A 16 éves fiú ráült áldozatára, és a fotón látható kővel szétverte a fejét / Fotó: hirmondo.ro (archív)

Tizenöt év börtön a szentgyörgyi kannibálnak, plusz kártérítés az áldozat családjának. Mikor és miből, arról nem szól a tudósítás. És persze jönnek a kommentek – miért táplálják az állam pénzén, agyonlőni, felkoncolni és így tovább. A leg­egyszerűbb megoldás, nem is kell sokat gondolkodni.

Engedjenek meg néhány kotnyeleskedő kérdést. Az a gyerek gyakorlatilag hajléktalanok között élt. Nem égeti senkinek a lelkiismeretét ez a szó: hajléktalan? Az utolsó vagyok, aki visszasírjam az istengyűlölő kommunista rendszert (két nyílt levelet írtam a Szabad Európának, talán valamelyik Kukucsi tud róluk), de visszaemlékezem, hogy éppen harminc évvel ezelőtt Ceaușescu bejelentette, a lakáskérdés Romániában megoldódott, olyan szempontból, hogy fedél nélkül senki nem marad, most már a kétszobások helyett három–négy szobásokat kell építeni.

Amikor fiatal pedagógusként megtudtam, egy tehetetlen öregasszony magára maradt, mert a részeges fia elhanyagolja, szóltam az igazgatónőnek, és másnap a néptanács intézkedett. Azelőtt egy nagy vállalatnál dolgoztam, láttam, amint egy tizenéves fiút hoz a milícia. Tegyék be valahova, jött az utasítás fentről, tartsák szemüket rajta, és kétnaponként jelentsék, mi van vele, lopott az illető. Betették egy lakatosműhelybe seperni, görbe szegeket egyenesíteni, de előbb a munkásotthonba egy szobába, nem hagyták az utcán narkózni!

Egy gyerekkel több az iskolában, egy emberrel kevesebb a börtönben – írta Victor Hugo. Milyen társadalom az, amely utcán hagy embereket, pszichiátriai kezelésen átesett, veszélyeztetett fiatalokat nem követ nyomon? Van négymilliárd dollár fegyverekre, hogy Őexcellenciája Elnök Úr kapjon egy vállveregetést az óceánon túlról, helyi szinten van pénz egzotikus sportolókat, zene nevében ordítozó „bandákat” megfizetni, de nincs a valóban kiszolgáltatottaknak a minimális ellátást biztosítani.

Kezdő tanárként, ha egy gyerek két napot hiányzott, mentem utána, ment az osztályfőnök. Most – ugye, nem titok – némely iskolában huszonöt gyerekből jelen van tizenegy, de húszat jelentenek, nehogy megszűnjön az osztály. A többivel mi van? Majd a hírekből megtudjuk, ha valamelyiket fejbe verték…

Zubreczky Antal / Székely Hírmondó