A zászló c. könyv borítója

Többen és többször jelezték, hogy nehezményezhető az, hogy én sokak számára túl keményen fogalmazok, olyan népneveket használok, amelyeket manapság sokan sértőnek éreznek és minősítenek.

Ennek egyetlen oka van. Az, hogy a fékevesztett liberális, agymosott és agymosó világ beköszöntésekor elterjedt, majd kötelezővé vált fogalmazási rendszabály, a „politikailag korrekt” kódex bevezetése után, évtizedek óta bajban vagyok. Mert lassan nem lehet a dolgokat a nevükön nevezni, én viszont az egyenes beszédet szeretem.

Jól példázza ezt a néger fajtamegjelölés metamorfózisa. Eleinte kitalálták, hogy a fekete bőrszínre utaló „néger” szó állítólag sértő, és emiatt „feketét” kell mondani helyette, de ez sem volt jó, és jött a „színesbőrű”. Majd ezt is „hátrányosan megkülönböztetőnek” minősítették, és kötelezővé tették a jelenleg is érvényes „afroamerikait”. Mely teljesen abszurd fogalom, ugyanis nem minden afrikai fekete bőrű! De ez még hagyján! Megdöbbenten olvastam, hogy a rotterdami képtárban átírták „politikailag korrektre” azon képek címeit, amelyekben szerepelt a „néger” szó! George Orwell 1984-ének megvalósulása napjainkban! Ezután már csak egy dolog van hátra: meg kell változtatni a Niger folyó nevét!

A fenti logika alapján a családi nevek területén is lenne még tennivaló. Felháborító, hogy még mindig szaladgálhatnak a világban emberek ilyen nevekkel, hogy Sánta, Süket, Csonka – Megváltozott Munkaképességű helyett! Sőt, a Lator vagy Tolvaj régi családi neveket is meg kellene változtatni Önhibáján Kívül Deviánsan Viselkedőre!

Ugyanez a helyzet a népnevekkel is. Kialakult ugyanis egy nyelvi babona, miszerint bizonyos, történelmileg kialakult népnevek említése kerülendő, mert az illető nép tagjai azt állítólag sértőnek érzik. Vajon miért?

Leonard Cohen, a sajátos hangú kanadai zsidó költő-énekes mondja ki a kegyetlen őszinteségű látleletet a Lover, lover, lover című dalában: „Azt kértem apámtól, hogy változtassa meg a nevemet, / Mert az, amit most használok, tele van / félelemmel és szennyel és gyávasággal és szégyennel”… És ezzel rátapint a lényegre: a történelem során beszennyezett, szégyellnivaló névtől szabadulni kell. Lehetne például Cohen (Kohn) helyett keltaiasan hangzó McCain például. És miért nem lehet valakiről közölni, hogy zsidó? Miért akarják ezt mindenáron elrejteni, mindenféle kaméleon-trükkel, miközben ők, egymás között, szigorúan és pontosan számon tartják egymást? Én nem szégyellem azt, hogy székely-magyar vagyok! És nem bélyegzem azonnal „magyarozásnak”, hevesen tiltakozva ellene, ha ezt valaki megemlíti!

Sajátos eset az oláh népnév is. Amelyről azt hazudják, hogy gúnynév, és hevesen tiltakoznak ellene. Pedig valójában a Balkánon, a mai Macedónia-Koszovó-Albánia térségében, a Római Birodalom utolsó évszázadában odatelepített felszabadult rabszolgákból és hadifoglyokból kialakult vlah/wlach/wallach keveréknép nevezte így saját magát közel ezer évig! A vlahokat a mai napig így nevezik Szerbiában. A középkorban még cincároknak is nevezték őket, akik hírhedt és kegyetlen állat- és ember-mészárosok voltak. Innen került be a nyelvünkbe a „szétcincál” ige, amely a leölt állat vagy ember villámgyors feltrancsírozására utal. Nos, az oláhok oláhok voltak egészen a XIX. század elejéig, amikor lánglelkű oláh értelmiségiek kitalálták a szalonképesebb román fantázianevet szedett-vedett népüknek, az addigra lejáratott „oláh” helyett. „A múltat végképp eltöröljük” – gondolták, és, hipp-hopp, ők is átírtak minden történelmi nevet és területnevet az új nevükre – visszamenőleg is. Így lett a Magyar Királyság alattvalójaként sok évszázadon át fennálló „Ungro-Walachiából” az elegáns hangzású „Románia”. Kis átkozmetikázással ugyan, hiszen az 1881-es Berlini Konferencia eredetileg még „Rumánia” néven engedélyezte az ötödrangú Hohenzollern-Sigmaringen német nemesi családot uralkodóházként importáló új királyság létrehozását. Ezt tükrözi az újdonsült állam és népe, valamint nyelve nevének helyesírása a szláv, német és francia nyelvekben. Az oláh népnévben nincsen tehát semmi sértő, csupán a történelmi valóságot tükrözi. Nem mi vagyunk a hibásak azért, mert ők szégyellik a múltjukat és a régi nevüket!

