Román kezdeményezés a rendbetételért (Hősök temetője) megegyezésének margójára!

Fotó: Bodó István, Csíkszereda

Szántó Dániel első-világháborúban szolgált magyar közlegény lelke már majdnem hét évtizede pihent az elesett, hősi halált halt honvédek temetőjében, az ojtozi szorosnál. Nem panaszkodhatott az eddigi állapotára, mert a halottaknak kijáró ima szerint testét befogadta a föld és pihenése csendes volt.

Nemrégiben hallott ugyan kopácsolásokat a sírja fölött ott, ahol saját nevével ellátott kőkeresztje állt a következő rövid felirattal: Szántó Dániel közlegény. A kopácsolásnak nem tulajdonított különösebb figyelmet, legalább is nem annyit, hogy ezért pihenését hosszabb időre megszakítsa. Talán egy vascsőrű fakopács – gondolta félálomban,- amely csőrét az ő kövén próbálgatja! A lélek már megszokta azt a lakhelyet, amitől a test rettegett. Majdnem meg is szerette, nem érezte sem tágasnak, sem túlságosan szűknek, sem hidegnek vagy melegnek. Otthonos kis sírjában a viszonylag épen maradt csontjainak társaságában türelmesen várta a rendes feltámadást.

Fotó: Bodó István, Csíkszereda

Igen ám, de az utóbbi időben – már nem is tudja pontosan mennyi ideje, mert a sírok már a túlvilághoz tartoznak s ott az idő fogalma átértékelődik- Dani lelke megérezte, hogy nincs egyedül. Ettől a pillanattól megszűnt a békés nyugalma és egyre jobban zavarni kezdte vélt társasága! Addig emésztette magát afölött a hallatlan orcátlanság fölött, mert ki az, aki vette a bátorságot, hogy saját sírjába az ő tudta és engedélye nélkül behatoljon, amíg már nem bírta tovább és megszólalt bosszúsan Dani lelke:

– Ki van itt, aki nem jelentette be jövetelét?

Mikor hosszú ideig senki nem válaszolt, újra megszólalt Dani lelke, ezúttal nem titkolva jogos indulatát.

– Ki van itt az én tudtom nélkül és milyen jogon hatolt be saját síromba?

– Mit mondasz, nem értem? – kérdezte vissza egy bátortalan hang, idegen nyelven.

Dani lelke értette az idegen nyelvet, mert amikor még megvolt az élő gyermekteste, játék közben megtanulta azt.

– Na, tessék – folytatta az idegenek nyelvén – még ide is utánam jöttél, még itt sem hagysz végre nyugton? Azt kérdeztem, hogy ki van itt és kinek az engedelmével jött ide?

– Én Voiku Nikolajé káplár vagyok és a pópa imádkozta ide át lelkemet, nem kellett a te beleegyezésed! Ez itt román föld, alul is, felül is, a magyaroknak pedig nincs joguk, itt lenni se élve, se holtan! A pópa mondta, ő mindent tud!

– Az lehet, hogy a pópátoknak az is igazi, ami hamis, de nézted-e meg kinek a neve áll a kereszten? Egyébként nem te vagy véletlenül az a Nikoláje, aki a román juhásznak volt a fia, akivel egy falusiak voltunk és együtt játszottunk a porban, majd az ojtozi csatában orvul hátba lőttél?

– Értem hová akarsz kilyukadni, de én nem vagyok orvgyilkos, hanem saját népemnek halhatatlan hőse! Legalább is ezt mondta a pópa. Kénytelen voltam lelőni téged, hanem te lőttél volna le. A háború nem a könyörületességről szól, hanem önmagad megvédéséről! Egyébként, ha ez jelent valamit neked, megbántam, hogy lelőttelek és egyáltalán háborús pártállásomat is megbántam! Mivel Nagy Románia megalakulása után kutyának való élet jutott nekünk, a sok nyomorúságtól megbetegedtem, majd éhen haltam, nem sokkal éltelek túl téged.

