Angela Merkel kancellár integet a CDU támogatóinak a dél-németországi Reutlingenben, 2017. szeptember 9-én / Fotó: Christoph Schmidt – AFP

Már csak egy lépés választja el Angela Merkelt, hogy mestere, Helmut Kohl nyomába eredve újabb négy évig irányítsa Németországot. Pártja a hétvégi választások abszolút esélyese, így a legfőbb kérdés inkább az, hogy milyen koalíció élén kormányozhat tovább a kancellár, aki 2005 óta tölti be ezt a tisztséget. Meglepetésre tehát nem lehet számítani, mégis egész Európa feszülten figyel.

Már önmagában az a körülmény a német választásokra irányítja a figyelmet, hogy Európa legbefolyásosabb országáról van szó. A választás így nem csupán a Bundestag összetételéről dönt, hanem arról is, hogy ki és milyen hátországgal vezeti a következő években kontinensünket. A kiemelt figyelmet nem csupán ezért érdemli meg a megméretés. A második világháború óta ugyanis először kerülhet be a parlamentbe hat párt, és akár a harmadik legerősebb is lehet köztük a szélsőséges kiszólásai miatt ellentmondásos megítélésű, ugyanakkor a protestszavazatokra nagyon is számító Alternatíva Németországért (AfD). Mellettük nemhogy visszatérhetnek a Bundestagba, de jó eséllyel kormányzó szerepet is kaphatnak a szabad demokraták (FDP).

Mindez arról árulkodik, hogy a német politikai életben a viszonylag csendes felszín alatt komoly, leginkább fragmentálódással jellemezhető átalakulások zajlanak. A figyelem azért is kijár, mert ez a választás lesz az első a migránsválság kezdete óta. Miután Angela Merkel meghirdette a nyitott kapuk politikáját, rövid idő alatt közel egymillió menekült és migráns zúdult rá Németországra. A későbbi kölni események hatására a kapuk szép lassan záródnak, és bár a CDU támogatottsága akkor megrendült, a kormány – Merkel ígéretéhez híven – fokozatosan megbirkózik ezzel a kihívással.

Nem számít meglepetésre Prőhle Gergely volt berlini nagykövet, aki szerint az igazi kérdés az, hogy miként szerepelnek majd a kis pártok. Ettől függ, hogy továbbra is marad-e a nagykoalíció, vagy újra feláll egy kereszténydemokrata-liberális kormány. Nem bocsátkozik jóslatokba Balázs Péter sem – aki egykor szintén a német fővárosban képviselte Magyarországot –, bár tényként jegyzi meg: a legutóbbi közvélemény-kutatások alapján az uniópártok mintegy 14 százalékos előnye szinte behozhatatlan. Nagy valószínűséggel lehet tehát abban gondolkodni, hogy a kancellár Angela Merkel lesz, a mandátumok leosztása azonban már bizonytalanabb.

– A CDU–CSU vezető pozíciója aligha ingatható meg, a többi párt szereplése, jövőbeli súlya ugyanakkor meglehetősen nyitott. Látunk egy gyengülő, nagyjából 24 százalékos SPD-t, egy, a legutóbbi tartományi választásokon erőteljesen feljövő FDP-t, nagyon erős zöldeket, miközben ugyanebben a 8–12 százalékos tartományban sötét ló az AfD, amelynek sok rejtőzködő szavazója lehet – vázolja a helyzetet Balázs Péter.

Angela Merkel támogatói a kancellár jellegzetes kéztartását ábrázoló transzparensekkel a CDU gyűlésén a kelet-németországi Torgauban, 2017. szeptember 6-án / Fotó: John MacDougall – AFP

Mellettük számolni kell még a Die Linkével (Baloldali Párt), amely leszálló ágban van ugyan, de biztos befutónak számít. Ráadásul az előrejelzéseket nehezíti, hogy a németek két voksot adnak le, vannak elsődleges és másodlagos szavazatok is a választási rendszerben.

– Könnyen elképzelhető, hogy sokan úgy gondolják, maradjon Angela Merkel a kancellár, de nem szeretnék, ha a jelenlegi koalíció menne tovább, így a szavazataikat a liberálisokra adják. Ez a koalíció működőképes lenne, hiszen az FDP gazdaságpolitikája nagyon liberális, a közbiztonság szempontjából viszont határozottan rendpárti – fejtegeti Prőhle Gergely.

