Korniss Péter: Pásztorgyerek I. (1975) / Forrás: varfok-galeria.hu

Volt Zetelaka községének egy szigorú esperese az első világháború körüli időkben, de a nevét már nem tudnám megmondani! Történt, hogy egy szép nyári nap szekérrel felvitette magát a zetelaki erdőrészre és ott sétálgatott a természet lágy ölén.

Összetalálkozott egy erdőn lakó pásztorgyermekkel, ahogy az ott a juhait őrizte. Legnagyobb megdöbbenésére a gyermek nem köszöntötte illendőképpen, sőt egyáltalán nem! Érthető módon nem állta meg, hogy ne tegyen megjegyzést az ügy kapcsán:

– Hallod-e te fiú, tán csak nem vagy annyira buta, hogy még köszönni se tudnál?

Azt kérdezte erre a gyermek.

– Hát ki vagy te?

– Én vagyok a zetelaki esperes, még ennyit sem tudsz?

– Nem, de Gergő még butább! – védekezett a gyermek.

– Hol van az a Gergő, hívd elő, hadd álljak szóba vele?

– Jobban jársz espörös, ha nem hívjuk elő!

– De mindenképpen hívjuk, mert beszédem lenne vele! – erősködött.

– Legyen, ha mindenképpen úgy akarod! – húzta fel a vállát, aztán elkiáltotta magát.

– Gergőőő te, hóóó!

– Miaaa! – hallatszott távolról egy durva hang.

– Gyere, met az espörös úr hívat!

– Mondd meg az espörösúrnak, hogy csókolja meg a seggömöt!

– Na, ugy-e mondtam neköd?! – tisztázta magát fordult a gyermek az esperes felé.

– Hát ez tényleg butább, de akkor is hívd ide, hogy próbáljam meg a lehetetlent!

– Gergőőő, te hóóó, de akkor es gyere ide, mert távolról nem tudja megcsókolni!

Előcsörtetett a ciheresből Gergő, aki még butább volt, mint az előző gyermek és odaállt az esperes elé.

– Te vagy az espörös? – kérdezte durva hangján.

– Én vagyok fiam! Te nem bírnál tisztelettudóbban beszélni az emberekkel?! – kérdezte Gergőt az esperes.

– Te azt mondtad espörös vagy, nem mondtad, hogy embör vagy! – védekezett.

– Az espörös is embör és az embörök között is nagy!

– Mit akarsz tőlem? – vonta meg a vállát Gergő.

– Beszélni veled, de tisztelettudóan felelj! Hogy járnak a birkák?

– Négy lábon, de van egy vakisa az három lábon biceg!

Az esperes elgondolkodott, hogy folytassa-e tovább, mert ő azt akarta tudni, hogy viselkednek az állatok, van-e gond velük, azért mégis csak folytatta.

– Hát a farkasok járnak-e erre?

– Hát nem es repülnek!

– A kutyák ugatják e őket?

– Hát nem es kacagják!

– De, úgy-e birkát nem visznek el a nyájból?

– Hát nem es hoznak!

– Na, elég is lesz a beszédből Gergő fiam, elmehetsz! – aztán a másik gyermekhez fordult és bocsánatkérően mondta. – Örülhetsz neki fiam, mert Gergő tényleg butább, mint te!

Sebők Mihály

4 hozzászólás

  1. -Hívő-

    Vagy a moldvai népdal szövege hasonlít, Gergő csevegéséhez! Tudtom szerint az író nem riportot vagy vádiratot szerkesztett. Ha csak az alap igaz és egyéni, ha az olvasót elszórakoztatja akkor már jó az írás!

    Válasz
  2. antal m.

    Gergő biztos székely fiúcska volt, mert igazit felelt!

    Válasz
  3. Névtelen

    A végén a párbeszéd erőst hasonlít a közismert moldvai csángó népdal szövegére.

    Válasz
  4. Dobai

    A válaszok után ítélve nem hiszem, hogy Gergő buta gyerek lett volna.
    Sőt, annak épp az ellenkezőjét látom.
    Az, hogy nagy ívbe lesz@rta az esperes urat, az már más tál tészta.

    Válasz

Írj egy hozzászólást:

Az email címet nem tesszük közzé.