Ha nem a józan ész, hanem nacionalista indulatok irányítanak bármilyen politikát, annak az eredménye csakis rossz lehet. Elszenvedőinek mindenképpen, de olykor kezdeményezőinek is.
Az ukrán oktatás megreformálását célzó új törvény elsősorban az igen nagyszámú, többmilliós orosz kisebbségre akart lesújtani, a magyarok, románok, lengyelek, bolgárok stb. – felsorolni is nehéz, a határok ide-oda tologatásának és a szovjet költöztetési politikának köszönhetően hány nemzetiség lakja a mai Ukrajnát – csupán járulékos áldozatok. De áldozatok, hiszen a jogszabály teljesen ellehetetleníti az anyanyelvű oktatást, az elemi osztályok után minden tantárgyat ukránul tanítanának mindenkinek.
Egyértelműen a nem ukránok beolvasztását, elüldözését célozza az intézkedés, s bármennyire magyarázzák a miniszterek, az államelnök, hogy csupán az ukrán nyelv elsajátítását kívánják biztosítani minden gyermek számára, érvelésük ingatag, hisz erre ma már más módszerek is léteznek. Nehezen hihető, hogy ne tudnák, az, amit az esélyegyenlőség nevében tesznek, éppen a más nemzetiségű gyermekek lehetőségeit korlátozza, hisz lehet, ukránul megtanulnak, de a számukra idegen nyelven oktatott tárgyak elsajátítása cseppet sem lesz zökkenőmentes, nem modern kori találmány, hogy a fiatalok anyanyelvükön képesek a leghatékonyabban, eredményesebben tanulni.
Nem véletlenül váltott ki hatalmas felháborodást az anyaországokban a szeptember elején elfogadott jogszabály. Legerőteljesebben Magyarország állt ki, tiltakozások sora, ötpárti közös nyilatkozat, tüntetések követték egymást, de nem hagyta szó nélkül Románia, Lengyelország és Bulgária sem, Oroszország pedig közös fellépést sürget.
Egyértelműen alapvető emberi jogokat, európai értékrendet sért a törvény, ám a nemzetközi fórumok válasza késlekedik. Azok, akik oly hevesen kiállnak a bevándorlók, a melegek vagy más elnyomott rétegek jogaiért, most hallgatnak. Az Amerikai Egyesült Államok, melyet hajlamosak vagyunk a kisebbségi jogok fővédnökének tekinteni, nagykövetén keresztül Twitter-üzenetben üdvözölte az új törvényt: „Gratulálunk Ukrajnának az oktatási reform továbblendítéséhez. A fiatalokba való befektetés a kulcs a jövőhöz”, és árnyaltabb állásfoglalás azóta sem született.
Az Európai Bizottság mossa kezeit, az Európa Tanácsra hárította a felelősséget, néhány általános mondattal emlékeztette csak az EU-tagságra pályázó Ukrajnát nemzetközi kötelezettségvállalásaira.
Minden jel szerint az anyaországok nem hajlandóak beletörődni a helyzetbe, napról napra szaporodnak a diplomáciai lépések, tiltakozások, állásfoglalások, talán-talán eléri az ukrán jogtiprás a demokrácia bajnokainak ingerküszöbét. Fontos a külön és a közös fellépés is, hiszen, ha sikeres lesz az ukránosító akció, többen is vérszemet kaphatnak, és hasonló törvények születhetnek más, nacionalizmustól túlfűtött államokban, például Romániában, Szlovákiában, Szerbiában.
A nagy nyugati közöny és kettős mérce lerombolhatja mindazt, amit eddig nagy nehezen sikerült kiépíteni, megőrizni.
Farkas Réka / Háromszék