Egyelőre annyi tűnik erősen valószínűnek, hogy a CDU–CSU egymaga nem tud kormányt alakítani. Ez nem is lenne igazán jó Merkelnek, hiszen ebben a helyzetben túlságosan megnőne a CSU súlya, és könnyen lehet, hogy a kancellárnak többet kellene engednie a bajoroknak, mint adott esetben az FDP-nek.

– Párttörténeti adottság, hogy a két erő csak együtt kormányozhat. Létrejöttükkor megegyeztek abban, hogy a CDU Bajorországban, a CSU ezen a tartományon kívül nem alapít szervezeteket. A CSU rendelkezik bizonyos zsarolási potenciállal, de a döntő pillanatokban mindig kiderül, hogy a pártszövetség szétválaszthatatlan. Ráadásul a bajor párt mindig is radikálisabb volt, így a tandemben egyfajta szelepként is működik. Ez a helyzet a kancellárnak kényelmes pozíciót biztosít, mert középről tarthatja sakkban a széleket – mondja Prőhle.

A variációk közül az egyik a 2005–2009 között, majd 2013-tól működő fekete-piros nagykoalíció, amelyben az uniópártok kényelmesen érezhetik magukat, míg a szociáldemokraták kevésbé. Merkel azonban más irányba is indulhat, így egyre többet beszélnek a fekete-sárga, azaz a CDU–CSU és az FDP koalíciójáról, amely 2009–2013-ig működött, ám a vége az lett, hogy a liberálisok kiestek a parlamentből. Ott van még a „Jamaica”, a fekete-sárga-zöld koalíció, amely most Németország legészakibb tartományát, Schleswig-Holsteint irányítja. Ha a Martin Schulz vezette szociáldemokraták megtáltosodnának, adódna a baloldali összefogás a zöldekkel és a baloldallal, ám az utódpárttal alighanem nehéz lenne dűlőre jutni. Marad még a színes – úgynevezett közlekedési lámpa – koalíció, az SPD, az FDP és a zöldek együttműködése.

– A CDU érezhetően váltana, de elege van a nagykoalícióból az SPD-nek is, amely elkopott a másodhegedűs szerepében. A kereszténydemokraták kacsingatnak a liberálisok felé, ehhez azonban megfelelő számú mandátum is kell. Lehet álmodni az FDP-vel, ám ha nincs meg közösen az 50 százalék, az egész illúzió marad. Akkor esetleg jöhet a „Jamaica”, de ennek a három pártnak a programját nem lesz egyszerű összefésülni – fogalmaz a volt külügyminiszter.

Merkelnek akár ez is sikerülhet, hiszen három cikluson át igazolta, hogy nagyon otthonosan mozog a politika boszorkánykonyháiban. A választások közeledtével könyvek sora próbálja megfejteni sikerének a titkát. Mi az, amiért a németek döntő többsége a magáénak érzi, és a migránsválság miatt egy pillanatra megingott bizalom ellenére is támogatja? Mint a berlini elemző, Alexander Rahr fogalmaz, Merkel továbbra is a stabilitást testesíti meg a németek szemében. A Wikileaks által kiszivárogtatott iratokban az amerikaiak teflon-Merkelként jellemezték a kancellárt, olyan politikusként, akiről minden lepereg. Az egyik róla szóló könyv szerzője, Stefan Kornelius a csendes küzdelemben, az NDK-ból hozott óvatos kivárásban, a visszafogottságban láttatja a lényeget.

– A kancellár sikerének titka a jó kormányzás. Kerüli a felesleges konfliktusokat, és még akkor is elhajol, amikor mások már rég belemennének a küzdelembe. Egyfajta női bölcsesség látszik ebben. Nem kakaskodik, kötözködik, mindig a célt nézi. Nem konfliktusokkal, hanem megegyezésekkel operál. Emellett nagyon jól választja meg a prioritásokat. Mindig azzal foglalkozik, ami az országnak és a kormánynak a legfontosabb. Számára nem a hatalom az igazán fontos, és talán éppen ezért képes ilyen hosszú ideig hatalmon maradni – jellemzi a puritán politikust Balázs Péter.

