Kultúra
Archívum
| 2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2008, 2009 |
január, február, március, április, május, június, július, augusztus, szeptember, október, november, december |
1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28 |
2005. február 12
Balaton Petra: A székely akció története
I. Források 1. Munkaprogram és kirendeltségi jelentések
(Erdélyi Történeti Füzetek, 1.) Cartofil Kiadó, Budapest, 2004
Legtöbben – a történelmi viharokat követő szemérmes vagy tudatos elhallgatás miatt – nem is tudunk arról, hogy a „székely akció” néven folytatott civil és kormányzati tevékenység milyen gazdasági és társadalmi okokból és céllal bontakozott ki a Székelyföldön, majd eredményei alapján Erdélyben.
Balaton Petra – a most útjára induló sorozat első – könyvében a múltfelejtést kívánja megállítani: a korabeli újságcikkek, publicisztikai írások és a különböző szintű állami hivatalok ügyiratai alapján folyamatosan tárja fel a földművelésügyi tárca által a székelyföldi nép megsegítésére 1902-ben indított gazdasági akció történetét, eredményeit és tapasztalatait.
A szerző elsőként a székelyföldi kirendeltség létrehozásának körülményeit mutatja be, és annak munkaprogramját (1904) és öt, különböző időszakot átfogó jelentését (1902–1904, 1905, 1902–1906, 1909, 1910–1911) közli.
„Kis eszközökkel azonban nagy eredmények el nem érhetők. Akkor, amidőn egy több vármegyére terjedő országrész állattenyésztésének lehetőleg gyors fellendítéséről van szó, kisméretű segélyek hatása jó lehet ugyan egyesekre, de az egészre nézve nyomtalanul elvész. Rövid időn belül nagyméretű segélyakcióra, nagy áldozatokra van szüksége a Székelyföld állattenyésztésének, hogy a továbbfejlődés alapja hatásos beavatkozással egyszer megadatván, érezhetően és tartósan megmaradjon.”
A székelyföldi miniszteri kirendeltség munkaprogramja, 1904
*
„Kezdettől fogva az volt a célja a székely actiónak, hogy a székely népet anyagi eszközökkel ne egyszerűen csak megsegítse, hanem hogy helyesebb irányba terelje, jövedelmezőbbé tegye a gazdálkodást, intézményeket létesítsen, mikkel a székely nép maga fogja sorsát jobbra fordítani. Ennélfogva nem azzal kellett a székely actiót megkezdenünk, hogy segély adassék a segélyt keresőnek, hanem hogy a székely nép között a gazdasági tudás, értelmesség és számítás magvát hintegessük, miből a jólét fájának kell kikelnie. De ha vetni akar a földmíves, előbb a földet kell megszántani, hogy az elvetett mag kész talajra hulljon. A mi vetésünkhöz is talajt kellett tehát teremtenünk. Egyenkint minden székely embert nem lehetvén saját javára kitanítanunk, szervezni kellett a székely falusi társadalmat, olyan alakulatokat kellett a székely nép között létesítenünk, mely egy-egy község minden lakosát kereteiben egyesítvén, alkalmat adjon a gazdasági dolgokat megbeszélni, a felvetett kérdést megvitatni és elfogadni, megcsinálni azt, amit közöttük így megérlelünk.”