2012.06.17. | 09:13 Cenzúra, öncenzúra, beszűkülő lehetőségeink

---

Ellenőrzött kiadók – Könyvvilág a hetvenes-nyolcvanas években Romániában és Magyarországon címmel szervezett izgalmas előadást szombaton a Bod Péter könyvtár olvasótermében a Domokos Géza Egyesület.

A három előadó értekezései kiegészítették és árnyalták a nagy témát, a mai olvasó számára már semmit nem jelentő, csak anekdotikusan meg­közelíthető cenzúrát, amely döntően meghatározta a romániai magyar könyvkiadást, de ahogyan az a Bart István budapesti író és szerkesztő előadásából kiderült, ha rejtettebben, de kitapinthatóan jelen volt a puha Kádár-diktatúra könyvkiadásában is, elsősorban a maga blődségeivel és abszurditásaival. Bart egy fontos, kikerülhetetlen tényt említett, maga a szocialista rendszer került bevallhatatlan belső válságba, már nem voltak pontosan meghatározható céljai, ezért azután az állandóan a moszkvai elvárásokra figyelő, irányított kultúra hálójába keveredő könyvkiadás mintegy leképezte a politikai rendszer céltalan zűrzavarát. Bart akkoriban, amikor Romániában megszűnt a cenzúra (1977-ben, és minden hátborzongatóbbá, démonikusabbá, áttekinthetetlenebbé vált, mivel rejtetten, sőt, nem is annyira rejtetten, igenis, megmaradt!), a budapesti Eu­rópa Könyvkiadó redaktoraként kapcsolatban állt Domo­kos Gézával és a Kriterionnal a népszerű Horizont és a Lektúra sorozatok ürügyén.

Hirdetés

Az első előadó, Novák Zoltán Csaba a hatvanas-hetve­nes-nyolcvanas évek Ro­má­niájáról beszélt, azokról a tendenciákról, amelyek döntően meghatározták és behatárolták a nemzetiségi kultúra lehetőségeit, s azokról a nemzedékekről, amelyek a magyarságot képviselték a különféle intézményekben. Már az ő kizárólag tényekre, adatokra támaszkodó előadásából is kiderült, az egyre nacionalistábbá és diktatórikusabbá váló Ceauşescu-rendszernek nem voltak komolyan vehető céljai!

Ezt a témát, amely a szocialista országok közül ortodoxnak számító Romániá­ban különösen hátborzongató volt, Egyed Péter is érintette. A Kriterion Kiadó egykori szerkesztője a nyolcvanas évek cenzúra nélküli cenzúrájáról beszélve kiemelte, hogy a Ceauşescu-rendszer szlogenjei közül az új ember állott az első helyen, de ez teljességgel homályos és megragadhatatlan volt, nem jelentett semmit, az irányított kultúra állandóan változó, időnként abszurd vagy sátáni elvárásai a könyvkiadás, elsősorban a Kriterion Könyvkiadó szétverését célozták és az irodalom totális ellehetetlenítését szorgalmazták minden rendelkezésükre álló eszközzel, ami nem is volt kevés. Az örökös vizsgálatok, feljelentések, átiratok, gyűlések, büntetések egyre nehezebbé tették a Kriterion kiadó tevékenységét, ezt már Domo­kos Géza, a kiadó akkori igazgatója is érintette Igevár című könyvének két fejezetében.

A cenzúra története továbbra is feltárásra, megírásra vár. Már 2000-ben, a harmadik gyergyószárhegyi írótáborban szó esett a cenzúráról, már akkor többen javasolták, hogy meg kellene írni a cenzúra történetét, amíg még lehet, amíg még hozzáférhetőek az adatok, amíg még élnek a kárvallottak. S Egyed Péter még egy tényezőt említett lendületes értekezésében: az öncenzúra szerepét.
De ez már egy másik történet.

Bogdán László
3szek.ro

sámán írta (2012-06-17 11:41:59)
"Az első előadó, Novák Zoltán Csaba a hatvanas-hetve­nes-nyolcvanas évek Ro­má­niájáról beszélt, azokról a tendenciákról, amelyek döntően meghatározták és behatárolták a nemzetiségi kultúra lehetőségeit, s azokról a nemzedékekről, amelyek a magyarságot képviselték a különféle intézményekben."

Egyetlen dolog határolta be lehetőségeinket: a mindenkori magyar vezetőink istentelen gyávasága volt az az összetevő, amely még mai is hat, tetten érhető Markó Béla eddigi, illetve újabban Kelemen Hunor most induló regnálásában, liberális eltévelyedésében! Sokféleképpen körbe lehet nyalni az igazságot, lehet a látványosabban mutató életszerűség kedvéért akár mértéktartó, leginkább hátsóbb fertályakról származó, egyedi formájú illatos halmokat pottyantani rá, de az attól a tények még megmaradnak tényeknek, és ezek a tények pedig azt mondatják velem, hogy bizony a magyarságunk csúnyán elaludt, amikor végérvényesen a Domokos-Sütő duóra bízta anno jövőjét, ugyanis itt a liberális mellékvágányokra kisiklatva az erdélyi magyarságnak nincs semmi jövője.
De jó lenne megtudni már, hogy mi van a xxx liberális angol WC-n túl!
Én már tudom: hitvány szabadelvű koldusok nélküli Nagymagyarország!

gipsz jakab írta (2012-06-17 09:22:46)
Na Bogdán úr, a nyakló nélküli szabadságban pont ez utóbbi nincs, ugye?