Merkel sikerének megértéséhez elengedhetetlen a közeg ismerete. A német politika természetrajza ugyanis más, mint amit Magyarországon megszoktunk. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a föderatív berendezkedés miatt ebben a politikai kultúrában a pártoknak képesnek kell lenniük a konszenzusra. Míg az egyik tartomány szociálliberális vezetésű, addig a másikban nagykoalíció van, a harmadikban pedig a konzervatívok egyedül kormányoznak. Soha nem lehet tudni, mikor kerül egy párt olyan helyzetbe, hogy egy másikkal kényszerüljön együttműködésre. Ez eleve tompítja a politikai konfliktusok élét. Ebben a közegben érvényesül igazán Merkel mentalitása.

– A kancellár természettudományosan közelít a politikához, ami egy fizikus esetében nem meglepő. Az általános érvényű racionalitás áthatja gondolkodását. Úgy gondolja, ezt a politika eszközeivel el lehet érni, sőt politikai hívószó is lehet. Ez a siker garanciája is, hiszen olyan országról beszélünk, ahol a második világháborút követően tudatosan tompították a politikai konfliktusokat, és ezt a megközelítést a politikai berendezkedés is pártolja – fogalmaz Prőhle Gergely.

Merkelt itthon – nem utolsósorban a kormányzati propaganda hatására – sokan már nem is sorolják a konzervatív politikusok közé. A kancellár lépéseinek, retorikájának a megértéséhez azonban tisztában kell lenni azzal a Magyarországról nehezen érthető adottsággal, hogy Németországban létezik egy baloldali strukturális többség. Ez abból adódik, hogy az SPD, a zöldek és a baloldal akár kormányt is alakíthatnának, ha a másik oldalon nem lenne egy olyan kancellár, aki folyamatosan átveszi azokat a baloldali hívószavakat – a sorkötelezettség megszüntetése, az atomerőművek bezárása, a minimálbér emelése, a menekültpolitika –, amelyekkel korábban csak a szociáldemokraták és a zöldek tudtak nyerni. Így például bármennyire is bekeményített a Bundestag a migránsok kérdésében, a kancellárról mint a menekültek védőszentjéről kialakult kép megmaradt.

– Merkel nem baloldali vagy liberális, részéről ez csupán hatalomtechnikai játék. Ahogy a magyar miniszterelnök néha rákényszerül arra, hogy szóhasználatában a Jobbik szimpatizánsai felé tegyen gesztusokat, úgy Merkel a szociáldemokraták vagy a liberálisok felé teszi ezt – érzékelteti Prőhle.

Sokan már a német politika Merkel újabb győzelme után várható változásait latolgatják. Mivel a költségvetés bevételei meghaladják a kiadásokat, és történelmi mélyponton van a munkanélküliség, gazdaságpolitikai vonalon továbbra is nehéz lesz a kancelláron fogást találni. Minden siker ellenére azonban a kampányban téma volt a növekedés fenntartása, a foglalkoztatás javítása, a versenyképesség erősítése, valamint természetesen a migráció kezelése, hiszen ez hatalmas súllyal nehezedik a befogadóképessége határait elérő Németországra.

A világot azonban inkább a német külpolitika alakulása érdekli. Megvalósulhat-e az európai hadsereg német gerince? Mennyire őrizhető meg az euró stabilitása? Mi lesz a kétsebességes Európával? Alexander Rahr szerint nagy változások nem várhatók, Németország az eddigi úton megy tovább, ami láthatóan az európaiak többségének is megfelel.

– Németország eléggé eltökélt abban, hogy Európát erősíteni kell. Az EU-ra építi a jövőjét, és komoly szerepet vállalna abban, hogy az eurózóna legyen az unió centruma. Látható, hogy egy Merkel vezette bármilyen koalíciónak Franciaország jó partnere lesz. Mint ahogy az is egyre nyilvánvalóbb, hogy Németországban megérett az eltökéltség a nagyobb globális szerepvállalásra. Arra lehet számítani, hogy Berlin Európában és a NATO-ban is jobban hallatja a szavát – vázolja a várható jövőt Balázs Péter, megjegyezve, hogy Európának jó, ha Németország ilyen pozitív szemléletű.

