A Marosvásárhelytől huszonegy kilométerre délnyugatra fekvő, közigazgatásilag Kerelőszentpálhoz tartozó, közel ezerkétszáz lakosságszámú Búzásbesenyő nagy ünnepre készül: Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus temploma idén százhúsz éves. Egyúttal ötven éve annak, hogy van saját plébániaépülete és az egyházközség az önállósodás útjára lépett, továbbá harminc éve annak, hogy a templomot felújították-bővítették. Búzásbesenyő gyakran emlegetett településnév az egyháztörténet elmúlt félévszázadi fejezetében: az egykor filiális egyházközség Jakab Antalnak, a későbbi püspöknek köszönheti önállóvá válását.
A feltételezhetően a XI-XII. században létrejövő – első említése 1349-ből származik – Búzásbesenyő település középkori templomáról nincs adat. A leírások szerint 1724-ben a katolikusok azon a címen kísérelték meg visszaszerezni templomukat, hogy az korábban katolikus volt. Vissza is foglalták, de hét nappal később a reformátusok fegyveresen újra visszaszerezték. Három nap elteltével újra a katolikusoké lett, de a Gubernium a reformátusok javára döntött, azóta ők birtokolják. A katolikusok 1785-ben építettek egy kis fakápolnát Szent Kereszt tiszteletére. Az új templomot és iskolát 1897. október 24-én szentelte fel Kovács Ferenc apát-főesperes. Évtizedekkel később, 1976-tól kezdődően, Petres Károly plébánossága idején, a hívek számára már kicsiny istenházát szép nagy templommá bővítették. Az egyházközség a hatvanas évek végéig Kerelőszentpál filiája volt.
Fordulópont: Jakab Antal 1966-ban Búzásbesenyőbe érkezik
A börtönben töltött tizenhárom keserves esztendőt maga mögött tudva Jakab Antal másfél évnyi kényszerű várakozás és háromhónapnyi görgényszentimrei helyettesítés után kapott lehetőséget az állami hatóságoktól papi szolgálata folytatására. Márton Áron püspök, aki mindvégig mindent megtett, hogy tehetséges, felkészült papját a hivatásteljesítés útjára visszasegítse, 1965. november 26-án ki is nevezte őt Kerelőszentpálra a megbetegedett Ferencz András plébános helyettesítésére, de ezt a bukaresti kultuszügyosztály csak 1966. október 8-án hagyta jóvá. A Kerelőszentpálra már 1966 tavaszán megérkező Jakab Antal kezdetben onnan járt ki a búzásbesenyői filiába, s ilyenkor – elődeihez hasonlóan – egy erre a célra fenntartott magántulajdonú ház egyik vendégszobájában húzódott meg. A templommal szembeni magaslaton álló, kisnemesi kúria formájú épület Ferencz András plébános felépülése után Jakab Antal állandó lakóhelyévé vált. Ezzel a búzásbesenyői hívek régi vágya teljesült: immár nemcsak a fele annyi lélekszámmal rendelkező református gyülekezetnek, hanem nekik is helyben lakó papjuk lett.
Az új plébános az akkori körülmények között is a falu katolikus közösségének a megmaradását biztosító megoldásokat kereste: egyháztanácsot szervezett, hittan- és énekórákat tartott. „Szinte hihetetlen, milyen munkakedvvel és tenni akarással látott munkához – emlékszik vissza rá a falu szülötte, a jelenleg Szekszárdon élő Máté Pál. – Nem úgy viselkedett, mint aki tizenhárom évig el volt zárva a világtól és szabadulása után nem tudja, mit kezdjen magával. Pedig a mája tönkrement, az orvosok azt mondták, három évig fog élni. Szigorú diétával ebből egy év híján harminc év lett. Olyan lendülettel látott munkához, mint egy kezdő fiatal pap, aki feszül az energiától, a tenni vágyástól…”
Jakab Antalnak nem volt könnyű dolga néhány évvel a kollektivizálás befejezése után, de az ő támogató figyelme mindenre kiterjedt, a hívek pedig örömmel tapasztalták, hogy papjuk osztozik gondjaikban, örömeikben, és mindenben segít nekik, amiben csak tud. A nyári hőség idején még vizet is vitt gyalogosan a mezőn dolgozó embereknek, szomjúságuk enyhítésére. Kádár István címzetes esperes, kolozsmonostori plébános, a falu szülötte így emlékszik rá: „Jakab Antal nem sokkal az ólombányák sötétsége után érkezett Besenyőbe, és a hosszú és sötét börtönévek ellenére fényt, reményt, derűt hozott a besenyői hívek közé, és önmaga is világító fáklya tudott lenni közösségünkben.”
