megjelent: EURÓPAI IDŐ 1997/10 Zenebona
Április 4-én Székelykeresztúron, 10-én pedig Székelyudvarhelyen három zenekar, a Bogáncs, a Kopó Blues Band és a The Rottens “táncoltatták” meg a nagyon nehezen és kis számban összegyűlt publikumot. Úgy tűnik, hogy Udvarhelyen és környékén nagyon megfogyatkozott a rockzenére áldozó közönség. Ennyire átvették volna a “hatalmat” a székelyföldi fiatalok körében is a divatos zenei irányzatok, a techno és társai? Mielőtt elmerülnénk a közömbösség mocsarában, szóljon ez a pár sor olyan emberekről, akik még hisznek a rock összetartó erejében…
Keresztúron az akciót a The Rottens kezdte. Régi dobosuk, Csibi Hendriksz helyét Bálint Levente foglalta el és egy fővel megfogyatkoztak, mivel távozott soraikból a kitűnő hangú énekeslány. Így a billentyűs, a gitáros és a basszeros felváltva énekeltek, ami nem ment a legjobban, ezért most lázasan folyik az énekes keresés. Remélem, a következő fellépésükig megtalálják a megfelelő embert és akkor már saját dalokkal is előrukkolhatnak. Udvarhelyen a Life Style melegítette be a közönséget. A Reccs óta sajnos nem sokat fejlődött ez a csapat. A billentyűs jó, a dobosnak azonban még rengeteget kell gyakorolnia.
Számomra a legnagyobb meglepetést az udvarhelyi Bogáncs okozta. Kissé bajban vagyok ezzel az elnevezéssel, mivel a két koncert közötti héten átkeresztelkedtek Orpheuszra. Szerintem ez elég nagy baklövés volt, mivel a közönség már kezdte megszokni a Bogáncs nevet, ami sokkal jobban illett a csapat folkos-bluesos stílusához. Másrészt Magyarországon már van egy Orfeusz nevű metalzenekar… A meglepetést, azonban nem a névcsere okozta, hanem az, hogy az elmúlt hónapokban rengeteget fejlődtek és kibővültek egy énekeslánnyal is, akinek a hangja olykor a Pál Utcai Fiúk-beli Potondi Anikó kitűnő énekhangjára emlékeztetett.
A Kopó Blues Band lassan ötéves lesz.. Profi módon zenélnek, a leghangulatosabb bulikat ők adják Udvarhelyen. Kár, hogy a saját szerzeményeiket kiszorították a repertoárból, pedig kazettán is megjelentek. Öt év alatt meg lehetett volna szoktatni a közönséget arra, hogy a KBB dalokra is úgy bulizzon, mint például a HBB számokra. Jó példa erre a kolozsvári Knock-Out és a gyergyói Black Hole, akik saját szerzeményeiket kitűnően beépítették a feldolgozások közé (vagy inkább fordítva). Egy zenekar egyéniségét nyilvánvalóan a saját számaival teremtheti meg, ami állandó feldolgozásokkal, “koppintásokkal” előbb-utóbb a kocsma- és esküvős bandák szintjére süllyed!
Schervenka R. Endre