Albert Levente archív felvétele (Háromszék)

1.
Több mint két és fél éves az az ügy, ami most lezárulni látszik, ráadásul igen bizarr módon.

Történt ugyanis, hogy 2015 októberében a Székely Nemzeti Tanács által szervezett határ-kivilágítás keretében Gyergyószentmiklóson is õrtüzet szerettünk volna gyújtani, amit a rendõrség szinte megakadályozott, hisz elkobozta az arra a célra oda szállított fát, ráadásul pedig megbüntette az azt szállító autó vezetõjét. Tekintettel arra, hogy ama beavatkozás több sebbõl vérzett, a megbüntetett autóvezetõ bírósághoz fordult, kérve a büntetés eltörlését és a fa visszaszolgáltatását. A közmondásosan lassú román igazságszolgáltatás pedig ebben a ránézésre banálisnak tûnõ ügyben (hogy csak a legfontosabb részletet említsem: s rendõrök a szállítólevél hiánya miatt jártak el, holott olyannal csak bizonyos mennyiség fölött kell rendelkezni, márpedig mind a mai napig nem mérte meg senki az elkobzott fát, hogy jogszerûen meg lehessen állapítani, hogy igazuk volt-e a rendõröknek) rekordot döntött, a 2015 október 28.-án iktatott panasz ügyében a jogerõs ítélet 2017 június 7.-én születet meg, kiközölni ellenben a törvényes 30 napot alaposan meghaladva, csak augusztus végén közölték ki.

Az ítélet ellen természetesen panaszt tettünk az Emberi Jogok Európai Bíróságán, kifogásolva a tisztességtelen eljárást (erre több ok is volt, a legfontosabb hogy a bírók figyelmen kívül hagyták a fa megmérésére vonatkozó kérést), illetve a magántulajdonhoz való jog megsértését (hisz a tulajdonomat képezõ fát egy jogsértõ jegyzõkönyv alapján kobozták el). Tekintettel az ügy részleteire, a leghalványabb kétségem sem volt afelõl, hogy a bíróság az ügyet befogadhatónak fogja nyilvánítani, majd elõbb utóbb igazságot is fog szolgáltatni.

Aztán teltek múltak a hónapok, de nem jött semmi válasz Strasbourgból, holott korábbi esetekben 2-3 hónapon belül visszaigazolták a kereseteket. Ebben az estben azonban hat hónap telt el válasz nélkül! S ha ez nem lett volna elég, a fél év eltelte után arról értesítettek, hogy a keresetet megvizsgáló bíró úgy találta, hogy ebben az ügyben semmiféle jogsértés nem történt!! Ez nem vicc, itt van:

EJB-12-valasz

No ez már az én sokat látott és igencsak edzett szervezetemnek is sok volt. Ugyanis szokok olvasgatni a strasbourgi bíróság által hozott ítéleteket, s volt alkalmam tapasztani, hogy azok milyen alaposak, rigurózusak, mennyire szigorúan betartják az emberjogi egyezmény paragrafusait, s romániai szemel banálisnak nevezhetõ jogsértések esetén is rendre igazat adnak a panaszosoknak. S akkor most itt van ez az eset, ami a napnál is világosabb, s elintézik egy bõvített mondattal, miszerint a bíró nyomát nem találta jogsértésnek. Jóhiszemû ember ilyenkor esetleg a saját ítélõképességében is elkezd kételkedni, ellenben egyéb gondolatai is támadhatnak, figyelembe véve azt, hogy mostanában egy nagy korrupciós botrány rázza meg az Európa Tanácsot. Éppen ezért, habár amint a levélben is olvasható, a döntés ellen semmiféle jogorvoslati lehetõség nincs, miután konzultáltam a témában járatos szakemberekkel úgy döntöttem, hogy levélben fordulok a bíróság elnökéhez és kérni fogom az ügy kivizsgálását, annak a kiderítését, hogy valóban felelõssége teljes tudatában és minden külsõ befolyástól mentesen hozta meg ezt a döntést a bíró.