– Talán még meg is tudnálak érteni, hogy orvul megöltél, de nem elég az nektek, hogy földjeinket elvettétek, még sírjainkból is ki akartok űzni minket? Hová tudnánk ellenni, hogy utatokba ne kerüljünk többé.

– Már említettem egyszer: sem élő, sem holt emlék nem szabad maradjon utánatok Erdély területén! Ezt mondta a pópa. Azt kérdezted az imént, hogy láttam-e kinek a neve van a kőkeresztre írva. Mióta nem hagytad el a sírt?

– Már rég annak az ideje, mert jobb szerettem a csendes pihenést, mint bolyongni. De miért kérded?

– Mert van egy ötletem. Menjünk ki és nézzük meg a nevet és akié, annak a lelke térhessen vissza, a másik meg váljon hontalanná és erre tegyünk esküt!

– Rendben! – mondta Dani lelke, de azért még hozzátette. – Esküdjünk, habár valami azt súgja nekem, hogy esküdben ne bízzak!

Ahogy lelki szemeivel meglátta saját robusztus kőkeresztjét azt hitte, hogy nem lát igazat. Többször nézhette addig a pillanatig, mert mint minden léleknek neki is megadatott, hogy a felszínen megjárhassa magát. Valahányszor, amikor nevét kiolvasta még el is tűnődött sorsa kegyetlenségén, hogy lám csupán ennyi emlék maradt utána!

Csakhogy most azzal a képtelenséggel kellett szembesülnie, hogy neve szőrén, szálán kicserélődött! Újravésett idegen név rikított feketén a szürke kövön: „Vojku Nikoláje, káplár”! Körbenézett és körben mindenütt fekete, idegen nevek éktelenkedtek a kereszteken! Az egész temetőben ismerte a felrótt neveket, hisz együtt harcoltak, együtt haltak meg az utolsó ütközetben. Magyar és német honvédek mind, akiket tőrbe csaltak és halomra gyilkoltak Ojtoznál.

Fotó: Bodó István, Csíkszereda

Azután egy helyen nyugodtak, tudtak egymásról, de nem zavarták egymás nyugalmát, hanem megtette más, aki elvette tőlük utolsó jogaikat is, azokat, amelyek minden halandó embert megilletnek!

– No, te Nikoláj! – szólalt meg keserű hangon. – Ti körömfont módon átejtettetek minket szokásotok szerint! Addig-addig csúfoltatok hontalanoknak éltünkben, míg a lelkünket is hontalanná tettétek holtunkban! Mondjátok meg nekem, hogy én is tudjam, mit kaptatok ezért a förtelemért, megérte nektek, hogy ekkora bűnt vegyetek lelketekre?!

Eközben odaszállingóztak a többi lelkek is, mindazok, akik élő emberekként ellenségek voltak, magyarok, németek és románok. Amikor összegyűltek megszólalt egy lélek:

– Nem érte meg, legalábbis nekünk nem, mert mi a győzelem után még szegényebbek és védtelenebbek lettünk, mint azelőtt, a Mitikék és a pópák egyre gazdagabbak. Ők most is azt teszik, amit a mi időnkbe tettek és ki tudja még mennyi áldozat lesz, amíg a szegény, elbutított emberek rájönnek a valóságra! Ne tegyél felelőssé, mert nem rajtunk állt és áll a dolog!

– Így van, ez az igazság! – hagyták helyben a többi lelkek is. – Áldozati bárányok vagyunk mindannyian! Ezért és azért mert mindannyian sorstárs-lelkeknek számítunk, megegyezésre kell jutnunk. A megtörténteken már változtatni nem áll módunkban, de annyit tehetünk, hogy megosztjuk egymással nyugvóhelyünket. Hiszen elég nagy a sírhely, a lélek meg kicsiny, de annál erősebb, mert anyag nem szennyezi!

