namíbia, - Afrika olyan országai, ahová sokan elmennének, de tartanak tőle, hogy veszélyes. Veszélyes a vadon, és veszélyesek azok a vírusok, melyek megbetegíthetik az embert, ha nem kap megfelelő védőoltást. Többnyire a férfiaké az a tábor, ahonnan bátrabban kerekednek útnak a világ e különleges fertálya felé. Kalandvágy, aktív kikapcsolódás vagy kutatás lehet az indok, a pihenés kevésbé valószínű. A táj és a vadállomány vonzza a szafarizókat. Egyik honfitársunk, a pusztinai származású Erőss Elemér, nyakába vette a fényképezőgépét és nekivágott a vadonnak. Blogján követhető volt minden lépése és még gyönyörűbbnél gyönyörűbb fotókkal is szolgált az érdeklődőknek. Élményeit és pár fotót, megkértem ossza meg velünk is. Hisz nem mindennapi dolog az, hogy egy csángó fotó-szafarizik Afrika szívében.
▬ Bogdán Tibor - Közelmúltban tettél egy nagy utat, aminek az alapja az volt, hogy fotózhass ritka szép tájakon. Arra volnék kíváncsi, hogy mikor találkoztál először a fényképezőgéppel, mikor kezdtél el fotózni?
▬ Erőss Elemér - Még kisgyerekkoromban édesapámnál láthattam először fényképezőgépet, hisz ő fényképész volt. Elég korán kaptam ajándékban egy, SMENA 8-ast. Kezdetben fekete-fehér képeket készíthettem csak. Természetesé vált az, hogy ott van a gép nálam, ott van a lehetőség, hogy fényképezzek. Volt mihez nyúlni, amikor meg akartam valamit örökíteni. Autodidakta módón fejlődtem. Még álmodni se mertem a digitális technológiáról. Olyannyira jól haladtam, hogy amikor főiskolára kerültem, ott a hivatalos fotó órán kívüli fotós szakkört én vezettem.
▬ Annyit sikerült fejlődnöd, hogy volt már mit átadnod másoknak is. És akkor ugorjunk egy nagyot. Mivel fotózol most?
▬ Jelenleg a Nikon csúcs modelljével, a D-200-assal. Van hozzá egy teljesen professzionális objektív park is, illetve a vaku és az állvány.
▬ Amikor megvetted ezt a gépet, úgy érezted, hogy ezt már „megérdemled”, ez az a gép, amit maximálisan ki tudsz használni?
▬ Az előző gépemen már éreztem a hiányosságait, ezért, szükségem volt egy fokkal korszerűbbre. Nem tudom, hogy 100 % kihasználom-e ezt a gépet, de érzem, hogy közel járok hozzá.
▬ Mit szeretsz fotózni?
▬ Nincs témaspecifikus irányzatom, leginkább azt ami körülöttem zajlik.
▬ Mindig van nálad fényképezőgép?
▬ Majdnem mindig hordok magamnál gépet.
▬ Nem olyan rég érkeztél meg egy nagyobb útról. Hol voltál, és hogyan jutottál el oda?
▬ A fiúknál gyakori az, szerintem, hogy olvasás vagy tanulás közben találkoznak Afrika világával. Ott motoszkál a fejükben, hogy egyszer meg szeretnék látni ezt a különleges világot. Nálam ez úgy alakult, hogy van egy barátom, Muzsnai Botond, aki a soproni egyetemen végzett és most Zambiában vadgazda mérnök, egy nagy régióban. Irányítja a vadőröket és szervezi a vadászatot is. A vadászatból befolyó pénzekből tartják fenn a vadőröket, hogy ne legyen orvvadászat.
▬ Mikor indultál a nagy kalandnak?