Jakab Antal az iskolás gyermekekre is olyan nagy hatással volt, hogy közülük többen kedvet kaptak a papi hivatáshoz. „Az Úr Jézus hívását már fiatalabb koromban éreztem, de hogy ez ki is alakult, az Isteni Gondviselésben Jakab Antalnak köszönhetem – vallja Kádár István. – Megérkezése és ottléte nyitást hozott a falu számára. Az ő irányítása, útmutatása nélkül nehezen tudtak volna a fiatalok a falu zárt köréből kilépni. A továbbtanulás fontosságát igyekezett elültetni a lelkekben. Tudta, hogy egy falu és azon belül a katolikus közösség jövője szempontjából mennyire fontos és meghatározó, ha szülöttei minél képzettebbek. Különös hatással volt rám a liturgia, a szentmise ünneplése, főleg az énekes szentmisék bemutatása volt megragadó és felemelő.”
Felekezeti és nyelvi hovatartozástól függetlenül mindenki tisztelte Jakab Antalt, aki tudatosan építette a kapcsolatot a más vallásúakkal is. Neki köszönhetően az ökumené élővalósággá vált Búzásbesenyőben.
Híveinek azt a régi vágyát és törekvését, hogy a falunak önálló plébániája legyen, Jakab Antal messzemenően felkarolta. Az egyháztanács segítségével, a közösség összefogásával megvásárolták és saját kezűleg felújították a templommal szembeni magaslaton álló házat, a területet támfallal vették körül, a bejáratig lépcsőt emeltek. Az egyházmegye vezetésének a hozzájárulásával és támogatásával létrejött az önálló búzásbesenyői plébánia.
„Szívembe zártalak titeket”
A búzásbesenyői hívek azt is tudomásul vették, a lelkük mélyén talán büszkék is voltak rá, hogy plébánosukat 1967. december 1-jétől félállásban kinevezték a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola egyházjogtanárává, nem számítva talán arra, hogy 1968. október 1-jétől ott teljes katedrát kap...
Jakab Antal 1968. november 3-án vett búcsút szeretett búzásbesenyői híveitől, maga mögött hagyva egy újonnan alapított plébániát, egy teljesen felújított plébániaépületet és egy belül felújított templomot, amelybe a villanyt is bevezették. „Öröm volt közöttetek s a szentmisékben veletek együtt áldozni és a környékbeli búcsúkon is ezt látni tőletek. Sok szép példát és figyelmet tapasztaltam köztetek s minden szeretet jeléért hálás vagyok. Bízom abban, hogy aki megkezdette bennetek a jót, be is fejezi Krisztus Jézus napjáig. Méltányos is, hogy így gondolkodjam mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket, akik osztoztok kegyelmemben, akár bilincsekben vagyok, akár az evangéliumot védelmezem és megerősítem. Engem mindig érdekelni fog annak a plébániának a sorsa, amelynek alapítása az én nevemhez fűződik…” – mondta búcsúbeszédében, mielőtt átadta volna a búzásbesenyői egyházközség vezetését Zsók Ferenc magyarszarvaskendi plébánosnak.
