megjelent: IFI FÓRUM 1994. 3. szám POPsaROCK – Hazai rockkörkép

…hirdették a plakátok december második felében a fenti mottóval a szentkeresztbányai Légió együttes búcsúkoncertjét. Annak a Légiónak az utolsó buliját, amely ’93 májusában első díjat nyert a nagyenyedi Talentum Fesztiválon, amely nagy népszerűségnek örvendett, amelynek a szövegei hozzánk, rólunk szóltak, amely együttes körül úgy látszott, hogy végre beindul valami….Hiába, a sors útjai kifürkészhetetlenek…

Objektív okok miatt oszlott fel a Légió. A basszusgitáros (Sima Endre) és a dobos (“Fóka” Kész Sándor) be kell vonuljanak, de láthatólag és érezhetőleg nem csak ezek a feloszlás okai. Nem az én dolgom a szétválás okait vizsgálni.

Most pedig pörgessük vissza az emlékezés filmkockáit és lássuk mi is volt azon a búcsúbulin. Először is Bara Zoltán gitárost üdvözölhette a közönség, aki a koncertre hazatért Magyarországról. Majd jöttek a “nagy” Légió “slágerek” amelyeket felsorolni hosszú volna, viszont soha nem lehet elfelejteni őket. A saját szerzemények mellett játszottak még feldolgozásokat is, mint pl. Edda: Emlékezés; Piramis: Ajándék, Kóbor angyal; Guns’n’Roses: Knockin’ on heaven’s door instrumentális változatát, ami egy kicsit gyengécskére sikerült. Volt bohóckodás a Pufulec c. számmal és egyéb vidám feldolgozásokkal, de voltak komoly témájú dalok is amelyek kár, hogy nem kaptak helyet a tavasszal megjelent “Ne hidd, hogy késő van már…” c. demón. Nem mintha az előbb említett demón nem lettek volna jó nóták, de azért kár az olyan dalokért, hogy “elvesszenek”, mint pl. A haj, Húszéves, Fekete macska stb.

A buli két részből állt, de nem volt ésszerű dolog ennyire elnyújtani, mivel a második részben már közönség és zenész egyaránt fáradt volt és ez rontotta a hangulatot. A cucc is kielégítően szólt, ahhoz képest, hogy ilyen kisebb bulik alkalmával hogyan szokott szólni a technikai felszerelés. Hallhatunk illetve láthattunk egy dobszólót is Fóka mestertől. Sima barátunk még a színpadról is lejött basszusgitárjával és együtt nyomult a közönséggel. A hideg rázta az embert ahogy a közönség együtt énekelte az “Elindult a lány” c. dalt, amely igen nagy népszerűségnek örved még ma is.

Apropó közönség: ilyen hálás közönséget nem nagyon látni tájainkon és ez a hála nemcsak abban nyilvánult meg, hogy a dalok között kiáltották a “Ki a jó? Légió!” szlogent hanem abban is, hogy nem balhéztak, nem voltak ilyen-olyan bekiabálások (mint pl. Székelyudvarhelyen a Tankcsapda koncertjén), itt a rockzenét szerető fiatalok gyűltek össze, hogy jól érezzék magukat, hogy fájdalmasan búcsúzzanak kedvenceiktől. A székelyudvarhelyi koncertre járó közönség igazán tanulhatna a szentkeresztbányaiaktól! Sajnos már csak múlt időben beszélhetünk a Légióról, de azért reméljük, hogy az együttes “romjain” kialakul majd valami. És ez biztos is, mert, ahogy Mag Jocó énekest ismerem ő nem adja fel egykönnyen a “harcot”. “…menj, ne várj, vissza sose nézz!”

Schervenka R. Endre

Írj egy hozzászólást:

Az email címet nem tesszük közzé.