▬ Október 26-án repülővel, Frankfurt, Johannesburg érintésével Livingstonban érkeztem, Zambia dél-nyugati csücskébe. Itt várt Botond barátom, akivel ellátogattunk a Viktória vízeséshez. Ide gyalog mehettünk. A világ legnagyobb vízeséséről beszélünk. A Zambézi folyó egy sziklás részén vagyunk, ahol százhúsz méteres szakadékban zuhan be, óriási hanggal, gőzzel, párával. Az érdekességhez talán még az is hozzá tartózik, hogy egy szárazabb időszak után voltunk, amikor is a folyó kisebb, így bemehettünk a meder kiszáradt részébe. Láthattuk, hogy a meder sziklafalain a vízörvények milyen lyukakat, milyen rendkívüli formákat véstek. Pazar szépség az, amit ott láthattam és fotózhattam. Innen a Mosi O Tunya Nemzeti Parkba vezetett utunk, amit úgy kell elképzelni, hogy egy hatalmas terület, amit részben be tudnak keríteni, részben már összenő a természettel. Itt elsősorban arra koncentrálnak, hogy a vadállományt megőrizzék, ami egyébként szabadon él. Ilyen nemzeti parkokban vannak kijelölt útvonalak. Ösvény vagy földút, amin ha végigmész, fotózhatsz, de nem szállhatsz ki az autóból, mert a vadak… azok elégé vadak.
Innen a Mosi O Tunya Nemzeti Parkba vezetett utunk, amit úgy kell elképzelni, hogy egy hatalmas terület, amit részben be tudnak keríteni, részben már összenő a természettel. Itt elsősorban arra koncentrálnak, hogy a vadállományt megőrizzék, ami egyébként szabadon él. Ilyen nemzeti parkokban vannak kijelölt útvonalak. Ösvény vagy földút, amin ha végigmész, fotózhatsz, de nem szállhatsz ki az autóból, mert a vadak… azok elégé vadak.
▬ Blogodon végig lehetett követni az utadat és olvastam arról is, hogy sikerült egy csúcsot is megmászni. Miről is van szó?
▬ Namíbia középső részén, az Omatako hegyet másztuk meg. Omataka afrikaans-ul van, ami nyers fordításban „Nagymama Feneke”. Talán, azért mert két domb van a tetején, ami bizonyos szögből egy fenékre emlékeztet. A domboldal egy sima, nagy zöldfűvel borított tájnak néz ki. Igen ám, de a nagy fű alatt fej nagyságú éles kövek vannak, amik, ha nem megfelelő bakancsban mássza meg az ember, könnyen okozhatnak súlyos bokasérüléseket. Elég nehéz volt megmászni, ugyanis az utolsó métereken már ember nagyságú sziklák voltak.
▬ Gyakran járnak magyarok arra?
▬ Hogy mennyire járnak magyarok, azt nem tudom, de az Omatako hegycsúcsot jelző kövén találtam egy bevésést: „Attila és Erzsébet”.
▬ Mennyi fényképet sikerült készítened?
▬ Több mint kétezer fénykép készült. Ebből, a leválogatás után, ezerötszázra saccolom az igazán használható képeket. Erre csak ezután kerül sor.
▬ Mit fotóztál?
▬ Vadállatokat, növényeket, ritkaságokat… Ami az utunkba került ez idő alatt. Huszonnyolc nap soknak tűnik, de Afrikában nem elég ennyi idő, hogy teljes értékű fotózást végezzen az ember.
▬ Botswanában mit láttál? Milyen látványosságokat kerestél fel?
▬ Botswanában a Chobe Nemzeti Parkot és az Okawango - deltát néztük meg. Az Okawango - delta, az ahová megérkezik a Zambézi folyó, a Kalahári sivatag szélire, amely teljesen elnyeli. Ez a világ egyetlen szárazföldi deltája. A kiterjedése mintegy 120 x 150 km. Mi csak egy töredékét láttuk ennek a gyönyörű vidéknek.
▬ Milyenek a városok?
▬ Civilizált és tiszta városok vannak. A mobil telefonok és az internetkávézók hálózata jól működik. Nagyobb távolságokra ugyan, de vannak bevásárló központok. Az élet valamivel olcsóbb, mint itthon.
▬ A vidék?
▬ Nagyon kicsi a népsűrűség, ezért Namíbiában például, láttunk nagy területtel rendelkező fejlett farmer gazdaságokat, bár mezőgazdasági termelésre alkalmatlan a föld. Az állattenyésztés az egyik legjobban kihasználható tevékenység. A vadállománytól a háziállatokig, mindennel foglalkoznak.
▬Namíbia egy sivatagos, száraz ország. Hogyan jutnak vízhez?
▬ Namíbia alatt van a föld legnagyobb édesvíz készlete. Igaz, csak ezernégyszáz méter mélyről lehet hozzájutni, de a geológusok kikeresik azokat az ereket ahová le kell fúrni.