Nem mindenki optimista azonban. Vannak, akik szerint nagy átalakításokat kell végrehajtani, hogy Németország stabil és sikeres maradjon. Ehhez korlátoznia kell liberális politikai nagyvonalúságát, és egyre inkább meg kell küzdenie más nagyratörő államok féltékenységével is. Egyesek egyenesen azt vizionálják, hogy Franciaország lesz az európai politika meghatározó állama.

– Emmanuel Macron kétségkívül ügyesebben mozog, mint elődei, de nincs mögötte igazi erő. Úgy tűnik, a német szempontból nagyon rokonszenves francia gazdasági reformok kártyavárként dőlnek össze. Az a gazdaságpolitikai következetesség, amely Macron programjában szerepelt, Franciaországban nem tartható, így továbbra is a német akarat fog érvényesülni Európa jövője kapcsán – állapítja meg Prőhle Gergely.

Stier Gábor / Magyar Nemzet

11 hozzászólás

  1. Tóducz

    Kedves tojás úr/úrnő, a történelemben nincsenek mellékes dolgok, vagy van valami, vagy nincs. A történelem egzakt tudomány, vagy megtörtént valami, vagy nem. A politológia az, amely magyarázgatja a ha így, vagy a ha úgy, lehetett volnát. Az erma tisztelt olvasói és hozzászólói eldöntik majd, hogy ki ír pártosan és ki ír pártatlanul a kettőnk közül ide. Tisztelettel.

    Válasz
    • hÍMES TOJÁS

      Kár, hogy ezt a szövegét egy új olvasgató nem tudja kapcsolni, mert Ön nem oda írta, ahova a szövegével mintha kapcsolódni akart volna. De ez a szövegelhelyezés azon nem segít, hogy a szövegében szerintem sok tévedés van. Pl. szerintem a történelemben is vannak kevésbé és nagyon fontos dolgok, történések, körülmények. És a történelemnél sokkal egzaktabb tudomány a matematika. A történelemre nem igazán az “egzakt” minősítés illik./!/ Mert a történelem “nagyon ki van szolgáltatva” a kutatóinak, a történészeknek, akik esendő emberek. De röviden erről csak ennyit, mert nem érzem feladatomnak a szövegét korrigálni.
      Magam is úgy gondolom majd az olvasóink döntenek a szövegeink felett. (Már ha vannak ilyenek!) Ebben egyetértünk.

      Idézet TÓDUCZtól: “Az erma tisztelt olvasói és hozzászólói eldöntik majd, hogy ki ír pártosan és ki ír pártatlanul…” EZ A MONDATA IGAZÁN NAGYON JÓ VICC! Vagy álságos hülyítés? —
      Mert magam szándékosan mindig tudatom az olvasóimmal, hogy nemzeti, konzervatív, keresztény elkötelezettségűként írom a véleményemet. Minden esetben vállalom azt az értékrendet, szempontot, amit jól szeretnék képviselni.
      Na de az Ön beírásából itt most kiderült, hogy Ön szeretne “PÁRTATLAN”-nak látszani. (Mert az biztos, hogy Ön nem pártatlan! Tehát csak egy látszat keltésre törekszik. Lelke rajta!) Ön szerint a PÁRTATLANSÁG (látszata?) ERÉNY. Szerintem pedig nem erény./!/ Mert igazán pártatlan csak az lehet, akinek nincs véleménye a közügyekről. De Ön nem győzi itt kézjegyével ellátni az összes megjelenő hírt, és véleményt. TEHÁT Önnek mindenhez van véleménye./!/ Tehát kizárt, hogy pártatlan legyen. Az viszont lehetséges, hogy nem mindig tudja pontosan, hogy éppen melyik párt célja mellett van a ,véleményével, avagy melyik párt képviseli valójában az Ön egy-egy véleményét. Mert esetleg pl. nem eléggé tájékozott.
      Szerintem köztünk az a lényeges különbség, hogy én mindig nagyon határozottan “pártosan” írok, de a konkrét történéseket illetően nem hazudok, nem “ferdítek”, és nagyon igyekszem a múlt történéseire vonatkozó tévedést is elkerülni./!/ Ezzel szemben Ön olykor szeretne “hajlítani” a valóságon. Olykor szeret “relativizálni”. Erre lehet jó példa azt hangsúlyozni, hogy Bajnai és Balázs “pártonkívöli” volt. Szerintem ennek a “pártonkívüliségnek” a hangsúlyozása csak hamis illúziók keltésére lehet alkalmas. /!!!/ (Ön ezt tagadja. Majd az olvasók döntenek!)
      Szerintem a politikusok megítélésében legyen döntő a TETT! A beszéd is tett, ez igaz. De mi tudjuk erősebb tett a beszédnél a cselekvés. Tehát a megítélésben a cselekvésnek és a megcélzott, vagy elért eredménynek kell lennie a tettek tükrében.
      (AZ UDMR ESETÉBEN MA MÁR A PÁRT CÉLJÁT SEM LEHET TUDNI!!! Mert a fogalmazott célok leginkább csak handabandák. De ezt most hagyjuk!)
      Számomra az Ön “főbűne” a fórumon, hogy minden (tényszerű) ALAP nélkül, a személyes érzelmeitől vezérelve ócsárol a közélet szereplői közül olyanokat, akik az Ön SZEMÉLYE számára éppen nem szimpatikusak.
      Szerintem a beírásaival Ön gyakran “besegít” az itt olvasgatók félrevezetésébe. De ebben az ügyben (is) a végső szót a többi olvasó mondja ki.