Amikor mindezekkel egyetértettek, elindultak mindenki a saját sírjához, hogy oda leereszkedjenek, a régiek az újakkal, közös megegyezéssel helyezkedtek el a gödör mélyén, hogy immár többé föl ne ébredjenek a „rendes feltámadásig”, ami amúgy sem lehet már messze.

– De vajon lesz-e egyáltalán „rendes feltámadás”, és egyességre tudnak-e jutni az élő nemzetek úgy, ahogy a lelkek az imént tették? – nyilallott Dani lelkébe a kétely, de szinte azonnal reményt adott neki az előbbi siker, hogy lelke már nem kárhoztatik hontalanságra!

Úgy merült el újra a békesség és nyugalom tengerében, azzal a tudattal, hogy van még magyart pártoló Isten, aki őrködik a világ fölött!

Sebők Mihály

43 hozzászólás

  1. Sorok-Soros

    Kedves Toducz ur,inkabb maga ,sot egeszen biztos hogy teved,mikor azt hiszi,hogy en nem tudok kulombseget tenni a ,,megruhazas vagy a felruhazas kozott. Az is lehet,hogy maganak megartott a koratavaszi enyhe ido,es sokat tussszent,es mind napot,meg csillagokat lat.

    Válasz
  2. antal m.

    Kedves Endre Tóducz id. !,,de magyar egyetemet!,,-idéztem Önt.
    Marosvásárhelyen született, szerencsés ember! Tisztelettel.

    Válasz
    • Tóducz

      Nem csak születtem kedves a.m., itt is élek és itt fogok meghalni. Viszont tisztelettel.

      Válasz
  3. antal m.

    Kedves Nyilas! Lassan ,,elfogyunk,,. Állításai tökéletesek! Sorsát nagyon nehezen kerülheti el az ember. Az értékrendszerben kereshető a hiányosság! Identitás tudat.
    ,, A szerelmet eltiltani nem lehet,,….énekelgetik felénk!

    Válasz
  4. Nyilas

    Tisztelt Sebők Mihály. Szivesen megteszem, ha lesz még rá lakalom, bár egy hozzászólás terjedelme kevés egy publicisztika elemzésére. Hosszabb lenne mint maga az alap írás.
    Bár nem a publicisztika cselekményét vezetném le, mert az ön írása sem Szabó Dániel, és Vojku Nikolae párbeszédéről szól. Az író számára a lelkek, csak lehetőség a mondanivalója becsomagolására.
    Mi egyszerű emberek csak ilyen mindennapian tudjuk kifejezni magunkat, mint ahogy tettem én is Hivőnek válszolva.
    Van benne valami, ami nem fedi a sajnálatos valónkat?
    “a magyaroknak pedig nincs joguk, itt lenni se élve, se holtan! A pópa mondta, ő mindent tud!”
    Mi változott azóta, mikor Szabó Dániel és Voiku Nakolae lelke megegyezett ?
    Ma a Házsongárdi temető gránittömbjein vásik át a régi magyar neveket.
    Még egy idézet Sebők úr.
    ” saját népemnek halhatatlan hőse! Legalább is ezt mondta a pópa.”
    És ha a pópa azt mondja, akkor a hodáki Román fejszét fog 1990-ben is, és elmegy magyart ölni Marosvásárhelyre.
    Holnap febr 11-e. 73 évvel ezelőtt mintegy 25000 német katona, 20000 magyar honvéd, mintegy 1000-1500 nyilas katona, meg a hozzájuk csatlakozott civilek megpróbáltak kitörni a rommá lőtt ostromgyűrűbe fogott Budai várból. 7-800-an élték túl, csontjaik ott porladnak valahol a Buda környéki erdőkben, tömegsirokban vagy sebtében elkapart hantok alatt.
    Nem szól értük harang, fejfájukat, amelyet némely kegyeletes ember állított, rendszeresen meggyalázzák. 73 év óta, a magyar állami politika mocskos náci nyilas söpredéknek tartja őket.
    Mindenkori kormányzatunk rendőrséggel vegzálja a rájuk emláékezőket
    Igen, a Fidesz kormány is, hisz még egy sportegyesület támogatását is megvonta tavaly, amelynek állítólag része volt a Kitörés emléktóra szervezésében.
    Tisztelt Sebők úr.
    Nivánja még ezek után is, hogy levezessem az én nézetem alapján a publicisztika cselekményét?