Falvakról csak az északi részen beszélhetünk. De azok sem klasszikus falvak, hanem csoportosulások. A házak olyan 2 x 3 méteres sárból tapasztott viskók és fűvel vannak befedve. A ház rendeltetése a pihenés. Van egy ágy benne és kész. A többi, minden az udvaron van, de jellemző a szegénység. A jobb felépítésű falvakat csakis észak Namíbiában láttunk.
Alkalmam volt megfigyelni a különböző törzsek jellemzőit. A namíbiai hererókat, akik kicsik, zömök testalkatúak; a ovahimbák, akik régi viseletben járnak, és már csak pár ezren vannak. A busmanoktól, ugye már csak rajzokat láthattunk. 27000 évesek voltak.
▬ Milyen a klíma? Hogyan bírtad a meleget?
▬ 40-42° C, viszont száraz a levegő. Az ember izzad, és emiatt nem érzi annyira a meleget.
▬ Ezek szerint bírtad, de hogyan viselkedtek a fényképezőgépeid?
▬ A tűző napot semmi sem bírta, takarni kellett mindent. Semmit sem felejthettem a napon.
▬ Minek érzeted hiányát a legjobban, amíg kint voltál?
▬ Honvágyam nem volt, de a család, a barátok elégé hiányoztak.
▬ Milyen volt visszatérni haza?
▬ Várokozással teli. Kíváncsi voltam mi történt a családdal, barátokkal, a környezettel…
▬ Általában Afrika a fotósak álma, hogy eljussanak oda?
▬ Sok fotós el szeretne ide jutni. De egy dolog eljutni és egy dolog ott lenni, fotózni. A fotózáshoz idő kell. Meg kell mindennek a saját pillanatát várni. Nekem se jutott időm mindenre.
▬ Neked is volt olyan hogy sokáig várakoztál egy adott pillanatra?
▬ Igen. Namíbiában volt arra lehetőségünk, hogy kiüljünk vadlesre. Sokszor várakoztunk arra, hogy a vad kijöjjön az itatóhoz. Mindezt délelőtt kb. hat órától kilencig és este öttől naplementéig lehetett csinálni.
▬ Mi a következő célod?
▬ Észak- Zambia. Ebben az országban is nagyon gyenge az oktatási rendszer. Vannak olyan régiók, ahol még mindig sárkunyhókban tanulnak, és a porba rajzolnak. Azokkal a magyarokkal, akikkel most kint voltunk, 2007 augusztusa folyamán kiutazunk egy segélyszállítmánnyal, amely taneszközöket, iskola felszerelést tartalmaz. Úgy döntöttünk, hogy Észak - Zambia, Chipata és Fuveé környékére, a Luangva folyó mentén élőkhöz juttatjuk el.
▬ Jó utat kívánva a következő utadra, megköszönöm ezt a magával ragadó élménybeszámolót és a gyönyörű fényképeket.
Az interjút készítette: Bogdán Tibor
________________________
Egérfogók őrzik Magyarfalu számítógépeit
Akinek megadatott az a lehetőség, hogy internetet használjon - mondhatjuk -, hogy kitárulkozik a világ előtte.
Akik a csángó-ügy érdekében tevékenykednek, azok találkozhattak a magyarfalu.hu nevű honlappal is. Egyszerű felépítésű, könnyen átlátható oldalak, melyek tartalmazzák a honlapot működtető alapítvány elérhetőségeit, jó minőségű képeket és kronológiailag is rendezett eseményleírásokat. Ezen felül, mindez angolul is olvasható. A Magyarfalu Alapítvány a lehetőségeit felmérve, vállalja az egyszerű, de praktikus dolgokban való segítségnyújtást Magyarfaluban. Sokan nem tudják talán, hogy az alapítvány nevéhez fűződnek olyan események, amelyekről nem tudok itt részletesen beszámolni, de mindenképpen meg kell említenem. Ezek a „József Attila est” Földes László - Hobo előadásában, és a „Frei Dosszié” Csángóföldről szóló műsora. Tudni kell, hogy ezek a neves emberek is beleszerettek ebbe a faluba, és nagyon nagy szeretettel nyújtanak továbbra is segítséget. A vatera.hu portálon mindkettejük vacsoratársaságára lehetett licitálni – ami sikeresen meg is történt .
