Írók a Teinben: balról Benő Attila, Király Zoltán, Muszka Sándor és Szonda Szabolcs

Szeptember 7–10. között Irodalomstratégiák Erdélyben és a Kárpát-medencében címmel tartotta az árkosi Európai Tanulmányi Központban XVI. táborát az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL). A felolvasásokkal és közönségtalálkozókkal fűszerezett együttlét alkalmat teremtett a magyar irodalom jelenlegi helyzetével kapcsolatos vélemények kifejtésére is.

A Kárpát-medencében alkalmazandó irodalmi stratégia körvonalazásával László Noémi költő, szerkesztő irányításával péntek délután próbálkoztak. A heves vitától sem mentes, Lakatos Mihály (osztályvezető, Emberi Erőforrások Minisztériuma, Magyarország), L. Simon László (költő, író, országgyűlési képviselő, Magyarország) és Kósa András László (igazgató, Balassi Intézet, Bukarest) között lezajlott beszélgetés során azonban nem jutottak közös nevezőre. Abban viszont egyetértettek, hogy tervezésre mindenképpen szükség van az irodalmi élet terén is.

Kósa András László hozzászólását egy felmérés eredményének az ismertetésével kezdte, mely szerint Romániában a lakosság 1%-a olvasó, beleértve a tankönyvforgatókat is. Ez vezethetett talán oda, hogy fenntartása érdekében a Román Írószövetség kénytelen volt a bukaresti székházát bérbe adni, így ebben jelenleg egy kaszinó működik. Az országnak pedig olyan megyéje is van, ahol egyetlen könyvüzlet sem található.

A Magyarországra vonatkozó adatok L. Simon László általi felsorolásából kiderült, hogy a könyvkereskedés árbevétele az elmúlt évben 55 milliárd forintot tett ki, vagyis az elmúlt 20 esztendőben a felére csökkent. Ugyanakkor, az olvasói kedv lanyhulásának dacára a kiadott könyvek címlistája megnyúlt, ami viszont nem a minőségi irodalom térnyerését, hanem annak térvesztését tükrözi. Drasztikusan csökkent továbbá az egy címre eső darabszám, hiszen míg a ’80-as évek közepén egy rangos magyar író műve 15 ezer példányban is elkelt, addig ez a szám most 800 körüli.

Lakatos Mihály rámutatott, a történelem folyamán a kultúra és ezen belül az irodalmi tevékenység mindig támogatásban részesült. Természetes tehát, hogy a magyar állam anyagi segítséget is nyújt a határon innen és túli magyar kultúra műveléséhez. Éppen ezért véleménye szerint napjainkra nem a kultúra vált rokkanttá, mert támogatni kell, hanem lelkileg azok az emberek, akik mindezt kifogásolják.

Az irodalom oktatásában, valamint népszerűsítésében felmerült és az idő múlásával egyre súlyosbodó gondok orvoslására Kósa András László alternatív irodalomórák bevezetésében látja a megoldást, L. Simon László pedig a magyar kifejezések következetes használatában és ezáltal a klasszikus szövegek értelmezésének elősegítésében. Ezzel szemben Lakatos Mihály, határozottan elutasítva a művek átírt és könnyített változatának a használatát, a hagyományos irodalomórák mellett tört lándzsát.

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó

Írj egy hozzászólást:

Az email címet nem tesszük közzé.