    Válasz
  5. antal m.

    Nyilas irta 2o18.o2.9-n 21:oi köz. ,,És a sorozatos megegyezésekbe szépen elfogytunk.,,idéztem. SZÉT SZÓRÓDTUNK! Ez még nem elfogyás- eltűnés!
    Éppen az kell legyen az anyaországunk ráfigyelése mindannyiunkra, hogy összehozzon bennünket. Vannak is erre valós tettek, székely bál, csángó bál, fölszállót a páva ,stb. összejövetelek-műsorok. IGY KELL TOVÁBB FOLYTATNI! Meddig MAGYARORSZÁG az anyaországunk lesz, addig mi/gondolom/ ha szét szórtan is de még vagyunk-leszünk mindig is!
    Érthető, – nehéz s szinte lehetetlen egybe hozni mindent!

    Válasz
    • Nyilas

      Tisztelt antal m.
      Olvasom a neveket. Ioan Ciorba, ….Lakatosu, … Pușkaș…Mesaroș (nem tudom a farkincát az “s” alá biggyeszteni) Ez szétszóródás? Nem, ez fogyás.
      Fiatalkori partiumi barátnőm leánya, székely férjével Németországba költözött, már tizenéve.
      Vérig sértettem akkoriban, mert viccesen megkérdeztem, hogy németek lettek e már a gyerekek.
      Nem szándékos volt a vicc, csak arra gondoltam, be tudtak e illeszkedni a nem igazán befogadó németek közé. Azt vágta a fejemhez, hogy “vedd tudomásul, hogy azok magyarok, és mindig is azok lesznek”
      néhány éve beszélgettünk, mondja, hogy már nem igazán járnak haza a gyerekek, inkább ők mennek ki hozzájuk, jobban ráérnek, nyugdíjasok.
      Panaszkodott, hogy jó látni őket, de nem igazán érzik ott jól magukat. A ma mér tizenéves unokájukkal nem tudnak beszélgetni, mert nem tud magyarul. Nem értek rá megtanítani a szülei.
      Hát fogyunk e akkor tisztelt antal m.?

      Válasz
  6. Hívő

    Kedves Nyilas, ha valaki hisz a lélekben (itt pedig az író a lélekről beszél) és tanulmányozza különböző népek szentírásait és ő maga is elgondolkodik azon. Rá kell jönnie, hogy az a világ ahol a lelkek igazán otthon érzik magukat, jóval túlhaladja a mi háromdimenziós létünket! Teljesen más fizikai, filozófiai és pszichológiai törvények uralkodnak vagy talán nem is léteznek! Egy bizonyos, hogy az a világ ha (létezik) kizárja a köztünk zajló barbár szokásokat, mint az erőszak, gyilkolás, intolerancia, irigység, gyűlölet, bosszú.
    Sebők Mihály, nem sorsunk belenyugvására, meghunyászkodásra, vagy gyávaságra biztat! Hanem úgy ahogy a valamikori testben lakó lelkek akik azelőtt gyilkolták, elárulták és gyűlölték egymást, képesek megegyezni egy örök nyughely fölött. Úgy, ugyanezt súgatja a mai anyagot öltött lelkeknek is mivel hosszú távon az emberiségnek nincs más választása!

    Válasz
    • Nyilas

      “képesek megegyezni egy örök nyughely fölött. Úgy, ugyanezt súgatja a mai anyagot öltött lelkeknek is mivel hosszú távon az emberiségnek nincs más választása!”

      Tisztelt Hivő.