Minap, miközben az oldal gyönyörű fotóit nézegettem, megakadt a szemem egy fotócsokornál, amelyen Magyarfalu iskoláját, pár mosolygós gyermeket és néhány új számítógépet láthattam. LCD monitorok és wireless hálózat alkatrészeit is észre veheti az, aki figyelmesen megnézi a képeket.
Megkeresésemre az alapítvány alapítója, Eötvös György elmondta, hogy minden energiájuk a gyermekek oktatásának megsegítésére irányul. A helyi, iskolán kívüli oktatás helyszínéül szolgáló (volt) garázsépület nagy részét is az ő adományukból újították fel a helybéli vállalkozók. Gyűjtöttek már könyvet, videó anyagot, tanszert és még televíziót is ide. Sok huzavona után kihagyták az iskolán kívüli magyartanítás támogatását, mivel a program vezetőivel nem egyezett álláspontjuk az adományozás mikéntjével kapcsolatosan. Ezért figyelmük a helyi általános iskola hiányosságai felé irányultak. Így történt az is, amikor eldöntötték, hogy a számítástechnikai parkot lecserélik. Vásároltak egy multifunkcionális másoló, fax és nyomtatógépet és hat darab számítógépet, amit „wireless” hálózatba kötöttek, LCD monitorokkal ellátva. Hogy miért LCD? Azért, mert a számítástechnika terem roppant keskeny, s ez meghatározó volt a felszerelés kiválasztásának tekintetében. A „wireless” hálózat előkészítése nem véletlen, ugyanis Eötvös György elmondta, hogy terveik közt szerepel az is, hogy az internet-hálózat elérhető közelségbe kerüljön a magyarfalusi iskolában is, és a kiépített hálózat által minden gép képes lesz erre.
A tanári kar nagy örömmel és könnyes szemmel fogadta az adományt. Köztük volt Adam Ana biológia tanár, Gatu Traian és Valcelan Simion matematika tanár, akik foglalkoznak a számítástechnika oktatással is. Valcelan Simion elmondása szerint az iskola technikai felszerelése összesen nem ér annyit, mint ez az adomány. Aki ismeri ezeknek a műszaki berendezéseknek az árát, tisztában van azzal, milyen nagyságrendű adomány érkezett az alapítvány jóvoltából a falu iskolájába. Ottjártamkor láthattam, milyen gondossággal kezelik és őrzik a gépeiket. Mitől őrzik? Hát az egerektől. Minden gép mellett ott van egy tálka egérbúza. Hiába. Az iskolában még mindig előfordulnak rágcsálók.
Az alapítvány alapítója fontosnak tartotta megemlíteni, hogy Földes László előadói estje után alkalma volt megtekinteni a tiszteletére megtartott táncbemutatót, amit a helyi Kalászka gyermek táncegyüttes adott elő Gatu Klára betanításában. A falu megsegítésére való felkérést örömmel fogadta, és a vatera.hu árverésén felajánlott összegből az egyik számítógépet a hatból, ebből a pénzből vásárolta meg az alapítvány.
Kiss Ildikó az alapítvány elnöke, lapunknak beszámolt arról, hogy Földes László adományán kívül még külföldről kaptak pénzbeli adományt. Elmondása alapján a segítégnyújtást folytatni szeretnék, mégpedig oly módon, hogy az iskolavezetés által fontosnak és pótolandónak tartott dolgokról listát kértek, melyeket lehetőségeikhez mérten fognak megvásárolni.
Reméljük, hogy hamarosan megint írhatunk az alapítvány munkájáról, melyet a magyarság legkeletibb bástyájának tartott Magyarfalu érdekében végzett, sikeres munkát kívánunk, s azt, hogy felismerve tevékenységük jelentőségét sokan csatlakozzanak kezdeményezésükhöz!
Csángó Bogdán Tibor
___________________________
Tudta-e Ön?