Ide tartozik a történelem másik fintora is, a cigányság „metamorfózisa”. Mert ők is önérzetesek. Kézzel-lábbal tiltakoznak a történelem folyamán kialakult népnevük, a cigány ellen. És romának szeretnék neveztetni magukat. Remélve, hogy ezzel feledtethetik az Indiából – nem ok nélkül – való kiűzetésük óta rájuk rakódott nehéz múltat, és „tiszta lappal” indulhatnak. És szeretnének maguknak „új hazát” alapítani, természetesen „valahol Európában”. Vajon mi lesz ennek a „Roma-országnak” a neve? Netán Románia? Ajvé! És mit szól majd ehhez Domnul Traian és Domnul Aurelian?

És, ha már itt tartunk, tisztázzunk egy másik nyelvi babonát is. Az oláhok által ránk, magyarokra mostanában oly sűrűn használt bozgor megnevezés sem gúnynév! És egyáltalán nem jelenti azt, hogy „hazátlan”! A kérészéletű Bolgár-Oláh Cárságnak az oláh belső árulás okozta szétesése után, a Kárpátokon kívüli karéjig akkoriban terjedő Kunországba beszivárgó oláhok hallották, hogy a kunok baskirnak (bozgurtnak) nevezték az Etelközben a Hazatérésre készülődő magyarokat. A baskirok genetikailag beigazolódottan is közeli rokonnépünk, a nyelvük is megszólalásig hasonlít a magyar nyelvre!

Na, szóval ezek miatt nem vagyok polkorrekt. Nekem az oláh az oláh, a cigány az cigány, a zsidó az zsidó. Nem én tehetek róla, hogy szégyellik a nevüket!

Csiby Károly A zászló c. könyvének előszava

 

2 hozzászólás

  1. marczy

    “Ide tartozik a történelem másik fintora is, a cigányság „metamorfózisa””:
    A “roma” valóban önelnevezés, de csak az újind nyelvjárásokat beszélő cigányok körében, és esetükben indokolt is e név használata. Ugyanakkor a csonkahonban, Somogy és Baranya megyékben, a horvát határ mentén (árgyelánok és muncsánok), valamint Tiszafüreden és környékén (ticsánok) élnek a beások, akik magukat cigányoknak nevezik, és kikérik maguknak, ha romának hívják őket. Románul(!) beszélnek, egészen pontosan annak archaikus, bánáti gyökerű dialektusát, a beást, amely azonban az őt ért erős idegen hatások miatt mára önálló nyelvnek tekinthető, amit a sztenderdizációra irányuló erőfeszítések is segítettek. Ha elkeverednek Temesvár környékére, ott egész jól megértik a románokat. Néha magyar és horvát szavakat kevernek a beszédjükbe, hiszen a rendszerváltásig nyelvük teljesen el volt nyomva – szóval úgy beszélnek románul, mint a moldvai csángók magyarul. És véletlenül odakeveredett egy erdélyi származású tanító… A többi ismert, lehet menni a pécsi egyetemre meg a Gandhiba.
    Szóval ennyit a polkorrekt maszlagról. Ezt olyan emberek találták ki, akik a sok diplomájuk mögül ki se látnak, közben pedig az érintett népcsoportok rögvalóságáról fogalmuk nincs, a cigányok között nem is biztos, hogy jártak, de még románt is vélhetően csak Olaszországban, eperszedés közben láttak, ha egyáltalán.
    A beások eredetileg más nyelvet beszélhettek, de még a Bánátban áttérhettek a románra. Vallásuk korábban szerb(!) ortodox volt, mára azonban több más keresztény felekezetben gyakorolják vallásukat (már akik).

    Válasz
  2. Gorcsa

    Egy népnév két ok miatt lehet sértő:
    1. Ha a nevet viselő nép a történelem folyamán hosszú ideig úgy viselkedett a többi néppel szemben, hogy egy idő után szégyellni kezdte a régi NEVÉT. Jól jegyezzük meg! Nem a viselkedését, csak a NEVÉT. A viselkedése nem, vagy csak alig változott.
    2. Ha azzal a néppel szemben más népek viselkedtek úgy, hogy ma a saját régi viselkedésüket kezdik szégyellni. (Pl. rabszolgává tették, kínozták, stb.)
    Az első esetben a név megváltoztatását maga a nevet addig viselő nép követeli. A második esetben a névváltoztatás indítéka kívülről jön.
    Mindig attól, akinek szégyellnivalója van.

    Válasz

Írj egy hozzászólást:

Az email címet nem tesszük közzé.