      Ezer év az elég hosszú táv?
      Elég hosszú annak a megtapasztalásához, hogy a “nyughely fölötti megegyezés” itt a való életben mit jelentett a mi, számunkra? A magyarság számára?
      Mert mi ezer évig mindig megegyeztünk.
      Megegyeztünk abban. hogy sirkeresztünkre idegen neveket írjanak, és mi lassan feledésbe merüljünk, mint ha soha nem is léteztünk volna ezen a földön.
      Megegyeztünk abban, hogy idegenek teleüljenek le az általunk épített hazában. Annyira megegyeztünk, hogy megtanultuk a nyelvüket, hogy ne kelljen nekik e bonyolult nyelvvel kínlódni, és lassan elfelejtettük a sajátunkat . Megegyeztünk, hogy összeházasodunk velük, -miközben önmagunkkal nem házasodtunk, mert katólikus nem házasodott reformátussal. evangélikus unitáriussal. És román szlovák, szerb (így hogy polkorrekt legyek) asszonyok szültek nekünk román, szlovák, szerb gyerekeket, akik majd fejszével késsel puskával támadtak ránk Horeaként, Szegedinác Péróként, Avram Jankuként, Axente Szeverként. Ludovit Sturként. De mi azután is megegyeztünk, mert hát ” A megtörténteken már változtatni nem áll módunkban, de annyit tehetünk, hogy megosztjuk egymással nyugvóhelyünket.
      A következő magyarirtásig. Aztán majd azután is megegyezünk. mert hát ” A megtörténteken már változtatni nem áll módunkban”
      És a sorozatos megegyezésekben szépen elfogytunk. Először az ország, aztán a nemzet. Odakint először, aztán idebent is.
      De majd ” az a világ ahol a lelkek igazán otthon érzik magukat,” megdicsőít, felmagasztal. Ha létezik az a világ, ahogy ön is írja.
      És ha létezik, és ott is csak mi akarunk megegyezni?
      Mert azt láthatjuk, hogy ezer évig csak mi akartunk mindenáron megegyezni.
      És mi van, ha mégsem létezik? Ha nincs halhatatlan lelkünk, amelyet glória övezzen egy olyan világban ahol otthon érezheti magát?.
      Haló poraink meg pár emberöltő múlva feledésbe merülnek, porladó csontjainkra meg majd egy egészségesebb , életerősebb náció büszkén mutogat vissza, hogy lám, már i. u. 896-ban Vojku Nikoláje-ok éltek és alkottak itt a Kárpát medencében

      Válasz
      • Sorok-Soros

        Valoszinu,hogy az lesz belole,mert az a mindenaron valo megegyezesi akarat soha nem volt erossege a nemzetnek. Mas nemzetek az orszag korul igenis megegyeztek,elfogadtak,osszehazasodtak,szaporodtak,es nem lehet elmondani,hogy kulonoskeppen eppen olyan nagyszamban irtottak volna a magyarsagot,mint amilyennek peldaul maga beallitja. Hogy az elodeink miert nem tettek annak is megvolt az oka. Dehat ezt maga mindenkinel jobban tudja.

        Válasz
        • Nyilas

          Soros Joe. Ön ebben a kérdésben nem kompetens. Nem is érti miről van szó.

          Válasz
          • Sorok-Soros

            Tenyleg Nyilas ur? Maga elt Erdelyben,maga jarta be szelteben hosszaban,maga az aki sok embert ismert szemelyesen ugyebar. Maga csak azt tudja amit olvasott,en azt amit lattam ,tapasztaltam,ismertem,benne eltem. Sok mindent eltudnek mondani maganak,csakhat arra nincs lehetoseg. Amit maga tud es ami a valosag,az koszono viszonyban sincs egymassal. Tartsa meg a tudasat,allaspontjat,de az semmit sem valtoztat a megtortent dolgokon,es semmi hatassal nem lesz a jovore nezve. Egesz biztos vagyok benne. Mindketten idosek vagyunk,es ami hatra van nem eleg,hogy kikristajosodjon,de kozelebb kerulunk ahoz amit en mar ezelott nyven evvel lattam,tudtam,es ez valasz a doki velmenyere is,hogy miert? Maga sem kompetens!!! Nagyobb emberek intezik.

