A könyv végigköveti minden idők egyik legjobb (nem csak magyar) tornászának életútját

A világ- és négyszeres olimpiai bajnok Szabó Katiról írt könyvet Csinta Samu. Az ötödik szer – Szabó Kati életei című könyvet hétfőn 18 órakor, Szabó Kati ötvenedik születésnapján mutatják be a Tamási Áron Színházban az „érintett” és a szerző jelenlétében.

A kötet mindenképpen hiánypótlónak nevezhető, hiszen – talán amiatt, hogy Franciaországban él – minden idők egyik legjobb (nem csak magyar) tornásza, Szabó Kati méltánytalanul „kikopott” emlékezetünkből, és ha néhai Áros Károly kezdeményezésére nem nevezték volna el a háromszéki bajnokról a régi sportcsarnokot, még a médiában sem fordulna elő a neve.

A könyv végigköveti a már a világra sem „rendesen” érkezett, kiskorában már csak Utcakati névre hallgató kislány útját, akinek „felépítéséből” kimaradt a veszélyérzetet hordozó gén. A kapuláb tetejére (hova máshová?) „létesített” babaházától az „energiabombaként” állandóan ugráló kisóvodásig, akiben kovásznai tanárnője felismerte (micsoda bölcsesség!), hogy ő már képtelen rajta fejleszteni, az onyesti „tornakombinátig”, ahová édesanyja beadta az alig hatéves kislányt, aki egy árva szót nem tudott románul; az éhezésből és edzésekből álló hétköznapokon át a budapesti világbajnokságig; és végül a „világ tetejéig”, a Los Angeles-i olimpiai pódium legmagasabb fokáig.

Az írás vélhetően a tudományos fantasztikus irodalom kategóriájába tartozik a mai, kissé elpuhult fiatal nemzedék szemében, de még tán azokéban is, akik nem ismerik a magas szintű versenysport háttérvilágát. Mert az a mennyiségű munka, amennyit ezek a lányok anno elvégeztek, annyi nincs is! Jellemző példa, hogy az állandóan a „mérleggel küzdő” Katit Károlyi Béla Németországban odatette, hogy egy külön teremben, több rend tréningben fusson, hogy adjon le még néhány száz grammot, ám – szó szerint – ott felejtette. Fel sem merült, hogy megálljon, órákon keresztül futott egyedül, mígnem valaki véletlenül rátalált, és szólt, hagyja már abba.

Bár meghamisították a születési adatait, hogy idősebb lehessen, átírták a nevét, hogy román lehessen, lefagyasztották a talpát, hogy lábra tudjon állni, ő mindig csak tette a dolgát, és kizárólag arra koncentrált, hogy a következő gyakorlat tökéletesen sikerüljön.

– Nem csak azért fontos ez a könyv, mert Szabó Kati a miénk, mindannyiunké, hanem mert fel kell mutatnunk, különösen ebben az esztendőben, hogy a román torna legsikeresebb képviselője, aki amúgy több tízest kapott, mint maga Nadia Comăneci (akinek érdemeit ez semmivel sem csökkenti), akit egyszer csak Katiból Ecaterinává kereszteltek át, amúgy háromszéki magyar – mondja a könyv szerzője.

Csinta Samu „váltásán”, aki mostanában nemesekről írt könyveivel lett népszerű, csak az lepődik meg, aki nem ismeri, hogy korábban az egyik legjobb tollú magyar sportújságíróként járta néhányszor körbe a világot, és még azelőtt maga is aktív sportolóként, ha nem is „olimpiás fokon” tapasztalta meg, hogy mennyi munkával jár egyetlen tizedmásodpercet javítani a százméteres síkfutás idején. Üdvözlendő, hogy a Háromszék Vármegye Kiadó helyénvalónak látta egy ilyen könyvet – egyébként kitűnő nyomdai minőségben – megjelentetni.

Erdély András / Székely Hírmondó