Az elkövetkező évek folyamán számos tanújelét adta annak, mennyire fontos számára az általa alapított plébánia sorsa: gyulafehérvári tanárként és főpásztorként is élő kapcsolatot tartott a búzásbesenyőiekkel, segítette templomuk bővítését. Végül élete alkonyának közeledtét érezve, 1992. április 2-án ezt a levelet küldte a búzásbesenyői plébániahivatalnak: „Évek hosszú során abban a tudatban voltam, hogy a búzásbesenyői templomnak – annyi más plébánia között – már szereztem misézőkelyhet. Restelkedések között kellett értesülnöm, hogy ezt elmulasztottam, s a jeleni misézőkelyhükről is lekopott az aranyozás. Ezért bocsánatot kérve szeretettel küldöm levelemmel egy időben azt az új és igen értékes kelyhet, amelyet 1991 tavaszán, a Rómában jelentkező új püspökeink által, a Szentatya, II. János Pál pápa nekem, hiányzó betegnek kedves ajándékul küldött. A kelyhet még senki se használta, de én elláttam a püspöki áldással, hogy mindjárt használatba vehessék. Szerettem volna személyesen vinni ezt a legmagasabb helyről származó kelyhet, de orvosaim egyelőre minden járművel való utazástól eltiltottak. Falujuk szülöttét, Máté Pált kértem meg az ajándék átadására. Az új kehely a nagyböjt vége felé érkezik s legyen az ünnep sorozatának szent dísze… Mint eddig is tették, szorgalmasan járjanak ünnepi szentmiséikre, nem az új kehelyért, hanem az Úr Jézus szent véréért, amit e kehely hordoz, szemük, lelkük és szívük szerint.”
Szobor és terem is őrzi a „fészekrakó plébános” emlékét
Mint látjuk, Jakab Antalt Búzásbesenyő nélkül és Búzásbesenyőt Jakab Antal nélkül emlegetni aligha lehet – a hatvanas évek derekán odakerült és szolgálatot ott két évig teljesítő plébános tevékenysége révén e két név egyszer s mindenkorra összeforrott. Az egyházközség önállósítása, a plébániaalapítás, az emberközeli lelkipásztori munka, a papi hivatások felé ösztönzés – Jakab Antal neve többek között ezt jelenti a búzásbesenyői hívek számára, akik azóta is nagy szeretettel és tisztelettel gondolnak rá, és annyi évtized után is páratlan lelkesedéssel beszélnek róla, ápolják, őrzik emlékét. Hálájuk jeléül egykori ministránsa, Simon István polgármester kezdeményezésére, amit Kedei Pál Előd, a Dósa Dániel Általános Iskola igazgatója is felkarolt, 2008. május 24-én, Erdélyben elsőkként, a templom előtti téren mellszobrot állítottak szeretett egykori plébánosuk és későbbi főpásztoruk tiszteletére.
Kedei Pál Előd igazgató így emlékszik az eseményre: „Jakab Antal a falu történetének meghatározó alakja lett itteni áldásos, közösségformáló, plébániaalapító munkássága által. Sokan emlékeznek rá. Akaratában megedzették, hitében megerősítették az elszenvedett börtönévek. Az idősebbek emlékezéseiből nagy hatású, karizmatikus személyiség képe bontakozik ki, aki a tiltás éveiben is erős maradt, visszatért övéihez, velük munkálkodott a határban, a kaszálókon és az erdei munkákon. Az idősebb hívek a mai napig élénken emlékeznek a »fészekrakó«, a plébániaalapító papra, aki elindította a papnevelést, amikor erről beszélni is tilos volt. Kádár István kolozsmonostori és Máthé Ferenc ákosfalvi plébánosokat egykor ő tarisznyálta fel Istent szolgáló útjukra. Kezdeményezte és feljebbvalói hozzájárulásával, támogatásával életre hívta az önálló plébániát. Püspöki szolgálatának éveiben sokat tett a régi templom bővítéséért, amelyet aztán 1976–1980 között felújítottak, így vált a falu legnagyobb kultuszhelyévé. Személyisége eltörölhetetlenül beleivódott a falu életébe, ezért gondolta az önkormányzat, hogy szép és méltó tisztelgésként látható emlék is készüljön róla. Így állítottunk Erdélyben elsőkként mellszobrot annak a gyulafehérvári püspöknek, aki emberségből, magyarságból, feltétlen hitből és megalkuvás nélküli szolgálatból mutatott Márton Áron püspökhöz méltó példát.”
