Ismerős fiatalember kérte számon az egyik közösségi oldalon a marosvásárhelyi RMDSZ képviselőket. Felháborodásának adott hangot, ezúttal azt nehezményezte, hogy a rendőrségi autókon, egyenruhákon csupán románul van felírva a tájékoztató szöveg.
Le is kapták mind a tíz körmét a megszólított politikusok közül ketten. Hogy ejnye, meg a bejnye, hát nézzen már magába a fiatalember, s úgy általában a választópolgárok, tiszta-e a lelkiismeretük? Tettek –e valamit a közösségért? Mit mind kérik számon a választott érdekképviseletet, hát tegye meg a polgár a megfelelő lépéseket.
Ez a stílus mélységesen felháborított, ugyanakkor el is gondolkodtatott, hogy miféle világot élünk s, hogy mekkora zavar van a mai politikusok fejében.
Tudomásom szerint az emberek, azaz a nép azért választ képviseletet, mert ő nem ér rá, nem tud, nem akar foglalkozni bizonyos dolgokkal. Ezért megbízza azt a bizonyos szervezetet, hogy tegye meg helyette. Bízván abban, hogy a szervezet, a képviselet ezt meg is teszi, komoly fizetést juttat neki az adójából, bársonyszéket tol a sejhaja alá, s hatalmat ad neki arra, hogy az érdekeit képviselje.
Mostanság, úgy tűnik, a nyúl elkezdte cipelni a puskát. A képviselet kezdi számon kérni a választópolgárokat. Merthogy ők nem érnek ám rá holmi apró-cseprő érdekeket képviselni, kiharcolni.
Aztán, ha a polgár elkezd valamit csinálni, ne adj’Isten el is ér valamit, a szervezet kinyújtja csápjait, az elért eredményre lecsap, és tündöklő mosollyal mutogatja: lám, mily hatékonyak vagyunk!
Ha a polgár tovább megy, s az érdekeit maga vívja ki, akkor már kezd kényelmetlenné válni, s el kell lehetetleníteni, hiszen ily módon fény derülhet arra, hogy a szervezet nem végzi a dolgát.
Saját tapasztalat ez, nem légből kapott vádaskodás. Miközben e cikket írom az egyik politikus felteszi a kérdést nekem: az RMDSZ-re szavaztam? Ott is válaszoltam, itt is megteszem: nem, nem szavaztam rájuk. Ezért nem végzik vajon a dolgukat, mert én nem szavaztam bizalmat nekik?
Lakó Péterfi Tünde