Ettõl függetlenül jelenleg tény, hogy az elkobzott fa veszett, a megfellebbezett büntetést pedig ki kell fizetni. S mivel az eleve világos volt, hogy a román adóhatóság nem fogja bevárni a strasbourgi ítélet megszületését, hanem a lehetõ leghamarabb be fogja hajtani a büntetést, ezért azzal a kéréssel fordultunk a jogerõs hazai ítélet megszületése után a Székelyföldért Társasághoz, hogy lehetõsége szerint segítsen. Ez a kérésünk szokás szerint meghallgatásra talált, a március tizedikén Budapesten szervezett tüntetés résztvevõi pedig engedtek az ott elhangzott felkérésnek, így összegyûlt a szükséges összeg, amit még abban a hónapban át is vettem a Társaság elnökétõl, így ha érkezik a fizetési felszólítás, akkor annak rögvest eleget tudunk majd tenni. Ezúton szeretném nyilvánosan is megköszönni ezt a segítséget (is) a Székelyföldért Társaságnak, illetve azoknak a jó embereknek, akik a pénzt összeadták.

2.
S ha már Strasbourg, Székelyföldért Társaság és a címben szereplõ kérdés, hadd számoljak be két további ügy legújabb fejleményérõl. Az ugyanis köztudott, hogy idén januárban jogerõs ítélet született újabb két “Községháza” perben, így Csíkrákoson és Csíkdánfalván is el kell távolítani az inkriminált feliratokat. Amint azonban az várható volt, a helyi vezetõk ezt nem hagyták annyiban, mindkét ügy immár az Emberjogi Bíróság asztalán van. A módszer pedig az, amit már a gyergyószentmiklósi zászló-per esetében is alkalmaztunk: a Székelyföldért Társaság szerezte meg a szükséges anyagiakat (ezért ismét köszönet nekik), illetve bízta meg ugyanazt az ügyvédet a két ügy képviseletével.
S hogy a történet legyen kerek: már csak ezért is fontos tisztázni azt, hogy minden rendben van-e a bíróság háza táján, számíthatunk-e arra, hogy ezen ügyeket korrektül fogják kezelni. Mert az nagyon nem hiányzik, hogy ebben a két esetben is csak a kár maradjon, hisz az nem csak a két község, hanem az egész Romániai magyar közösség kára lenne!

Árus Zsolt

4 hozzászólás

  1. Rozsnyai László

    Fontos perelni.

    Válasz
  2. Szekely Attila

    Arus Zsolt az a legnagyobb kar , hogy nem csak a roman hatalmat kiszolgalo UDMR kozel 30 eve de meg az SZNT is autonomiaval hitegeti a magyarsagot pedig legyunk oszintek Romaniaban annyi az esely ra mint lakatlan szigeten a tomegverekedesnek es kozben elfogynak az erdelyi magyarok , a budapesti babkormany aszisztalasa mellett. Nem kellene mar valami masban gondolkodni?

    Válasz
    • Fülöp István

      Netán van javaslata is valami másra?
      Ugyanakkor nem célszerû szem elõl téveszteni, hogy az autonómia egy jól bevált módszer, ami garancia lehet a megmaradásunkra és fejlõdésünkre.
      Azt pedig a legfrissebb koreai események fényesen bizonyítják, hogy mennyire igaz az a mondás, hogy soha nem mondd hogy soha. Ki adott volna egy lyukas garast ezelött két héttel arra, hogy megtörténik az, ami lám-lám megtörtént?
      A konklúzió tehát az, hogy ha van egy jó cél, azért dolgozni kell. Na látja itt valóban hibáztatható az SZNT is, mert sokkal többet tehetnének.

      Válasz
  3. antal m.

    A küzdelmünk se semmi,- a valós történelmünkbe ágyalódik végül minden!

    Válasz

Írj egy hozzászólást:

Az email címet nem tesszük közzé.