megjelent: IFI FÓRUM 1993. December 14. 35. szám POPsaROCK

Moby Dick – 1993-ban / A fotó egy vaku nélküli Szmena 10-essel készült; mikor a fotós melletti profi fotós vakuzott, akkor kattant a Szmena is

“Fölvirradt a nagy nap…”

Hát igen, sokaknak nagy nap volt október 14-e, hisz Kelet-Európa legjobb thrash csapatát láthattuk, hallhattuk élőben. Aki kihagyta a Moby Dick erdélyi turnéjának bármely állomását, az bánhatja, ha valaki drágálta a koncertjegyet az menjen Magyarországra koncertre és akkor nem ennyivel ússza meg. Igazán megérte volna lemondani pár csomag cigiről és egy-két üveg sörről. Ha így viszonyulunk a magyarországi együttesekhez, akkor kétséges, hogy az elkövetkezőkben ellátogatnak-e tájainkra.

Moby Dick 1993-ban / A fotó egy vaku nélküli Szmena 10-essel készült; mikor a fotós melletti profi fotós vakuzott, akkor kattant a Szmena is

Mindezeket azért írom, mert a fent nevezett helyszínen kevés kemény zene szerető képviseltette magát. Vajon hol voltak a máskor hangoskodó rockerek?

A Moby Dick vendégeként a kolozsvári Knock Out már csak hab volt a  tortán. A jelek szerint K.O.-ék egyre népszerűbbek lesznek az erdélyi rocker körökben. A közönség már szinte kivülről fújja az olyan nótákat, mint a “Nagy Árpi”, “Mit hoz a holnap?” stb. S, hogy a bulinak még jobb hangulatot adjanak, játszanak feldolgozásokat is, mint pl. Guns’n’Roses: ‘Paradise city”, Megadeth: “Symphony of destruction”, Twisted Sisters, Hobo.

Moby Dick, Knock Out, Zilahi Csaba – 1993-ban

A mostani turné lendít(ett) népszerűségükön és egyre több ember ismerheti meg a zenéjüket, egy olyan réteg, amely inkább a brutálisabb zenék felé hajlik, mivel a K.O. muzsikája nem az a fajta metal mint amit a Moby Dick képvisel. Kategorizálni sem könnyű a zenéjüket, maradjunk annál a megfogalmazásnál, amit ők maguk is használnak: power rock’n’roll.

Moby Dick, Knock Out, Zilahi Csaba – 1993-ban

Hazai csapatoknál nem nagyon látni ilyen profi színpadi munkát, de hát ezt már egy korábbi cikkemben is elmondtam. Ami a hangzást illeti, hát az rossz volt, a cuccból elég “kásán” szóltak a jól ismert dalok és ez inkább a technikusok hibája volt. Persze a Moby Dicknek jobb hangzást kevertek ki, de ez már így szokott lenni, hogy a főbanda jobban kell szóljon, mint az előzenekar… A K.O. műsora után volt egy jó félórás szünet, addig a hangfalakból Ozzy: “No more tears” albumának dalai szóltak.

A szünet leteltével Zilahi Csaba bekonferálta a MOBY DICK-et! És máris szólt a jól ismert intro, majd megröffent a “Körhinta” fejszaggató doom-os riffje. Ezután pedig nem volt kegyelem, jöttek a nagy Moby “slágerek”: “Beteg a Föld”, “Gumiszoba”, stb. Akinek a koncert előtt volt alkalma meghallgatni az Atomtámadás c. dupla Moby koncert anyagot az már tudhatta, hogy kb. mi vár rá.

Sokat hallottam már Göbl Gabi színpadi munkájáról, hát azok a mesék nem légből kapottak voltak Így kell egy koncertet lejátszani. Volt húrszakadás, volt egy csodálatos dobszóló, ahol Hoffer Péter bemutatta, hogy hogyan kell manapság egy fiatal dobosnak játszani és volt tétovázás. Bizony a nagy csapat tétovázott, akkor amikor Tomi bemondta a Patkányirtást (ez egy régi daluk címe és nem ama férgek pusztítása a szó szoros értelmében), végül úgy döntöttek, hogy nem játszák.

Viszont játszottak egy új számot, amely egyben a ’94 januárjában megjelenő új albumuk címadó száma, címe “Fejfa helyett” és amelynek zenéjét Péter írta. Bizony, Petrus nem hagyja magát és kb. öt új nótát írt a következő albumra. Ja, persze játszották még a Led Zep “Moby Dick” instrumentálisát, ezt azt hiszem minden koncertjükön elhangzik, amely szerintem egyfajta tisztelgés, Tomiéktól, az ősök előtt. Viszont nagyon kevés dalt játszottak az első albumról, ha jól emlékszem, mindössze kettőt.

Amit nem tudok megemészteni az az, hogy nem volt Moby Dick felirat a háttérben. Most biztosan sokan felhördülnek, hogy minek az, de hát hogyha valaki kívül álló betekint a terembe, azt hitte volna, hogy a Queen játszik és különben is az egésznek van egy varázsa. Igaz, hogy a fenti feliraton kívül volt egy táncoló csontvázakat ábrázoló vászon, ami a megfelelő megvilágításban csodálatos volt.

A kisebb-nagyobb bakikat leszámítva végül is jó buli volt. Köszönet érte Moby Dicknek, a rendezőknek akik vállalták mindazt a nehézséget ami egy itteni turné lebonyolításával jár.

Egy Ossian idézettel kezdtem és azzal is fejezem be ezt a beszámolót:

“A színpad vaksötét olyan csendes, olyan árva most a nézőtér,

Egy koncert ami elmúlt, ami véget ért,

Csak a szívekben él…”

Schervenka R. Endre