Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet

Néhány napon belül, jövő hétfőtől megnyílik a lehetősége Áder János köztársasági elnöknek arra, hogy kitűzze a tavaszi országgyűlési választás időpontját. Legalábbis akkor, ha a sokat emlegetett április 8. mellett dönt. Az alaptörvény szerint ugyanis az államfőnek a választás napját legalább 70, de legfeljebb 90 nappal az alkalom előtt meg kell neveznie, vagyis egy április 8-i voksolást január 8. és január 28. között kell kitűznie. Az a köztársasági elnökre van bízva, hogy a megadott intervallumon belül mikor jelenti be döntését.

A parlamenti választást áprilisban vagy májusban kell megtartani, idén az első lehetséges időpont április 8. (Egy héttel korábban húsvétvasárnap lesz, azon a napon a törvény szerint nem lehet megrendezni a voksolást.) Négy évvel ezelőtt – 2014-ben – Áder János az első lehetséges vasárnapra tűzte ki a szavazást, ahogy 2010-ben hasonlóan tett Sólyom László akkori államfő is az akkor még kétfordulós voksolás első fordulójával.

Amennyiben a választás napja már ki van tűzve, a pártokat konkrét határidők kötik. Legkésőbb a voksolás előtt egy hónappal be kell jelenteniük az egyéni jelöltjeiket, illetve le kell adniuk az országos listáikat. Vagyis addig el kell dőlnie, hogy kik és pontosan milyen konstrukcióban állnak fel a rajtvonalhoz. Ezt természetesen érdemes már jóval korábban egyértelművé tenni a választók előtt, hiszen kampányolni úgy lehet érdemben, ha az emberek tudják, hogy egyáltalán kire szavazhatnak, és az adott párt vagy jelölt mit kínálna nekik, ha győzelmet aratna és kormányra kerülne.

Bő három hónappal a választás előtt elvileg már ismert egy kiszivárgott listának köszönhetően, hogy a 106 egyéni választókerületben a Fidesz és a KDNP kit indít. A Jobbik is bemutatta már jelentős részben a jelöltjeit, az LMP is – ígéretük szerint – folyamatosan nyilvánosságra hozza a neveket, és a Momentumról is ismert, hogy hol és kikkel szállna ringbe. Ám a magukat demokratikus ellenzéknek nevező baloldali pártok esetében még sok a kérdőjel, az MSZP és a Demokratikus Koalíció (DK) csak a napokban egyezett meg arról, hogy a különféle választókörzetekben egyáltalán melyikük nevezhet meg indulókat. Ráadásul ott van még kérdésként, hogy mely helyeket engedik át – ha átengedik – a Párbeszédnek vagy éppen az Együttnek, illetve hol lesznek esetleges visszalépések egymás javára.

A pártlisták tekintetében is hasonló a helyzet. Az biztos, hogy a Fidesz és a KDNP közösen indul, a Jobbik, az LMP, illetve a Momentum pedig önállóan méreti meg magát. A baloldali pártok azonban itt sem állnak túl jól: a DK elvileg már állított saját listát, és így készül a választásra, az MSZP és a Párbeszéd viszont közös névsort képzel el velük és talán még az Együtt-tel is.

 Az, hogy egy párt egyedül vagy másokkal közösen indul-e a választáson, már csak azért sem mindegy, mert ettől függ, az államtól mennyi pénzt kap a kampányára. Az elvileg a korábbi választások idején tapasztalt elszálló kampányköltések visszaszorítására hozott törvény két finanszírozási formát rögzít. Egyrészt az egyéni jelöltek egy úgynevezett kincstári kártyán kapnak egymillió forintot, amit csak a kampányra használhatnak fel. Másrészt – s ez a jelentősebb tétel – a pártok attól függően jutnak további pénzhez, hogy hány egyéni jelöltjük van. Ha például mind a 106 körzetben indulnak, közel 600 millió forint jár nekik. Ha több párt közösen indul, akkor is ugyanennyiből gazdálkodhatnak.
Katona Mariann / Magyar Nemzet