          • Tóducz

            Jaj, kedves Soros Dzsó mindjárt elsírom magam a hányatott, a megható, a tévelygő, a nehéz, a könnyű sorsa miatt.

        • Tóducz

          És migráncskodtak, mint Ön Ámerikába!

          Válasz
  7. antal m.

    Csiby Károly Úr! Köszönöm,-rendjén minden!
    Tóducz Úrnak, megengedett minden,….!

    Válasz
    • Tóducz

      Há minden épp nem, kedves a.m., például: a templomba való fütyülés, a bankrablás, a felebarát szédítése, az érdemtelenek dicsérete, stb.

      Válasz
  8. Zsuzsa

    Higgadt, korrekt észrevètel. Köszönöm Tóducz Úr!

    Válasz
  9. Nyilas

    ” Ezért és azért mert mindannyian sorstárs-lelkeknek számítunk, megegyezésre kell jutnunk.”

    Mert mi mindenkivel megegyezésre tudunk jutni. Megszállóinkkal, elnyomóinkkal, hóhérainkkal bitorlóinkkal. Csak egymással nem.
    Egymással csak gyűlölködni tudunk

    Válasz
    • Tóducz

      Kedves Nyilas, Szent István-i örökség. Befogadó ország lettünk őáltala, s most nyögjük a befogadottak diktatúráját!

      Válasz
    • Sorok-Soros

      Ez valoban igy van ,de ez annak az oka,hogy az emberek nagyreszenek ott olyan van az eletuk mint a gombanak. Sotetsegben vannak tartva,es szarral etetve.

      Válasz
      • Tóducz

        Kedves Soros Dzsó, há Ön körül se vakít a fényesség, a világosság.

        Válasz
        • Sorok-Soros

          Egy vak hogyan latna? Annak mindig sotetseg van akar nappal akar ejjel. De attol lehet okos intelligens,ellenben azzal aki agyilag sotet,annak hiaba vilagit akarmi,az ugy is csak tapogatozik,mert nem kepes felfogni semmit.

          Válasz
          • Tóducz

            Kedves Dzsó, Önnek olyan világos az elméje, hogy a Napra lehet nézni, de az Önére nem, mert nincs. Ön az elme nélküli amerikai cowboy az ermán.

  10. antal m.

    Korrekt álláspontja van Névtelenek! Remélem a továbbiakban is segítő kész szakember marad mellettünk, mert nagyon fontos mindannyiunknak! Azt szeretem benne, hogy mindent meg is magyaráz szakértelemmel és az nem fárasztó nekünk,- inkább neki az!
    Köszönöm, hogy velünk van!

    Válasz
    • Csiby Károly

      Köszönöm, kedves a.m.! Alább olvashatja, hogy figyelmetlenségből vagy tudatlanságból váltam “Névtelenné”. Remélem, ez önnek nem okozott olyan traumát, mint Tóducz kollégának.

      Válasz
      • Tóducz

        Nem vagy, mindkettőből és még másból is kifolyólagosan!

        Válasz
        • Tóducz

          Szerintem, az ermán a legnagyobb sértés az, hogyha azt kívánod valakinek, hogy: dicsérjen meg antal. m. és Soros Dzsó!

          Válasz
          • Sorok-Soros

            Hiaba esdekel,mert ugysem fogom,megdicserni,habar azt remeli.

