– Mi akarsz lenni?
– Én...
– Mi akarsz lenni?
– Én... csupán...
– Azt kérdeztem, mi akarsz lenni?
– Nyolcadikos vagyok mindössze, honnan tudjam?
– Ne legyél tiszteletlen! Kinek képzeled te magad?! Mit gondolsz, ki vagy te itt?
– Nem tudom. Nem tudom mi vagyok, nem tudom ki vagyok, csak azt, hogy egyébből sem áll az életem, mint tesztekből, megoldásokból, hajnali és egész délutánokat elvevő órákból...
– Nyolcadikos fejjel mégis mire számítottál? Mit képzeltél, hogy átmész tanulás nélkül...?
– De négy évig...
– Még a szavamba is vágsz? Pofátlan vagy, édes fiam! Igen, négy éve mondom, hogy sehová sem jutsz az életedben. Aljamunkát végzel, analfabéta leszel, egy utolsó, lusta semmirekellő, aki a társadalom nyakán élősködik.
– Tanárnő...
– Tiszteletről és odafigyelésről nem hallottál?! Mennyit prédikáltam neked szelídségről, és alázatról? Téphetem is én a szájam... A magam 50 évével mehettem volna bármelyik jeles, nevesebb iskolába, de neeem, én az ilyen mihasznákra kell pazaroljam a tudásomat... Régóta mondom, engem nem becsülnek meg...
– Tanárnő, tudom mi leszek.
– Csakugyan, édes fiam? Mi leszel, ugyanbiza? Rendőr? Pfff, neked a rend micsoda? Orvos? Ugyanmár. Képtelen vagy rá. Lássuk csak. Politikus? Ügyvéd? Ahhoz ész kell, neked meg nincs. Netán költő? Annak is tehetségtelen vagy, mit is mondjak.
– Tanár leszek.
– Hogyan? Tanár...?
– Pontosan. Tanár. Aki egy olyan nemzedéket okít, ahol a tanulás öröm és nem kényszer, nincs vizsga, nincs versengés és nincsenek olyan önelégült, lenéző oktatók, akik csak a korukra tudnak büszkék lenni; ahol a következő generáció egy olyan jövőt épít, ahol mindenki összefog, ahol mindenki tudja szeretni egymást, hogy felemelje és ne lehúzza, majd még kettőt rúgjon belé. Ahol az elismerés alapdolog, nem kell véres verejtéket hullatni érte; ahol a vita teljesen rendben van, szót kaphat mindenki. Ahol a gyerekek délutánjait, vakációit nem rontják el olyan dolgokkal, amit az iskolában kell tanítsanak, elmagyarázzanak. Ahol nem szégyen gyárban dolgozni vagy utcát seperni, ezáltal tisztán tartani a várost, és ahol támogatják a fiatalokat a munkára. Távozhatok? Köszönöm. Kellemes napot, tanárnő!

Sántha Kriszta Hanna, Sepsiszentgyörgy