Archívum

2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2008, 2009

január, február, március, április, május, június, július, augusztus, szeptember, október, november, december

1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28

2010. február 09


  A Biennále – A külhoni magyarok kulturális fesztiválja keretében a Bárka Színházban lépett fel a Nagy József Regionális Kreatív Műhely. A Száz tű hossza lehetett volna ezeré is: A zenével/mozgással együtt, párhuzamosan valóban egy új világot szülő magatartás körvonalazódott, ahogy az előadás bevezetőjében is állt.

Nagy Józseféket nézve tűkön ültem: nem láttam mindig, mit helyeznek éppen a fekete vásznakra – kesztyűt vagy poharat –, vagy hogyan kenik szét rajtuk a fekete illetve fehér festék olajos csillogását, és hogy milyen mintákat rajzol rájuk a szétfújt gipsz finom pora.
– Kell-e jelentést keresni a színpadon kérdezte tőlem a mellettem ülő az előadás végén.

Nemmel válaszoltam neki, és még elücsörögtem kicsit az előadás alatt megépített kiállító-tér műalkotásait nézegetve. Örülve annak, hogy épp nem keresem a jelentést. Ami mégis ott van a szemünk, fülünk, összes érzékszervünk előtt, mögött. Bennük. Csillogó tűk a szénakazalban: hang, mozgás, test, szín, kelme, anyag, fény és árnyék. Mennyi jelölő!

A kompozíció, a koreográfia, a zene és a látvány, az elhangzó egy mondat a nyíló és csukódó ajtókról, a visszatérő „bohóc-idézetek”, különféle maszkok: minden rögtönzöttség látszata ellenére nagyon átgondolt összmunka le nem záruló eredménye. Hiszen a színpadról csak a játszók tűntek el, alkotásaik ott maradtak: ez maga jelentéssel és jelentőséggel teli, színházbéli eredmény.
Hogy mi marad még a keresésen inneni tű fokán?

Játék a különböző művészeti ágak happening jellegű, avantgárd mozzanatainak egymás után megkomponált jeleneteivel. A száz tű foka nem fércmű: „zongoradíszítéssel” kezdődik, agyagból-fából való szobrászattal folytatódik. Aztán jönnek az erdőlakók törzsi tánccal, majd avantgárd festők: tele lesz a tér a középen függő, szarvast ábrázoló kép körül. Arclenyomatok, csúszó-mászó alakok, lépdelők és köpködők nyomaival.

Megkettőzéssel, páros alkotással húzva alá az akció-festészet technikáinak precíz és tudatos használatát. Aztán a nyugati hagyományba lépő két keleti nemes feltűnése, megsemmisítő performansza, mozgáskultúrájuk no-színházat idéz. Őket kövei a rongybábtánc, ahol nem tudni, ki a rongybaba és ki az igazi hús-vér báb.

Széthulló és összeálló hangorgiába szűrődő klasszikus, valamint népzenei-idézetek. Mígnem a zenészek is kilépnek önmagukból. Egy asztal körül kínai „dragont” formálva a selyemterítőből, pálcikabáb néz szembe az őt tartó emberrel. Ebbe az őt szolgáló, tartó ember pedig belehal. Csendben elalszik, nagy robajjal magára borítja a széket, puhán lehuppan, elterül a földön vagy a másik vállára dől.

De a sárkány is csak addig él, amíg van kit megöljön. A hatalom is addig tart, amíg van ki szolgálja. A művészet pedig addig, amíg van ki nézi. A szarvas képe előtt aláhulló „esőszikrák” csak addig láthatók, amíg van fény. Addig tapsolunk, amíg... Így öltögethetők tovább a jelentések.

Az Égtájak iroda által második alkalommal megszervezett biennálé is folytatódik október 31-éig. A fesztivál célja, hogy a külhoni magyar kortárs művészek megmutassák kreativitásukat, határon túli helyzetükből fakadó kulturális identitásbeli szituációkra reflektáló művészetüket a hazai közönségnek. A fesztivál központja a Fészek Klub, de számos más befogadó helyszínen is válogathatunk a zenei, színházi, képzőművészeti és irodalmi kínálatból, akár gyerekeknek is.

Az idei program célja elmélyíteni a két éve indított folyamatot: bemutatkozási lehetőséget biztosítani a külhoni magyar művészeknek, felvonultatni a határon túli művészeti élet alkotóit, kiugrási lehetőséget teremteni a fiatal tehetségeknek, segíteni új produkciók megszületését. 

Kultúrpart

Keresés az interneten:

Keresés az Erdély Mán:     nem-archivált írásokbanaz archívumban    összes szó után bármely szó után pontos keresés