  11. Hívő

    Kedves Csibi Károly, azt ön is jól tudja, hogy az emberek igen nagy százaléka ejt hibát még ha magyar, esetleg író akkor is. Vannak külön korrektúrázók akiknek ez a szakmájuk, de talán még ők is hibáznak. Azt is elismerem, hogy az írott, nyomtatott szöveg legyen hibamentes, mert az úgy illik! Csakhogy ennek jogos de eltúlzott követelmény felhasználásával nem szabad valakinek a jóindulatát, nemzetvédő munkáját romba dönteni! Ami a nyelvezetét illeti kedves Csibi Károly önnek tudnia kell, hogy a székelyember gondolkodásmódja részben eltér a magyarétól úgy ahogy a nyelve is, de ez nem azt jelenti, hogy nem gondolkodna magyarul csak egy kicsit másféle magyarul! Lásd “antal m” véleményét! Ami pedig a Tamási idézetet illeti azt az író idézőjelbe tette ha nem is használt magyarázattal! Kedves uram adok egy jó tanácsot:/”Hagyd azt, ami épnek szépnek!” / Ne bántsd azt, ami jó!/

    Válasz
  12. antal m.

    A szerző magamféle ősi népéből ered, azaz székely-magyar./remélem nem tévedek!/Ezért én nagyon jól megértem nyelvi forgatását és élete eredeti körülményeit és védem Őt! SOKAT-SOKAT ÍRJON EZUTÁN IS!
    Szeretem az eredeti írás sajátosságát! Nem lehettünk mindannyian irodalmárok-filológusok! Ez van, ezek vagyunk mi itt Székelyföldön születettek. De, igyekszünk, helyesen írni-olvasni magyar nyelven! Ha valaki ezt nem tudná!…..
    Sebők Mihály, sokat fáradozik azon, hogy átadja népének a természetes világi érzéseit úgy miként Ő teheti. Tehetségesnek tartom! Gratulálok neki, – ismertetéseiért!

    Válasz
  13. -Hivő-

    Kedves helyesen-író, minden hibát feltáró, értéket mellőző Csibi Károly, Könnyű a készben hibát kapni de egy kis rosszindulattal az egészet hibásnak találni. Mennyi más követelmény van amiért ez, az írás értékes: Mondanivalója, stílusa, időszerűsége, valósága! Egyébként ha ön kiértékelné helyesírásilag még okulni is tudnánk tőle!

    Válasz
    • Névtelen

      Nekem ez a szakmám, kedves “Hivő”. És szívügyem a rohamosan romló-rontott drága magyar nyelvünk ápolása.
      De kérésére megteszem:
      1. “A kopácsolásnak nem tulajdonított különösebb figyelmet,” Kifejezések keveredése. Vagy “Nem tulajdonított különösebb jelentőséget”, vagy pedig “Nem szentelt különosebb figyelmet.
      2. ” a magyaroknak pedig nincs joguk, itt lenni se élve, se holtan!” Az itt lenni után nem kell veszző. A mondatrészek közé, főleg az alany és az állítmány közé nem teszünk vesszőt. Vessző csak a felsorolásokhoz, illetve a tagmondatok elválasztásához van szükség. Sajnos az “internetes nyelv” ezt is elterjesztette!
      3. “Kénytelen voltam lelőni téged, hanem te lőttél volna le.” Nem hanem, hanem ha nem. És utána vessző kell.
      Lenne még több is, de nem folytatom.
      Ismétlem: jó az írás. Még az se nagyon visszatetszést keltő, hogy egy közismert Tamási-novella címét és az általa használt fogalmat (rendes feltámadás) használja.
      Az már viszont aggasztó, hogy szépen el akarja simítani az orvul hátulról gyilkoló és utána sír- és sírkőbitorló Nyikoláj vétkét, békésen összefektetve őt a sírjából kitúrttal! Akitől nem kért bocsánatot! Na itt a baj! Ez milyen “együttélés”? A rablókkal, Hazánk elrablóival, valami nyálas “megbékélés” nevében?

      Válasz
      • Levi

        Kedves Csibi Károly! Az az igazság, hogy nem Sebők Mihály vétke, hogy vannak hibák a cikkben, hanem az enyém. Próbálom javítani ott, ahol tudom. Tisztelettel, Tókos Levente.