Tudta-e Ön, hogy 1893 tavaszán, egy évvel Kossuth halála előtt, egy Brassó megyei hétfalusi csángó asszony, Sipos Jánosné Bereczki Anna elhatározta, hogy a hétfalusi asszonyok nevében Kossuth elkövetkezendő ravatala számára halotti leplet és fejpárnát készít. Félévi munka után el is készült a remekmű. Az 5x4 méteres, fehér selyem lepel szélére tűfestéssel és aranyhímzéssel babérgirlandot hímzett, alsó végének közepére olajágat tartó női kéz került, felső végére pedig a Kossuth család címere. A girlandon belül a következő, aranybetűs mondat látható: “A derék nem fél az idők mohától, a koporsóból kitör és eget kér. – A hétfalusi csángó nők tiszteletük jeléül Sípos Jánosné 1893.” A csipkével szegélyezett fejpárnát babérkoszorú díszíti, a párnát csángó nők által gyűjtött és szárított rózsaszirmokkal töltötték meg.
Image
Sipos Jánosné az elkészült hímzések elszállítása és megőrzése ügyében levelet írt Helfy Ignác emigráns politikusnak, Kossuth házi orvosának és a turini polgármesternek. Kossuth halálakor a halotti lepel és párna nyilvánosságra került, Turin városa hivatalosan lefényképeztette és a fényképeket az üzletek kirakataiban kiállították. Egy fényképet elküldtek Sipos Jánosnénak is
__________________________
Az országgyűlési képviselő gyűjtést szervez a csángóföldi magyar iskoláért
Keresztszülők is kerestetnek
Vannak olyan szegletei Európának, ahol épp olyan magyarok élnek, mint mi, csak éppen... Hiába fontos nekik a magyar nyelv és kultúra, az iskolában mégsem tanulhatják. Megoldás azért akad: mar néhány éve csángó településeken működik az a program, amelynek keretében magyar tanítok oktatják a helybeli gyerekeket, anyaországi támogatással. A pénz viszont kevés, nagyon kevés. Magyarfaluban meg rendes épület sem áll a tanítónő és diákjai rendelkezésére. Deák András azon dolgozik, hogy ez a helyzet megváltozzon.
* Hogy került kapcsolatba a csángóföldi magyarokkal?
Úgy vélem, többet kell törődnünk a határon túli magyarokkal. Közéleti emberként kezdtem el keresni a lehetőséget, hogy mit tudnék tenni ebben az ügyben, így akadtam rá a csángókra. Ok azok a magyarok, akik a XIII-XV. század környéken a Kárpátokon túlra vándoroltak, így az ő sorsuk nem kapcsolódik Trianonhoz sem, hiszen mar nagyon régóta határainkon kívül élnek. Ma körülbelül százezer magyar van a Kárpátok dél-keleti lejtőjén, akik rendkívül egyszerű emberek, legfeljebb 8 általános iskolázottsággal. Ha egy faluban van 1-2 érettségizett ember, az mar ritkaságszámba megy. A mi fogalmaink szerint nagyon primitív körülmények között élnek. Jellemző, hogy a falut csak földúton lehet megközelíteni, vagy az, hogy szinte
teljesen hiányoznak a közművek, mínusz harminc fokban is a forrásról hordják a vizet. De ők meg hordozzák a régi, megmaradt magyar kultúrát! A csángók a középkori magyar nyelvet beszélik, és szeretnénk, ha ez minél tovább így maradna, de erre kicsi az esély, hiszen egyre több külső hatás éri őket, például egyre több a televíziókészülék, amelyen csak román nye1vü adás van. Az ötvenes-hatvanas években meg volt magyar nyelvű oktatás a számukra, majd a román állam ezt megszüntette. Azóta folyamatosak a próbálkozások, hogy újraindulhasson az anyanyelvi oktatás. Úgy gondolom, ha segíteni akarunk, ne a világot ,,mentsük meg”, hanem kezdjünk el csinálni valamit, az apróbb dolgokon próbáljunk meg változtatni. Így bukkantam rá Magyarfalura — a neve is szimbolikus —, amely 1000 kilométerre van Budapesttől. Ez a csaknem 1000 lakosú település a fővárostól legtávolabb eső magyar falu. Ott ismertem meg azt a fiatal székely nőt, Kovács Melániát, aki odaköltözött, azért, hogy a magyar nyelvet tanítsa a helybeli gyerekeknek. Neki és társainak — Magyarfalun kívül meg néhány településen dolgozik ilyen tanító - jövedelmük csak annyi van, amit Magyarországról kapnak.
* Milyen körülmények vannak most a faluban, és mit szeretnének megvalósítani?