Jakab Antal püspök születésének századik évfordulója évében, 2009-ben Búzásbesenyő is szentmisével, az életrajzi kötet bemutatásával és az egyházmegyét bejáró vándorkiállítás fogadásával csatlakozott a centenáriumi programsorozathoz; ekkor is egy emberként ünnepelt az egész falu. Öt évvel később pedig újabb emlékesemény következett: 2014. április 27-én, Jakab Antal börtönből való szabadulásának ötvenedik évfordulója alkalmából a búzásbesenyőiek ifj. Czikó László plébánosuk kezdeményezésére nagyszabású ünnepséget szerveztek, amelynek keretében Oláh Dénes marosvásárhelyi főesperes-plébános megáldotta az altemplomban lévő és immár a Dr. Jakab Antal Terem nevet viselő hittantermet, majd megnyílt az ott elhelyezett állandó fényképkiállítás. Kedei Pál Előd iskolaigazgató ekkor is elmondta: a búzásbesenyőiek meglehetősen sajátos helyzetben vannak a kommunista diktatúrát és Jakab püspök bebörtönzését illetően, hiszen végső soron e kettőnek köszönhették őt. Ha ugyanis Jakab Antalt az elnyomó államhatalom nem börtönzi be, folytathatta volna szolgálatait Gyulafehérváron, és sose került volna Búzásbesenyőbe, s talán mindmáig önálló plébániájuk sem lenne a falu katolikusainak. Éppen ezért – jelentette ki az iskolaigazgató – amit a magyar nemzetnek államalapító Szent István király jelent, azt jelenti a búzásbesenyőieknek plébániaalapító Jakab Antal.
Hármas jubileumi ünnepre készülnek
Az évtizedek során dinamikusan fejlődő egyházközség templomában 2013 decemberében új orgona csendült fel, amelyről Simon István polgármester úgy tartja: az Búzásbesenyő egészének az ékessége. Rendszeresek a közösségben az adventi kórustalálkozók, az ökumenikus szentmisék, bibliahetek és más, minden korosztályt megszólító tevékenységek. Ez év júniusában pedig tizenhárom taggal a Búzásbesenyői Római Katolikus Nőszövetség is megalakult, különböző egyházi, kulturális és szociális feladatok ellátására.
Ezekben a napokban az egyházközség a templomszentelés, plébánialapítás és templomkorszerűsítés hármas jubileumának megünneplésére készül. Ifj. Czikó László plébános arról tájékoztatott, hogy a 120., 50. és 30. évfordulókat a templombúcsú napján, 2017. szeptember 14-én 12 órakor a Tamás József segédpüspök vezetésével bemutatott búcsús szentmise keretében ünneplik meg. Szentmise után Pál-Antal Sándor levéltáros, akadémikus bemutatja az alkalomra ifj. Czikó László plébános szerkesztésében megjelenő, Katolikus egyházközség és hitélet Búzásbesenyőben – Tanulmányok, dokumentumok a 120, 50 és 30 éves évfordulók alkalmából című könyvet. Az eseményen közreműködik a helyi Gaudete ökumenikus vegyes kórus Szakács Zoltán karvezető irányításával.
Jakab Antal hivatalos búzásbesenyői kinevezésének (1966. október 8.) 51. évfordulójához kapcsolódóan, 2017. október 8-án pedig a Jakab Antal Keresztény Kör átadja – immár nyolcadik alkalommal – az idei Jakab Antal-emlékdíjat: az elismerést ezúttal a példamutató búzásbesenyői egyházközség veheti át, hármas jubileumi ünnepének méltó kiegészítéseként.
Varga Gabriella / Keresztény Élet