Archívum

2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2008, 2009

január, február, március, április, május, június, július, augusztus, szeptember, október, november, december

1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28

2010. február 09


  Nem teszünk mi, magyarok nagy kerülőt s kanyargós utat egy kis nyelvtörvényért, amelyet, amelyeket a magyar nyelv s a magyarság kiirtásáért tesznek-vesznek a „szomszédos baráti országok", ahogy azt megmondta Gheorghiu-Dej, Rákosi Mátyás, Kádár János meg Ceauşescu, s most itt né, a szlovákok. Akkoriban, mármint most, a nyár végén egy öreg néni telefontáviratot küldött Baranyából Tiso elnöknek, és csupán annyit írt — aki nem bolond, az érti —: „Fiam, én idősebb vagyok, mint Szlovákia."

Nem bevezetőként jegyeztem ide, hónapok óta a nyelvem alatt van ez a bölcs és drámai mondat. Ne futkorásszunk görögökhöz, latinokhoz bölcsességért, van bőviben ma is, itt különösen, ahol...

Egykor, az már valóban a történelem színpadán volt, ha az üldözött a templomba menekült, onnan a hatalomnak nem volt joga kiragadni őt. Most a templomok számára is nyelvtörvények működnek, a romániai Moldvában a magyar római katolikus nép számára. Ott tilos magyar nyelven misézni, csak románul, keresztelni, esketni, temetni szintén román nyelven. No, ha ezt elmondják az Európai Unióban — már megtörtént —, egyszerűen megnémul a képviselő-testület, nem hisz a fülének, és hallgat, mert azt is pénzért teszi ott.

Az öregasszony idősebb, mint Szlovákia.

Mióta élnek csángó katolikus magyarok Moldvában? Idősebbek, mint az országút Bákótól Jászvásárig, ami ma Iaşi, ott van a moldvai püspökség, ahol megveszekedett szigorral akadályozzák, büntetik a magyar szót a maguk a csángók építette római katolikus magyar templomokban.

November 22-én ünnepélyes istentiszteletet sugárzott — először a maga történetében — a Duna Televízió! Valamilyen vegyes nyelven, tolmáccsal, ott volt a püspök is, főpapok, vendégek, román volt a szóvitel, latin a szertartás.

A híveket csodáltam végig, azt, ahogy énekelték a himnusz-erejű éneket a Magyarok Nagyasszonyáról: Magyarországról, / édes hazánkról / ne feledkezzél meg / szegény magyarokról.

No, de az éber egyházi cenzúra ezt így ferdítette: Moldváról / édes hazánkról / ne feledkezzél meg / csángó magyarokról.

Hideg borogatás a szív tájára. A varrott népviseletről is ejt egy-egy szót a pap, a helybeli plébános románul köszönt és búcsúzik, majd törve a magyart, úgy is. Nehéz Tampu Péternek.

És a búcsúénekben a díszes viseletbe öltözött hívek éneklik első királyunk, Szent István kérelmét, „a mennyből nézz szegény magyar népedre".

Ez maradt. S a könnyes élmény: gyönyörű magyar gyerekek, végig énekbe öltözve, könnyel kigomboztatott blúzokban.

Ne feledkezzetek meg magunkról.

Czegő Zoltán, Háromszék 

Keresés az interneten:

Keresés az Erdély Mán:     nem-archivált írásokbanaz archívumban    összes szó után bármely szó után pontos keresés