Fotó: Wikipédia

Gyászba borult Románia, királyát siratja, kit éltében ugyan nem sokra becsült, de most, elhunytával a mennyekig magasztal. Nem fogynak ki a szuperlatívuszokból, mintha nem is trónfosztott uralkodótól, hanem az országot vezetőtől búcsúznának, röpke történelmi szerepét méltatják, jellemét, kiállását dicsőítik még azok is, kik huszonöt évvel ezelőtt tűzzel-vassal, karhatalmi erőkkel akadályozták hazatérését. Hirtelen nemzeti hős lett Mihály király, s olybá tűnik, mintha a soha be nem köszönő jólétet, a törékeny román demokráciát temetnék vele.

Látszólag két napja megállt az élet az országban. Semmi másról nem szólnak a hírek, csak Mihály király életéről és haláláról, a nemzeti gyászról, temetéséről, utódjáról (mintha lenne tétje). Pedig közben Isten és a hatalom malmai őrölnek, az égből pottyant figyelemelterelésnek köszönhetően gyorsabban is talán, mint azelőtt.
Immár békében, árgus megfigyelő szemek nélkül folytatódhat a parlamentben az igazságügyi törvények reformja, csak az ellenzék akadékoskodásaival és a saját pártjukon belüli összevisszasággal kell megküzdeniük a vitatott változások szószólóinak, nem kell attól tartaniuk, hogy minden moccanásukat, javaslatukat szétcincálják, hisz a máskor oly éber elemzők most a királyt siratják.

A kormány is nyugodtan elfogadhatja a jövő évi költségvetést, az utolsó aggodalmak már a hét elején lecsengtek, akkor még került szakértő, ki felhívja a figyelmet a tervezetben szereplő megvalósíthatatlan számokra, a veszélyekre. S a jelek szerint hiába körvonalazódik újabb botrány az egészségügyben, a tényt, hogy az immunglobulin hiány miatt több száz beteg gyermek élete került veszélybe, és a hozzátartozók, orvosok felháborodását elnyomta a nemzeti gyász, a még élők sorsa nem igazán érte el a híres román média ingerküszöbét.

Mihály király halála azonban legjobban a fő kormánypártnak, az SZDP-nek jött: így visszaléphettek a hétvégére tervezett, nevetséges, párton belül is vitatott és koalíciós partnereik által is megkérdőjelezett tüntetésektől, a párhuzamos állam elleni tiltakozást elhalasztották, mert indoklásuk szerint „ezekben az egész nemzet számára nehéz pillanatokban inkább arra kell gondolni, ami az embereket összeköti”. Gyászol hát az a párt is, melynek kommunista elődje 1947-ben elüldözte az országból Mihály királyt, s melynek első elnöke, Ion Iliescu a kilencvenes években megakadályozta még rövid látogatását is.

Mihály király elhunyt, és vele együtt valószínű, a román monarchia újraélesztésének eszméjét is eltemetik. A folyamatos túlzásoktól, a ló egyik oldaláról a másikra eséstől azonban nem tud szabadulni ez az ország, akárcsak a gyűlöletet (lásd magyarellenes kirohanások), a rajongást is végletekig tudják fokozni. Pedig a most égbe kiáltott magasztos, de üres szavaknál többet érne, ha siratott királyuktól némi mértékletességet és szerénységet tanulnának.

Farkas Réka/Háromszék