Tekintélyes felháborodást váltott ki a szociálliberális koalíció hangoskodói körében az Egyesült Államok külügyminisztériumának hétfő esti közleménye.
Amerika ugyanis – nem először! – aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a parlament jogi bizottsága elé a korrupcióellenes harcot esetleg „aláásó” javaslatok kerültek, és felkérte a bukaresti parlamentet, utasítsa el a jogállamiságot gyengítő kezdeményezéséket.
E bejelentés hallatán akár értetlenkedni is lehet, kérdezvén, mi jogon fejez ki ilyen álláspontot egy idegen állam, még akkor is, ha NATO-szövetséges, és külügyi téren stratégiai partner? Sokan feltették és felteszik e kérdést, a szociáldemokrata politikusok legharsányabbjai üzengetnek is Washingtonba, ám a karrierdiplomata külügyér, Meleșcanu hallgat, pontosabban a parlamentre mutat, majd ők nyilatkoznak.
Még mielőtt megpróbálnánk választ keresni a megkerülhetetlen kérdésre, van-e joga ilyesmit kérni Amerikának, gyorsan rögzítsük, vagyis ismételjük: Dragneáék az igazságügyi törvények módosítási szándékával kezdték el kormányzásukat, az akkor levitézlett Iordache pedig újra karmesterként irányítja a szakbizottság jogalkotói munkáját. Februárban cáfolhatatlannak tűnt: egy politikai bűnbanda kívánja menteni a bőrét úgy, hogy saját érdekeik szerint szabják át a törvényeket. Ezek után, ha ma már nem hiszik el Dragneának és társainak, hogy az igazságügyi törvények valóban módosításra szorulnak, ki okolható? Az egyszer már átvertek, becsapottak tábora vagy netán azok a politikusok – köztük elítéltek, korrupciós ügyekben vádlottak –, akik már eljátszották a bizalmat?
Hiszen szakértők, politikusok is állítják, az igazságügyi törvények valóban módosításra szorulnak, korlátozni kell az ügyészek hatalmát. Csakhogy alapos a gyanú, a változtatásokkal olyan személyre szabott intézkedések is becsúszhatnak, melyek nem a jóvátételt szolgálják, hanem a korruptakat, a tolvajlással vádoltak csoportját mentenék fel.
Még mielőtt felszisszennénk, hogy Amerika csak ne avatkozzon Románia belügyeibe – kísérteties az analógia Nicolae Ceaușescu elvtárs hasonló szólamaival –, érdemes rögzíteni a jelenlegi politikai és társadalmi környezet koordinátáit: ezek pedig azt mutatják, sajnos, mindenféle huncutság, hitványság lehetséges. Ezért inkább szükséges rossz, mi több, biztonsági szelepet jelent Amerika aggodalma, mintsem önérzetünk bolygatását.
Dragnea és Tăriceanu gyorsan megírták Amerikába címzett válaszlevelüket: aggodalomra nincs ok, nem veszélyeztetett a román jogállamiság. Mondják a magukét szokványos módon, miközben a gyötrődő, kínlódó ellenzék dicséri Amerikát.
Abszurd helyzet, ám a Nyugat és Amerika lankadatlan figyelme nélkül még mélyebbre süllyednénk. Vélhetően a távoli diplomaták is unják már, de nem tehetnek mást, Bukarestre vetik vigyázó szemüket. Ennél rosszabb, hogy tekintve a szociálliberálisok Nyugat-ellenes retorikáját, ez az áldatlan állapot egyhamar nem is változik.
Mózes László / Háromszék