megjelent: EURÓPAI IDŐ 1997/9-10 Zenebona
Március 29-én a székelyudvarhelyi Sportcsarnokba begyűlt közönségnek kettős szórakozásra volt lehetősége. Egyrészt gyönyörködhetett a Miss Tavasz szépségversenyen résztvevő lányokban, másrészt az est sztárvendége, Csepregi Éva előadása nyújtott egy felejthetetlen élményt. Az alábbi beszélgetés az előadás után tartott sajtótájékoztatón hangzott el.
– Tudod-e, hogy mennyire kedvelnek Erdélyben, kaptál-e visszajelzéseket innen?
– Annak idején a Neoton címére nagyon sok levelet kaptunk Erdélyből is. Volt is egy turnénk a 80-as évek elején és örömmel tapasztaltuk, hogy a dalaink, ez a fajta életérzés, ha szabad, ilyen szerénytelenül mondanom, az itteni fiataloknak milyen sokat jelentett. De utána is figyelemmel kísértem az erdélyi eseményeket.
– Mi volt az oka annak, hogy felbomlott a Neoton?
– Ez hosszú történet. Leegyszerűsítve a dolgot: tíz nagyon sikeres év állt mögöttünk és hát voltak olyanok a zenekarban – Pásztor Lászlóra és Jakab Gyurira gondolok elsősorban – akik valahogy másképp akarták folytatni az életüket. A színpad valószínűleg nekik már nem okozott akkora örömet, mint a Neoton Família frontjának, ezért inkább az üzleti vállalkozásban hittek. Persze voltak feszültségek is, nem tagadom. Valószínű, hogy a feloszláshoz a zenekaron kívüli változások is hozzájárultak, valamint az, hogy Pásztor megalapította a kiadóját, azóta sem zenél.
– Mi igaz abból, amit annak idején az újságok írtak, hogy a Neoton „meg volt csinálva”, protekciója volt a lemezkiadónál, a koncertszervezőknél?
– A Neoton Família egy teljesen véletlenszerűen összeállt csapat volt. Ezt az állítást azonban nem cáfolom, hiszen 1977-ben a Hungaroton egyik márkamenedzsere, Dr. Erdős Péter, elkezdett velünk foglalkozni. Akkor sokat dolgoztunk azon, hogy kialakuljon az együttes fazonja és jellegzetes zenéje. Magunk sem hittük volna, hogy a Távol-Keleten olyan nagy sikerünk lesz. Szerintem a véletlenen is múlott, hogy minket ott Cannes-ban, ahol az egész szakma kint volt Magyarországról, két ember kiszúrt magának és komolyan gondolták, hogy világsztárt faragnak belőlünk. Péter úgy dolgozott, mint az a bizonyos szobrász, aki járkál a szőlőben, felvesz egy szép gerezdet és azt mondja, hogy ez az emberi arc. Annyit foglalkozott velünk, hogy mindenikünkből kitudta hozni a maximumot. Nagyon különbözőek voltunk és lehet, hogy ez volt a Neoton erőssége. Nem is dolgoztunk előzenekarral, mert annyi produkciónk volt, hogy egy teljes estét betöltő műsort előadhattunk. A lehetőségekhez képest én úgy gondolom, hogy mindent elértünk. A nagy álmunk azonban nem sikerült, az, hogy Nyugat-Európában is tartós sikert arassunk.
– Mikor volt könnyebb Magyarországon karriert kezdeni, a ’70-es vagy a ’90-es években?
– Soha nem volt könnyű. Erre nincs recept, ezt nem lehet megtanulni. Ez a pálya, nem olyan mint például a színi, amire a színművészeti főiskolán több évig tanítanak. Sikert régebben talán könnyebb volt elérni, mert a piac viszonylag szűz volt. Ma ellenben nagyon nagy a konkurencia. Akkor egymással mérkőztünk a piacon, most a nyugati és amerikai zene a konkurencia. Azzal pedig eléggé esélytelen a helyzetünk. Annak idején a Neoton Famíliát azzal vádolták, hogy felkapaszkodik bizonyos divathullámra. Most Magyarországon szinte kizárólag azok a menők, akik divatos zenét játszanak. De nem hiszem, hogy a sikerre bérletet lehet venni. Sajnos, most már sok minden inkább a pénzről szól, ami régen azért nem így volt.
- Nemcsak világszerte, de Magyarországon is nagy divat lett a régi nagy együttesek újraalakulása egy, esetleg több koncert erejéig. A Neotontól nem várható egy ilyen fajta megmozdulás?
