Az ember, ha sokat él, sok mindent lát. Ha jól megnézi, még karón varjút is. Mert valami ilyesmiféle az a nemrég a Gólya utcában kikerült tiltótábla, amely az ott lévő tömbház udvarára az idegen gépjárművek behajtását próbálja megakadályozni. Kétnyelvű, ahogy mifelénk lennie kell(ene) bármiféle feliratnak, az utcanévtábláktól az intézmények nevéig, a településjelzőktől az országutat átszelő folyóvizek feliratáig.
Csakhogy a kétnyelvű alatt mi, szerény székelyek nem a román és az angol párosítását gondoljuk, de még csak a román és a rovásírás társítását sem. Nem, mi megelégednénk a román és a magyar nyelvű szövegek egymás alá vagy fölé helyezésével (a melyik előbb és melyik utóbb vitájába most ne menjünk bele). Ez a tábla azonban román és – majdnem helyes – angol nyelvű figyelmeztetéseket tartalmaz. És ezen már érdemes elgondolkozni. Ez a társítás ugyanis sok mindent sugallhat. Például, hogy Sepsiszentgyörgy világvárosi rangra törekszik, amivel nincs is semmi gond, hiszen annyi különlegesség van ebben a városban, amennyi számos metropoliszban együttesen sem. Mert hol látni olyan utcát, amelynek kellős közepét villanyoszlop uralja? És hol találni még zongorázó járdát? Hát a temetőhöz vezető Jövő utcát?
Bár lehet, ez a tábla a jövőbe mutató jel. Talán elöljáróink tudnak valami olyasmit, amit a pór nem. Nagy méretű turistainváziót látnak lelki szemeim, a földkerekség minden sarkából ide csődülő művelt kirándulókat, akik anyanyelvük mellett az angolt is beszélik, hát természetes, hogy számukra érthetően kell tálalni a közhasznú információkat. S aztán mi a turizmusból jól meggazdagszunk, tejben-vajban fürdünk s a többi.
Vagy az is előfordulhat, a polgármesteri hivatal – már ha a városháza szerelte fel a táblát, mert az is lehet, hogy a lakók tették ki (bár kétlem, hogy az ott élő magyar és román családok az internacionalizmus ekként megnyilvánuló hívei lennének) – így szándékszik tudtunkra adni: ezentúl a kommunikáció nyelve a hivatallal vagy a román, vagy az angol. Előbbivel még csak-csak elboldogulok valahogy, utóbbival – beismerem – kissé hadilábon állok. De azért annyit szótár nélkül is tudok, hogy az esetünkben bejárás, behajtás jelentésű access szót angolul a szó végén két s-sel írják. Az ilyen szövegnek mifelénk úgy mondják, fele apă, fele víz. Azaz bocsánat: fele apă, fele water.
Váry O. Péter / Háromszék