      Válasz
      • Tóducz

        Ámen, kedves Hímes tojás.

        Válasz
  2. hÍMES TOJÁS

    A választás után még sokkal nyilvánvalóbb a Magyar Nemzet Stier írta cikkének “politikailag korrekt” jólfésültsége, és terjedelmes súlytalansága.
    Nagy kár a Magyar Nemzetért. Mert akit a rögösebb, és nem a globalisták szempontjából jólfésültnek szeretett valóság érdekel, az már nem fordulhat bizalommal a Magyar Nemzet felé.

    Válasz
  3. Hímes tojás

    Bocsánat! Javítanom kell a korábban írtakat. A harmadik bekezdés elkerülte a figyelmem. Abban szó esett a migránsválságról.

    Válasz
  4. Hímes tojás

    FANTASZTIKUS a Magyar Nemzet összefoglalójában az, hogy a választási kampány legfontosabb témáját Stier MEG SEM EMLÍTI. (Az álvita Merkel és Schulz között 80-90%-ban a migrációról szólt!) Ami számomra még feltűnő, hogy Merkel ajnározásához a szerző a szocialisták volt külügyminiszterét Balázs Pétert “használta fel”.
    Magam nagyon fontosnak gondolom a választás idején a fenti Merkel ajnározás után említeni, hogy ma már nem kétséges a 2015-ös tömeges migráns hullám egyik szorgalmazója, elindítója és tevőleges támogatója Németország és annak vezetője Angela Merkel volt. Irakban és Szíriában arról tájékoztatták a helyi tv-ben az embereket, hogy Németországnak bevándorlókra van szüksége. Tehát meghívták a migránsokat Németországba. Később azonban óvatosságra, képmutatásra és csúsztatásokra is rákényszerült Merkel. De ez nem változtat a 2015-ös lényegen! És ezért ki-ki eldöntheti, hogy a saját politikai érdekében valóban ügyesen taktikázó Merkel tekinthető-e előre látó, felelős gondolkodású, Németország és Európa érdekét képviselő politikusnak??? MERT EZ A FONTOS KÉRDÉS.
    Szerintem még azt fontos említeni, hogy NINCS reális alternatívája Merkelnek. Vagyis a német választók lehetőségei “gyakorlatilag” nagyon korlátozottak. /!/ (Vagyis e tekintetben, az erős ellenzék hiányában a helyzet Magyarországéhoz rendkívül hasonló.)

    Válasz
    • Tóducz

      Balázs Péter a pártonkivüli Bajnai Gordon kormányának pártonkivüli külügyminesztere volt!