        Válasz
      • Tóducz

        Kedves Névtelen, Ön véletlenül nem dr.Csiby Károly is, néha-néha?

        Válasz
        • Csiby Károly

          Kedves Tóducz kolléga! Nincs semmi más öröme, csak az, hogy árgus szemekkel nyomoz utánam? :D De igen, én írtam a fenti választ, de a FB-os profilomon keresztül, nem figyelve arra, hogy az itt nem adja meg automatikusan az identitásomat. Elküldtem, és mivel nem adtam meg nevet és e-mail címet, “Névtelenként” jelent meg. Sajnálom, hogy ezzel halálközeli élményt okoztam önnek. :D

          Válasz
          • Tóducz

            Nem volt nehéz kitalálni. Lebukott újból dr.Cs.K.

          • Csiby Károly

            Látom túlélte ezt a halálközeli traumát, kolléga úr. Mit vett be? Amfetamint? Vagy egy kis dugi morfint? :D

          • Tóducz

            Elszívtam egy cigirittát és aztán rájöttem, hogy a jó kifogás soha se rossz? Önnek miért kell állandóan magyaráznia a bizonyítványát, miért kell állandóan védekeznie, az Ön sorsáért mindig miért más vagy a körülmények a hibásak? Önről “jó véleménnyel” vannak odaátról is, és ideátról is. Mindenhol kiviselte magát, bárhol volt is: Bukarestben, a Hargítán, Várad közelében, Magyarországon. Nyugodjon legalább vénségére le!

          • Tóducz

            Elszívtam egy dohánylevélből készített cigirittát és azon morfondíroztam, hogy a jó kifogás vajon soha se rossz. Önnek miért kell állandóan védekeznie, magyarázkodnia viselt dolgaiért? Miért éli életét sündisznóként? Azt gondolom, hogy kiviselte magát Bukarestben is, a Hargitán is, Várad mellett is és Magyarországon is, s ezért övezi Önt kölcsönös “elismerés” ideátról és odaátról is! Miért illeti azokat, akik meg merik írni doktorsága valóságát átokszavakkal? Jó lenne lenyugodni!

        • Csiby Károly

          Senki nem átkozta önt, agyturkász úr! De egyszer valaki nagyon meg fogja ruházni, ha folytatja ezt az aljas mocskolódást és rágalmazást! Aztán utána virikkolhat!

          Válasz
          • Sorok-Soros

            Csodalatos mikor ket daktar uriember csatarozik es mar testi fenyiteseket is kilatasba helyeznek. Melto a civilizaltsagukhoz!!!! Vajon parbajra mennek,vagy a tisztiszolgaval lelovetik,mint a Katonazene muziban. Buszkek lehetnek a ,,magyarsagukra,, Most mar melyik a nagyobb a kettejuk kozul.. HA HA HA.

          • Tóducz

            Soros Dzsó, Ön teljesen el van tévedve, fejszúrást kapott a floridai naptól. (Írtam, hogy fejszúrást, mert az Ön esetében agyszúrásról nem lehet beszélni!) Itt az igen tisztelt Csiby úr akar felöltöztetni (ruháztatni) engem mindenáron. Az Isten elég nehéz sorsot rótt ki reája is, őt se kímélte, akár csak önt.

          • Csiby Károly

            Tóducz kolléga! Ön már nem a fő-fő agyturkász igazgató elvtárs a messze földön híres mikházai bolondokházában? Nyugdíjba ment? Ajvé! És a lassan Tirgumuressé süllyedő néhai Székelyvásárhelyen tengeti napjait a nem kevés oláh nyugdíjából? És még mindig nem tud, nem ért rendesen magyarul? (Nem csoda, az oláh középiskola után!) A “megruházás” székelyül mást jelent. Ne gondolja, hogy olyan sokáig folytathatja a büntethetetlennek hitt internetes rágalmazásait és mocskolódásait! Előbb-utóbb valaki megelégeli és embert farag magából!

Írj egy hozzászólást:

Az email címet nem tesszük közzé.