Archívum

2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2008, 2009

január, február, március, április, május, június, július, augusztus, szeptember, október, november, december

1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30

2010. szeptember 02


  Az elmúlt hét végén telefonon érdeklődött Fábián László, Csíkszentsimon polgármestere: van-e tudomásunk róla, értesített-e a rendőrség arról, hogy valami börtönőrök megverték a szentsimoni sorompóőrt? Nemleges válaszunkat a polgármester rövid megjegyzéssel vette tudomásul: „Akkor ezt az ügyet is eltussolják."

A kíváncsiság vitt le hétfő reggel Szentsimonba, s ott a polgármester segítségével („nem akarom az ilyen atrocitásokat hagyni" – mondta Fábián László), tanúk s az áldozat meghallgatása után kerekedett ki az alábbi történet. Szerda éjjel nagy felbolydulás volt a faluban, leszúrtak ugyanis egy helybélit, a két tettes elmenekült, a rendőrőrs járőrkocsija bekapcsolt villogókkal járta az utcákat. A régimódi, kézzel tekerhető vasúti sorompó le volt eresztve, a szolgálatos őr az újtusnádi Korodi Imre volt, aki a vonatot várva jelzőlámpájával már ott állt a sínek melletti drótkalitkában – a kalitkát azért húzták fel annak idején, nehogy az elhaladó vagonokból kidobott tárgyak megsebezzék a sorompóőrt. A továbbiakat a 43 éves Korodi Imre meséli el: „Úgy 23 óra tájban a sorompó előtt egy piros autó állt meg, úgy láttam, négyen ültek benne, ordított a zene, az ablakok le voltak eresztve. Odaszóltam nekik, hogy halkabban a zenével, mert jár a rendőrautó. Erre kiszól az egyik: Ce, nu-ti place muzica romana? Épp jött a vonat, kezdtem lengetni a lámpát, ezek kiszálltak a kocsiból, egyik hátulról megütött. Aztán maga felé húzott, s a lámpával jól szembevágtam. De jött a többi, levertek a lábamról, beléforgattak a sáncba..." Korodi Imrének még napokig fájt az oldala, de nem ment törvényszéki orvoshoz. „Semmi pretencióm nincs, bízom a törvényben, rendezzék. A főnököm a vasútnál azt mondta, a hivatalos jelentésbe ne írjam bele, mi történt, a rendőrség majd elrendezi. Tudja, hogy van? Nagyon nem erősködöm, valamelyik éjjel visszajöhetnek. Akkor éjjel nagyon gázosok voltak, részegek."

Az esetnek több szemtanúja volt. Bilibók István társával, Szép Bernáttal szintén a sorompó felhúzását várta, s a következőket látta: „A társam szólt, hogy, ne, valakik verekednek. Kiszálltunk, hogy lám, segítsünk, s hát a sorompókezelőt verik, ütik, rúgják négyen. Amikor látták, jövünk, félbehagyták, Imre véres volt, a lájbit letépték róla, sapkája leesett. A vonat közben elment, jött még valaki, hogy emelik-e már azt a sorompót, erre szóltunk, hogy ne, mi van, kell hívni a rendőrséget. Erre a verekedők beleszóltak: nem kell rendőrt hívni, mert van már itt rendőr, s magukra mutattak. Nagyon részegek voltak."

A tanúk jelentették a rendőrségen, amit láttak, majd nyilatkozatot tettek a vasúti rendőrségen is. Mit tettek a hatóságok? A megvert sorompóőr a következő állomást, a tanúk a rendőrséget értesítették, a négy támadó kocsiját így megállította valahol Zsögödfürdő környékén a rendőrség. Ám a vasúti rendőrséget megkeresve senkivel sem tudtunk szóba állni, a parancsnok szabadságon, helyettese ki tudja, hol, a csíkszeredai vasúti őrs parancsnoka Gyergyóban, akik pedig ott voltak, nem tudtak-akartak információt adni. Tudott viszont a történetről Fertu Gelu úr, a csíkszeredai börtön igazgatója, aki hangsúlyozta:

A rendőrségtől semmiféle írásos értesítést nem kapott, amit tud, alárendeltjeitől tudja – nem hivatalosan. Fertu úr elmondása szerint az autóban két börtönőr ült, a másik kettő civil volt. Az urak halászni voltak, s a zene miatt a sorompóőr beléjük kötött, majd az egyik börtönőrt megütötte lámpájával... Az „áldozat" törvényszéki orvosnál is járt látleletért. Az igazgató hangsúlyozta: ő nem áll senki pártján, hivatalosan semmiről sem értesítették. „Azt megígérem, hogy jobban utána fogok nézni az esetnek, mert ha másképp történtek a dolgok, akkor fegyelmi eljárást indítunk" – mondta határozottan Fertu Gelu igazgató. Annyit hadd jegyezzünk meg: az valószínű, hogy másképpen történtek a dolgok, a középkorú sorompóőrökre nem jellemző, hogy munkahelyüket elhagyva lámpájukkal négy, jó erőben levő fiatalra támadjanak...

A támadók jól belehúztak azon az estén: csendzavarás, ittas vezetés, a szolgálatát teljesítő sorompóőr megverése... És az ügy jelen állása szerint bizony van esély arra, hogy „annyiban maradjon" a történet. Miért sejtjük ezt? Nos, Csíkszentsimonban két incidens történt az elmúlt hét szerdáján. Az egyikről, a szurkálásról másnap már értesítették a sajtót a rendőrség illetékesei. A sorompóőr megtámadásáról, az ittas támadók megállításáról egy árva szót sem ejtettek.

Szondy Zoltán, Hargita Népe 

Keresés az interneten:

Keresés az Erdély Mán:     nem-archivált írásokbanaz archívumban    összes szó után bármely szó után pontos keresés