      Válasz
      • hÍMES TOJÁS

        AHA!… Így már kezdem érteni TÓDUCZ közéletfabrikáló mester nézőpontját!
        Tóducz szerint fontos az, hogy BALÁZS és BAJNAI esetleg pártonkívüli volt 2009-ben.
        Tehát milyen kormányban volt Balázs Péter külügyminiszter 2009-ben? Nézzük! Gyurcsány Ferenc (amúgy nagyon vitatott “jogi körülmények” között!) úgymond “saját jogon” ÁTADTA Magyarország kormányzását a gúnynevén “Libás”-nak nevezett Bajnainak. Aki ráadásul már korábban volt alkalmatlan, átmeneti fejlesztési minisztere a Gyurcsány kormánynak. (Meglehet, a Libás is pártonkívüli volt.? Nem tudom. De volt, vagy van ennek jelentősége?) A Gyurcsány és az azt követő Bajnai kormány tagjai is szükségszerüen csak olyanok lehettek, akik AZONOSULTAK Gyurcsány Fletó balliberális-globalista nézetrendszerével és politikájával. Vagyis a fent említett Balázs Péter átmeneti külügyminiszternek is kötelezően azonosulnia kellett Gyurcsány-Bajnai dolgaival. Ezek után van annak jelentősége, hogy milyen pártnak tagja, vagy nem tagja Balázs Péter? Szerintem nincs. Tóducz szerint van jelentősége. Tehát ebben sem értünk egyet.

        Ezzel az utóbbi beírásával TÓDUCZ világossá tette számomra a többi beírásának a “hátterét”, indítékát is! Vagyis némileg megismertem, és értem a nézőpontját.

        Válasz
        • hÍMES TOJÁS

          TÓDUCZ: “Balázs Péter a pártonkivüli Bajnai Gordon kormányának pártonkivüli külügyminesztere volt!” — Mikozben a parlamentben nem mellékesen szocialista-szabaddemokra többség volt./!!!/ De ha a formális pártonkívüliségen kívül volt még erénye Balázs Péternek, azt kérem írja le ide Tóducz. És ha tett valami hasznosat Balázs Péter a cirka egy évig tartó külügyminisztersége alatt Magyarországért, ezt feltétlenül írja le ide kérem. Hiszen Ön szerint sem elég az, ha egy politikus csak felveszi a magas fizetését. Tudjuk meg végre, hányszor járt Balázs Péter Erdélyben, és mit tett az erdélyiek érdekében???

          Válasz
        • Tóducz

          Kedves uram/hölgyem, ha a történelemről ír, akkor nem érdemes csusztatni, hogy utólag magyarázkodnia kelljen. Vagy az igazat, vagy semmit. A Bajnai kormány 20 miniszteréből, beleértve Bajnait is 10 MSZP tag és 10 pártonkívüli volt (Bajnai is!) Bajnait nem Furcsány jelölte, az ő jelöltjei Surányi György, Glatz Ferenc és Vértes András voltak! Glatz és Vértes nem válalták, Surányit, pedig nem fogadta el az MSZP. A Fidesz-KDNP frakció sem szavazott a Bajnai kormány ellen – nem jelentek meg a szavazáson! Kedves uram/hölgyem, Ön sok mindent nem ért, csak vélni véli, hogy érti.

          Válasz
          • hÍMES TOJÁS

            Tehát a magyar szocialisták és szabaddemokraták fogadták el Bajnait miniszterelnöknek, akit korábban már elfogadott miniszterének Gyurcsány is. Ebben nincs csúsztatás. EZEK TÉNYEK. A csúsztatás az lenne, ha jelentőséget tulajdonítanék annak, hogy párttag volt-e Bajnai (Libás) vagy a külügyminisztere. Az is csúsztatás lenne, ha kiemelném azt a körülményt, hogy a kisebbségben lévő ellenzék mit csinált amikor a többségi szocialisták elfogadták Bajnait és Balázs Pétert. Mert az ellenzék magatartása nem befolyásolt semmit, mellékes körülmény volt!

            Nem írtam Bajnai jelöléséről.
            Utólag nem magyarázkodtam. Tehát ezekre vonatkozó utalásai hamisak.
            És azt is látom, hogy Ön nyitott a “függetlenekre”. És Ön nagyon jól tudja, hogy minden “független” valójában a balliberális-globalistákhoz van “bekötve”.

            Eddig egyetlen kérdésemre sem próbálkozott válasszal.
            Ez egyfajta beismerésnek tekinthető.

Írj egy hozzászólást:

Az email címet nem tesszük közzé.