Melánia most egy átalakított garázsban lakik, amely ketté van osztva. Az egyik, kb. 10 négyzetméteres rész a tanítónő otthona, az épület másik felében van a tanterem. Összesen mintegy 200 tanul ilyen körülmények között. Ezt én képtelenségnek tartom a XXI. században! Most arra gyűjtünk, hogy felépítessünk Magyarfaluban egy rendes iskolaépületet és egy szolgálati lakást. Először kellene venni egy telket, amin építkezhetnénk. Szükség lenne 40-50 négyzetméteres tanteremre (a mostani helyiség három x négy méteres), és egy kb. 30 négyzetméteres tanári lakásra. Bizonyos pénzösszeg már összejött (800 ezer forint), de ez még kevés ahhoz, hogy megvalósíthassuk a terveinket, bár az ottani viszonyokhoz és persze még ingatlanárakhoz képest már ez is jelentős előrelépésnek számít. De a többszörösére volna szükség.
A pénzt a Csángó Magyar Szövetség kapja meg, ők fognak építkezni is. Attól nem kell félni, hogy a befolyt adományok útközben eltűnnek valahol, ebből semmi másra nem költenek, se posta-, se útiköltségre. Ezt garantálom, és vállalom is érte a felelősséget.
* Mi módon tudnak segíteni azok, akik szeretnék támogatni ezt az ügyet?
Kétféle támogatási lehetőség van: szívesen fogadunk egyszeri pénzadományokat is, de ha valaki ügy érzi, van lehetősége hosszabb távra elköteleznie magát, akkor vállalhat keresztszülőséget is. Régi csángó szokás, hogy egy gyereknek akár egy tucat keresztapja is lehet, hiszen mindenkit elfogadnak annak, aki figyelemmel kíséri a gyerek sorsát és támogatja őt. Nálunk lehet jelentkezni keresztszülőnek, az a feltétel, hogy az illető vállalja: havi 3000 forinttal támogat egy csángó gyermeket. Nekem is van keresztlányom Magyarfaluban, akivel mar kezd szemé1yes kapcsolat is kialakulni, levelezünk is. Magam is többször jártam Magyarfaluban, és más keresztszülőknek is természetesen van lehetőségük elmenni látogatóba, vagy a támogatott gyereket meghívni magukhoz Magyarországra. A pénzt nem közvetlenül a gyerek vagy a család kapja meg, hanem a Csángó-Magyar Szövetség, akik a befolyt összeget a magyar oktatásra fordítják.
* Milyen személyes élményei vannak a csángókról?
Aki ilyesmibe belevág, az előtt egy olyan világ tárul fel, amit kár lenne kihagyni... Köztük járva-kelve kiderül, hogy milyen tisztán látnak mindent. Noha egyszerű emberek, nagyon világos fogalmaik vannak jóról és rosszról, nagyon erős a szolidaritásérzésük, és hihetetlen erős a magyarságérzésük is. Számukra Szent István országa egy elérhetetlen mítosz, Magyarország képe pedig úgy lebeg előttük, mint valami Kánaán. A csángók melegszívű emberek, egymás felé fordulók, összetartók, a másik baja mindenki gondja. Kár lenne hagyni elveszni ezt a csodálatos világot.
R. M.
FELELOS KIADÓ:EURÓPA A CSÁNGÓKÉRT ALAPÍTVÁNY
FOSZERKESZTO: Tampu Stelian
FOSZERKESZTO-HELYETTES: Trunchi Péter
SZERKESZTOBIZOTTSÁG:
Bogdán Tibor, Demse Ferenc
Demse Márton, Dr. Szakály Sándor,
Tampu Cristian, Tampu Ferenc,
Trunchi Péter
MUNKATÁRSOK: Ábrahám Judit, Bilibók Jenő
TÖRDELOSZERKESZTO: Dancsházy Erika
LEKTORÁLTA: Drabek Andrea
SZERKESZTOSÉG:
MAGYAR MÁLTAI SZERETETSZOLGÁLAT - CSÁNGÓ KOORDINÁCIÓS IRODA
1125 Budapest, Szarvas Gábor út 58-60.
E-mail cím: csangotukor@yahoo.com
Telefon: 06-1-391-4700, 06-1-391-4739
Mobil: 06-20-9125-306
Fax: 06-1-391-4728
Internetes szerkesztés: Bogdán Tibor
bogdan_tibor@yahoo.com