Csupán amiatt jónak nevezni az idei érettségi eredményeket, mert a sikeresen vizsgázók aránya valamicskével jobb, mint tavaly, nem több szemfényvesztésnél, hisz a fiatalok közel egyharmada megbukott, számszerűen annyian, mint Kovászna megye teljes óvodai és iskolai népessége.
Az egy hete beiktatott új oktatási miniszter mégis eredményesnek tartja a középiskolások záróvizsgáját, bagatellizálja, hogy több mint harminchatezer fiatal hasalt el, azzal áltatja magát, az augusztusi érettségin még javulhat a helyzet.
Csakhogy aki tanév közben nem tanult és az utolsó métereken sem szedte össze magát, nem valószínű, hogy a nyári hőségben az ismétlést választja a barátok, a gondtalan vakációzás helyett.
Liviu Marian Pop szociáldemokrata tárcavezető tudhatná, hogy csoda nem történik egy hónap alatt, hisz maga is tanított fiatal korában, tanügyi szakszervezeti vezetőként később is az oktatás közelében maradt, az oktatási tárcánál pedig többféle tisztséget is betöltött az évek során: volt a társadalmi párbeszéd bizottság tagja, 2012-ben másfél hónapig a Ponta-kormány tárcavezetőjeként tevékenykedett, Grindeanu kormányzása alatt idén januártól februárig államtitkári minőségben javasolt bizonyos változtatásokat, majd Mihai Tudose kormányfő színre lépésével immár a tárca élére kellett állnia.
Az 1989. utáni huszonötödik oktatási miniszternek (beleszámítva, hogy Ecaterina Andronescu háromszor töltötte be a tisztséget) nem kellene egyebet tennie, mint lajstromba szedni tapasztalatait, és változtatni azon, ami visszafelé hajtja az oktatás kerekét.
Jól fogalmazott minap egy olvasónk, aki szóvá tette, hogy amíg az érettségin ugyanolyan tételeket kapnak a diákok, mint negyven évvel ezelőtt, vagyis ugyanazt és ugyanúgy tanítják és kérik számon, addig nem lesz változás a társadalomban.
Igaza van, mert ma már nem a hetvenes éveket éljük, nem ugyanazokra a készségekre, képességekre van szükség a munkahelyen, a közösségben, de még a családban sem, hisz mások a kihívások, a körülmények, az eszközök. Csupán a feladat ugyanaz: becsületesen megállni helyünket az életben, nem csalva, nem lopva, hanem saját erőből érni el eredményeket.
Ne áltassuk tehát magunkat, hogy a 2011–2012-es mélyrepülésből – amikor bevezették az érettségi vizsgák kamerás megfigyelését – sikerült némileg kilábalni, hisz az eredmény így is jóval elmarad a tíz-tizenöt évvel ezelőttitől – amikor 80 százalék fölött teljesítettek az érettségizők –, az értelmetlen oktatási tartalmak pedig fiatalok ezreit tántorítják el már a középiskolában attól, hogy komolyan vegyék a tanulást.
Többet kellene beszélni az iskolában és az iskolán kívül is arról, hogy hol élünk, kik vagyunk, mi a küldetésünk, hogyan küzdjünk, és milyen utat kell bejárnunk álmaink megvalósítása érdekében.
Ha nem ezt tesszük, funkcionális analfabétákat nevelünk továbbra is.
Fekete Réka / Háromszék