A két évvel ezelőtt történt Colectiv-tűzeset után, amely miatt 65-en haltak meg (többen kórházi fertőzésekben), az emberek utcára vonultak, aminek következtében a Ponta-kormány lemondott. Az akkor lemondatott miniszterek egyharmada ma ismét miniszteri bársonyszékekben csücsül, vagy más magas beosztást foglal el.
Úgy néz ki, a tragédia után – amelyből sokan okulhattak volna – a romániai közállapotokban és az egészségügyben nem változott jóformán semmi. Igaz, hogy eddig még nem állapították meg, kik is voltak a hibásak, de gyanúsítottak már vannak.
Azt is eredményként lehet elkönyvelni, hogy a tűzoltóság az idei év első kilenc hónapjában több mint harmincezer ellenőrzési akciót szervezett, 123 ezer rendellenességet tapasztalt, és majdnem 14 millió lejre osztott ki büntetéseket. De az is eredmény, hogy Bukarestben akkor még csak tíz, súlyosan égett személy optimális körülmények közti gyógyítására volt lehetőség, s ma már tíz százalékkal nőtt a kezelhetők száma, ami így tizenegyre emelkedett. Ha ez így megy, húsz év múltán már száz százalékkal, tehát húszra nőhet számuk. Az egészségügyi intézmények állandóan pénzhiánnyal küzdenek, mert az emberek egészségének megvédése nem olyan fontos, mint például a hazáé, amire viszont nem sajnáljuk a pénzt.
A kolozsvári Urológiai és Veseátültetései Klinikán tüntetnek az alkalmazottak, mert az úgy eladósodott, hogy csőd fenyegeti. A klinika vesekőtörő, elhanyagolt műszere kilenc éve nem működik, viszont egy hírneves urológus magánklinikát hozott lére, ő a betegeket elszipkázza az említett klinikától, s ezért most a súlyos és betegbiztosító által fizetett kezeléseket, műtéteket a magánklinika végzi. Az állami klinika meg hoppon maradt, és segítséget, adományokat vár a csőd elkerülése végett.
Mikor ilyeneket látok-hallok, felmegy a cukrom, és a háziorvosnő is észrevette, milyen édes vagyok, ezért október elején elküldött a járóbeteggondozóba (magyarul poliklinikára) egy cukorbetegvizsgálatra. Pénzért egy magánlabor egy nap alatt megmérte, mennyi vér van a cukromban, de a poliklinikán három hónappal későbbre, 2018. január 19-re jegyeztek elő a cukrosdoktor nénihez. Az ilyen távoli időre történő előjegyzéseknek is megvan a maga (és állami) haszna, mert ha egy halálos betegségben szenvedőt hónapokkal későbbre programálnak, akkor egyáltalán nem is kerül sor vizsgálatára, mert vele már csak a temetkezési vállalatnak kell foglalkoznia, ami ugyebár csak egyszeri kiadás, és ha nyugdíjas volt a beteg, akkor a nyugdíjosztály megtéríti azt. Így az illető egyenesen a Jóisten elé kerül egy vizsgálatra, aki majd eldönti, melyik osztályra utalják: a mennyországba, a pokolba vagy egy kis hőkezelésre a tisztítótűzbe.
Örvendetes viszont, hogy a kötelező – a munkáltató és munkavállaló által fizetett – egészségbiztosítás mellet lehet magán egészségbiztosítást kötni jó pénzért, és akkor soron kívül akár még meg is gyógyulhat a beteg.
Az egész országot, de még a politikusokat is foglalkoztatják a nálunk tapasztalt rendellenességek, visszásságok. A parlament most éppen olyan tömegtragédiák megelőzésére, amely a Colectiv klubban is történt, egy törvénytervezeten dolgozik, miszerint azokra a helyiségre, amelyeknek nincs tűzvédelmi engedélye, kötelező lenne kifüggeszteni egy fehér táblát, amelyen tízcentis sárga betűkkel az áll, hogy Tűzvédelmi engedéllyel nem rendelkezik! Ettől aztán a lokált látogatók úgy megijednek, hogy azt messzire elkerülik, és a tulajdonos akár be is zárhatja a boltot. Ez olyasmi, mint a földrengésveszélyes tömbházakon a kötelező piros pont. És negyven év alatt, a katasztrofális, 1977-es földrengés óta sokat javult a helyzet, mert a piros pettyek megfakultak, sőt, most nagy részük már fehérré is vált, és most, bár nő egy nagyobb földrengés veszélye, a lakók a fehér pettyeket látván már nyugodtabban hajtják bennük álomra fejüket. Ha minden iskolára, amelynek nincs tűzvédelmi engedélye, kitesznek egy figyelmeztető táblát azzal a szöveggel, hogy: Ha ide jársz, nem biztos, hogy jól jársz!, akkor a fél ország gyerekei nyugodtan lóghatnak az iskolából, mondván, hogy veszélyes helyre nem akarnak menni. De ilyen módon más figyelmeztetést is a nagyérdemű tudomására lehet hozni. Egyetemekre például azt: Vigyázat, itt csak pénzért lehet diplomát szerezni! Börtönökre: Itt olyan rosszak a körülmények, hogy ha hozzánk jön, hamarabb szabadul. (Esetleg még bezárása előtt!) Kórházakra: Kerüljön minket, ha fél a kórházi fertőzésektől!
A határállomásokra meg olyan táblákat lehetne kitenni: Itt életveszélyes élni, sőt, ideiglenesen tartózkodni is! Bár vannak, akik nem félnek, sőt, tűzbe- (ami gyakran van nálunk) jönnek egy kis izgalomtól, ezért szívesen látogatnak mihozzánk: ijedezni, mint most az amerikai Halloweent majmoló turisták halottak napjakor. Ebből az alkalomból a Román Államvasutak szervezett egy olyan eseményt, amelynek akár csodájára is járhatott volna a világ. Ugyanis Breazan egy 25 vagonból álló műtrágyát (ammóniumnitrátot) szállító szerelvény egyik vagonja kigyulladt, és robbanással fenyegetett. (Persze a rakomány szokás szerint nem volt szakszerűen berakva). Nosza lett erre nagy riadalom, és a lakókat nyolcszáz méteres körzetből kitelepítették, gondolom azért, hogy legyen hely a borzongani vágyó amerikaiaknak csodát látni.
Csak érdekességként jegyzem meg, hogy pár évvel ezelőtt (2004-ben) egy 20 tonna műtrágyát szállító TIR-kocsi Moldvában kigyulladt, felrobbant, és az eredmény 18 halott, sok sebesült és egy hat méter mély kráter lett. Ha ez történik a Breazan megállított szerelvénnyel, akkor a tűzijátékot még Bukarestből is lehetett volna látni, és a keletkezett krátertó a Szent-Anna tóval vetekedne.
Kuti János / Háromszék