– Jakab Gyuri sajnos egy évvel ezelőtt meghalt. Pedig ő nagyon szerette volna, ha a Família újra összeáll. Most úgy érezzük, hogy az már nem helyénvaló. Ő olyan oszlopos tagja volt a Neotonnak, hogy nélküle nem állhatunk újból össze. Szerintem új dolgokat kell csinálni, aztán meglátjuk. De a Neoton sikerét már nem lehet reprodukálni.
– Régóta nem jelent meg nagylemez Csepregi Éva nevével. Készülsz-e új albumot kiadni?
– Már készül az Éva Klub nevű új együttessel a nagylemez, hárman vagyunk: Szentmihályi Gergely, aki egy nagyszerű fiatal gitáros és Lukács Ákos, aki szintén gitáron játszik és szöveget ír. Mindketten nagyon jó zenészek. Itt van még Környei Attila (ex-R-go) is, aki segít abban nekünk, hogy ez a formáció valahogy lábra álljon.
– Hogyan tudod összeegyeztetni a művészi foglalkozást a családi teendőkkel?
– Ez egy nagyon nehéz probléma. Amíg Dávid, a kisfiam nem volt, addig szabadon rohangásztam a világban. Most már a „másik felem” mindig ott van vele. Sok dolgom van, mert színházban is játszom. Két prózai szerepet is alakítok a Ruttkai Éva Színházban. Soha nem gondoltam volna, hogy a színpadnak ezt az oldalát is szeretni fogom. Ezen kívül van egy alapítványom is, a Fényszóró Kulturális Alapítvány, ami az értelmi fogyatékos fiatalokon próbál segíteni. Most is lesz május 21-én egy rendezvényünk, ahol fellépünk a gyerekekért. Dávid most már elég nagy, lassan ötéves, és próbálom vele megértetni, hogy az anyukájának dolgozni kell.
– Melyik Neoton dal a kedvenced, melyiket énekeled a legszívesebben?
– Nagyon sok ilyen van. Mindegyik más okból kedves nekem. A Nyár van c. dalt mindig szívesen énekelem, de ott van a Don Quijote, ami a legnagyobb sikert hozta nekünk Japánban. Volt egy másik dalunk, a Smile again, amit itt, illetve otthon se nagyon ismernek. De hát a slágerek a popzenében állandóan változnak, tehát mindig más-más kedvencek kerülnek előtérbe. Most van jó pár kedvencem az új lemezünkön is, ami popzenét tartalmaz. Ha még létezne a Neoton Família, akkor lehet, hogy ilyen zenét játszana most.
– Van-e kedvenc előadód, együttesed Magyarországon és külföldön?
– Van. Nagyon szeretem a gitárcentrikus popzenét, az amerikai zenét hallgatni. Vannak megrögzött kedvenceim, mint például a Fleetwood Mac. Mindig azt mondtam, hogyha a Família Amerikában született volna, akkor hasonló zenét játszottunk volna. De nagy kedvencem Paul Simon és Bruce Springsteen is. Mostanában kicsit arctalan lett a magyar zene. Nagyon sok olyan sztárunk van, ahol lényegtelen, hogy ki van a színpadon. Persze, azért otthon is vannak jó fiatal együttesek. Mégsem véletlen, hogy még mindig a régiek aratnak igazán: Demjén, Koncz, Zorán. Ők az igazi sztárok, akik beviszik a közönséget a nagy sportcsarnokokba.
– Mit tanácsolsz, azoknak a lányoknak, akik énekesnői pályára készülnek?
– Nehéz tanácsot adni. Minden énekesnek, együttesnek megvan a maga története. Mindenkinek magának kell megtalálnia az utat. Segítséget, tanácsot kérhet, de hogy mi lesz belőle, az csak rajta és a szerencséjén múlik. Ez ma már egy szakma, amit komolyan meg kell tanulni. Mi annak idején amatőrként kezdtük és az előttünk levő generáció is. Manapság ez másképp működik. Nagyon jól fel kell készülni, ki kell alakítani egy image-t és akkor mindent elkövetni azért, hogy énekesnő legyen, vagy kísérőzenekarral sikert érjen el.
– A ma esti közönség egy későbbi találkozás reményében távozhatott?
– Nagyon remélem, hogy jövünk még és akkor már tudunk az új lemezről is játszani. Jó érzés volt itt énekelni, mert jó közönség van errefelé. Remélem, hogy nem okoztunk csalódást.
Lejegyezte: Schervenka R. Endre