A Double Rise fesztiválon készült interjúban Fóris-Ferenczi Gábor beszél az X-Faktorról, tervekről, a zeneiparról és természetesen a zenéről.
Több határontúli énekes is Magyarországon futott be az elmúlt időszakban, mint Rúzsa Magdi, Antal Timi, Tolvai Renáta. Részedről ez követendő példa, tudatos stratégia volt vagy így hozta a sors?
Nem ezt követtem, egyszerűen így alakultak a dolgok, s ha már így alakultak, akkor nem küzdök ellene.
Túl kicsi-e az erdélyi magyar közönség ahhoz, hogy innen be lehessen törni a zenei piacra? Miért kell a határontúli magyaroknak Magyarországra menni ahhoz, hogy akár otthon, a szülővárosukban is ismertek legyenek? Miért nem tudnak a saját országukban kiteljesedni, elismertekké válni? Létezik-e egyáltalán erdélyi magyar showbiz?
Szerintem még a magyarországi közönség is túl kicsi, az erdélyiről nem is beszélve. Zenekarokból s mindenféle zenészből meg van ezeregy. Magyarországon valamivel fejletteb a zeneipar, sokkal komolyabbak az állami támogatások (nem is tudom, itthon van-e egyáltalán ilyesmi) és a közönség is hajlandó többet fizetni, hogy meghallgathasson. Ez is pont olyan munka, mint bármi más, ebből is meg kell élni, és ha tíz-húsz lejes belépőt nem akarnak vagy nem tudnak kifizetni az emberek, akkor nyilván nincs merre fejlődni. Rengeteg pénzbe kerülnek a hangszerek, különböző felszerelések, a dalok felvétele stb..
Milyen előnyökkel/hátrányokkal járt, hogy megfordultál az X-faktorban?
Annyira rég volt már az X-faktor, hogy már kevesen emlékeznek, hogy voltam, szóval nem igazán érzem sem hátrányát sem előnyét. Nekem személyesen jót tett, akkor kezdtem kicsit komolyabban foglalkozni az énekléssel.
Gondoltál arra, hogy az ennek megfelelő itthoni román tehetségkutatón indulj, mint például Manó?
Ha Bukarestbe, ha Budapestre megyek, nagyjából ugyanott vagyok, Bukarestben lehet hátrányos lett volna az, hogy magyar vagyok (de ez lehet csak paranoia).
Ha nem próbálsz szerencsét Magyarországon, szerinted itthon hol tartanál, mint énekes?
Erre nehéz választ adni. Igazából fogalmam sincs. Valószínűleg zenélnék itthon is. Az biztos, hogy nem tudnék megélni belőle. Ez egy idő után háttérbe szorítja a zenélést, és lassan-lassan hobbizenész lesz az emberből.
Ha nem énekelhetnél, mivel foglalkoznál? Van B terved, ha esetleg megunod az éneklést?
Az éneklés mellett dalokat is írok, ami ha nem is túl nagy mértékben, de nyújt egy kis biztonságot, ha mondjuk tönkremenne a hangom. A dalírásra egész jól lehet alapozni, feltéve ha jó, vagy eladható dalokat ír az ember. Ha van néhány dal, amit rendszeresen lejátszanak, akkor a jogdíjak is hoznak a házhoz. B tervem nincs, de ha valami mással foglalkoznék, akkor az valami képzőművészettel kapcsolatos dolog lenne.
A Carbonfoolban, hogy érzed magad? Az itthoni zenekarodban alapító voltál. Ehhez képest más a helyzeted? Írsz dalokat, szövegeket, tudod befolyásolni a zenéteket, azaz kamatoztathatod a zenesuliban tanultakat?
Lehet túlzásnak tűnik, de a zenekarban szinte zen hangulat van. Nincsenek konfliktusok, feszültségek, mindenki nagyon örül, hogy együtt zenélhetünk. Dalokat is, szövegeket is írok, senki nem gátol semmiben. Mivel elemiben voltam zenesulis, már nagyon rég elfelejtettem az ott tanultakat, mint például zeneelmélet.
A Whishperblast zenekarban angolul énekeltél. Ha egy hazai magyar zenekar ha angolul énekel, illetve emellett vagy helyett mind a két nyelven is megszólítaná a közönséget, lehetne-e egy híd a magyarok és románok között? Sikerülhetne-e az rajongók ’’egyesítése’’ a zene szeretetének jegyében? Volt-e egyáltalán ilyen indíttatásod?
A Whisperblast koncerteken mindig voltak románok is, és mindig is magyarul és románul konferáltam. A magyar közönség szempontjából hátrány az angol (Magyarországon főként), a románok szerintem nyitottabbak erre. A Carbonnal tervezünk nyitni a román közönség fele is, ez egyelőre egy lassú folyamat, még az erdélyi magyar közönséget is meg kell hódítani. Ha ez megy párhuzamosan, akkor nagyon jó, de ehhez olyan helyeken kell zenélnünk majd, ahhol eleve kevert a közönség.
Mi a különbség a magyarországi és a hazai showbiz között? Melyek az előnyök vagy hátrányok?
A rendszerváltás után a magyar zeneipar sokkal nagyobb előnnyel indult, mint az itthoni. Magyarországon úgy-ahogy, de lehetett zenélni, zenét írni, azt kiadni, koncertezni. És fontos, hogy egy lépéssel közelebb van Budapest nyugathoz. Szóval itthon nem igazán vannak előnyök, de ez láthatóan változni fog.
Odakint meg tudsz élni a zenélésből?
Igen. Ennek ellénre mindenképp több lábon kell állni, mert nagyon kiszámíthatatlan a show-business. Vannak szezonok, amikor jól megy, van amikor kevésbé. Igazán jól csak a toppon lévő zenekarok keresnek. Meg a dáridósok.
Mi hiányzik itthonról?
Nem merném kijelenteni, hogy itt vagy ott jobb, inkább azt mondanám, hogy itt szoktam meg az életet, Budapest még túl nagy és túl idegen. Nyilván, leginkább a család, az otthon biztonsága és a barátok hiányoznak.
Terveid? Szeretnél visszajönni?
Tervekből van bőven. Az elsődleges az az, hogy a zenénket eljuttassuk minél nagyobb közönséghez. A Carbonfools az egy hosszútávú projekt, szóval ha szeretnék, akkor sem tudnék hazajönni.
A Carbonnal hol fogtok játszani, készül új lemez?
Itthon legközelebb a Magyar Napokon lépün fel. Az új album néhány hónapja jelent meg, ennek ellenére még rengeteg befejezetlen dal van, szóval jövőre biztos jön a következő. Addig is kidobunk egy-két klipet meg egy-két single-t is.
Lejegyezték: Mazso La és Herédi Zsolt