Oké, megvolt az utolsó szó, a lövés, a rándulás, aztán a csönd. Megvolt a spirituális magasbukfenc a Fénybe, a lépcsőzés, becsekkolás Kapus Péter bácsinál, megkaptam a puccos kis Gucci fehér ruhát és a két darab tollas szárnyat (666 fokon mosni. haha.), a mennyei surranót, és most ájtatos pofával kéne imádjam a Nagy Fatert, de neeem, ehelyett bebaszott a gebasz (újdonság? Nem is én lennék, ha minden rendben lenne), és most itt kuksolok a három mérettel nagyobb ruhámban, melltartó nélkül (basszus, tényleg. Ezek spec igényekről nem hallottak?), bazi nagy szárnyakkal, amivel hajlamos vagyok leverni a Jóisten kínai-herendi porcelánját, amiről mindenki tudja, hogy 300 forintért lehet kapni, de neki igenis fontos, és két gondolat kering a fejemben, mint körhintán a hülyegyerek júniegykor: ugye nem halt ki senki ebből a ruhából, és hogy miért cibáltak ki a többi öregnéni-angyal közül (igen, kérem, csak ők az erkölcsösek, a tökéletesek, egyszóval az angyal alapanyagok), amikor éppen Kurttel egy joint társaságában filóztunk a régi szép időkön, elmélázva azon, mekkora egy punci a neje...
– Tudod, miért vagy itt?
– Kiküldtem egy tanárt szüneten az osztályból?
– Ne vicceskedj. Nem vagyok az igazgatód.
– Khm - mutatok rá az ajtón a feliratra, ahol "Mindenható&Világmindenség – IGAZGATÓSÁG" felirat díszeleg Bookman Old Style betűtípussal, 6000-es nagyításban.
– Ja, az... Naigen. Jézus nevű titkosügynökünk ragaszkodott hozzá, mert a keresztények nem kapnak meg, és kissé frusztráltak, amire fogadom őket. Allahot meg Zeuszt és Buddhát meg nem írhattam, ugye, mert akkor megy a kulticirkusz, és nincs rá idegrendszerem. Hol is tartottunk? Jaigen. Tudod, miért vagy itt?
– Öh. Amiért harmadikban tarkónbasztam Sárikát a koponyával...?
– Az te voltál? -kerekedik el a szeme.
– Semmit nem mondtam – zárom le gyorsan a témát.
– Oké, szóval helyzet a következő. Téged fejbelőttek.
Visszanézek rá egy afféle "Kérlek, mesélj még!" fejjel. Veszi a lapot, nem bámulja a piros pontot a fejemen, amin keresztül látszik az agyam egy része. Meg lehet szokni.
– Khm. Izé. Beszéltem a fegyelmi bizottsággal...
– ...és levonják nyolcasra a magaviseletem?
– Nagyon vicces. Lépj már túl rajta. Naigen... Arra a döntésre jutottunk, hogy kapsz két lehetőséget: vagy itt maradsz őrangyalnak, vagy visszamész a Földre, szellemként és kommunikációs menedzserként. Teát?
Szédelegve megyek ki az ajtón, vetek egy sunyi pillantást a névtáblára, aztán elindulok összeszedni a motyómat.
Baszki.
Utóbbit választottam. Miért? Mert előbb-utóbb úgyis az leszek, de inkább utóbb, mint előbb. A legmocskabb, legvéresebb, legidiótább meló. Mert az Ember aaaaaannyira okos, hogy mindig mindent jobban tud, mint egy világfájdalmas, hormonbajos kamasz, aki menőnek érzi magát, ha beitalozik a helyi kiskocsmában, hogy aztán telehányjon minden harmadik bokrot és másnap arisztotelészi arccal mélázzon az élet nagy dolgairól, és posztolgassa a Tumblrről lopott, sablonos, csillámfaszlámás oravecznóris idézetet a Facebookra; szóval elég szar meló, nekem meg a legkevésbé sem hiányzik sem az idegbaj, sem kockás minta az arcomon. Amúgy meg ja. Ezért pszichopaták az angyalok. Meg is értem őket.
Így meg mehetek vissza legyilkolászásom színhelyére, hogy rémisztgessem a fent említett kamasztípusokat, néha az emberek nyakába zúdítva némi patkányalmot.
Miért nem tudtál Honolulun kinyírni, te szemét rohadék?
Folyt. köv. ha nem nyírtok ki.
Sántha Kriszta Hanna, Sepsiszentgyörgy