Gianluigi Buffon az olasz – svéd meccs után / Fotó: Youtube

Hálával tartozom a mindenféle -sson-nak, valamint Miguel Mateu síppal felszerelt, de szerszámát nem nagyon használó hoppmesternek, hogy egy kicsit megfoltozták önbecsülésemet, amely az andorrai és luxemburgi rémálmok után annyit sem ért, mint a venezuelai pénznem, a bolívar. Mert ha Svédország kibunyózta Olaszországot az oroszországi vébéről, azt jelenti, hogy más is kívánkozhat burka mögé bújni, nem csak én, amikor Nelu barátom rám kacsint, hogy „No, küt o foszt szkórul la Ungáriá?”

Négyszeres világbajnokként a taljánok a tévében nézik majd az izlandi halászokat és a panamai banánszedőket, mint kergetik a labdát, a világ legfilozofikusabb sporteszközét. Mert ugye a labda kerek, mint a föld, forog, akár a bolygók, a csillagok és az univerzum, és diribdarabokból van összetákolva, mint a homo sapiens agya. Tehát hagyjuk magát az olasz–svéd meccset bírójával együtt (akit, ha Vaslui megyében lett volna a mérkőzés, agyonverték volna a jámbor nézők), és okuljunk az esetből.

A kesergés, az állandó önkorbácsolás mit sem ér. Lehajtott fővel csak a bányalovak járnak, körbe-körbe és sehova. A múlt dicsőségét nem lehet tejbe aprítani, sem rongyos ruhán díszként viselni. A népek történelmében (nem csak a sportban) van fent és van lent. Hétszáz évvel ezelőtt az afrikai Mali birodalom gazdagabb volt, mint bármelyik európai királyság, Kambodzsában pedig a hatalmas, páratlan Angkor Wat akkor épült, amikor errefelé büdös, füstös kunyhókban tengődtek őseink, öt ujjal fogyasztva az ételt, már ha volt mit. De ki szeretne ma Maliban vagy Kambodzsában élni?

Túléltük Mohácsot, egy Luxemburg mit ártson? Néhány évvel ezelőtt a vészmadarak Magyarország (nem a futball-Magyarország!) összeomlását károgták, ronda hangjuk emlékezetével maradtak. Kidobni a sarlatán láblógatókat, húszéves srácokból ütőképes csapatot faragni és kész.

Amikor megkérdezték Bernard Shaw-t, melyik ősére büszke, így válaszolt: Egyikre sem. Legyenek az utódaim büszkék rám.

Hebehurgya, őrült, lehet, de nekem tetszett Gigi Becali egyik nyilatkozata: vegyétek el mindenemet, száműzzetek a Szaharába, nekifogok homokkal kereskedni, és megmutatom, hogy újra Becali leszek.

Valahogy így kellene gondolkodni.

Zubreczky Antal / Székely Hírmondó