Mihai Tudose szerint most így állunk … majd egyszer felébredünk / Fotó: Pangkor szigete

Immár vitathatatlan, minden világok legjobbikában élünk. Ha végighallgattuk az elmúlt hét hivatalos nyilatkozatait, rá kellett jönnünk: nincs ma a Föld kerekén ragyogóbb hely, mint Románia, olyan fejlődésről, fellendülésről számoltak be a legfőbb hivatalosságok, hogy csak kapkodtuk a fejünket, s dorgálhattuk magunkat, hogy nem vagyunk képesek saját bőrünkön, pénztárcánkban is érzékelni a ránk szakadt jólétet.

A sort Mihai Tudose miniszterelnök nyitotta, aki hétfőn a parlamentben ódákat zengett a román gazdaságról, az ország fejlődéséről, majd szinte mindennap megismételte derűlátó jövőképét valamelyik televízióban. Minél harsányabbá vált lelkesedése, annál aggodalmasabbak lettek a gazdasági szakemberek, egymás után láttak napvilágot a figyelmeztető elemzések arról, hogy a valóság egyáltalán nem oly rózsaszín, mint amilyennek a kormányfő szemüvegén át látszik, Románia tulajdonképpen egy hatalmas lehetőséget szalaszt el, amikor kiemelkedő gazdasági növekedése hozadékát feléli, fizetésekre költi, nem pedig fejlesztésekre.

Fenntartásaik nem voltak alaptalanok – ez kiderült tegnap, amikor a pénzügyminiszter bejelentette költségvetés-módosítási javaslatukat. Ő is igyekezett túllicitálni a kormány és az ország teljesítményét, ám az ismertetett számok egyértelműen igazolták: a pénz java része a megemelt bérekre megy, megnyirbálták minden olyan minisztérium költségvetését, amelynek beruházásokhoz, fejlesztésekhez lenne köze. Többet kap az egészségügy, a tanügy, de nem kórházakra, iskolákra mennek a százmilliók, hanem bérekre, a tervezettnél kevesebb jut a fejlesztési, a közlekedési és az EU-s alapokért felelős tárcáknak, azaz éppen azoknak, amelyek az államilag finanszírozott befektetések gazdái, vagy éppen az uniós pénzek lehívását kellene segíteniük.

Már tavaly, tavalyelőtt is alulteljesített Románia a beruházások vonatkozásában, de az idei első hét hónapban az elmúlt év hasonló időszakában kiutalt összeg alig felét költötte ilyen célokra. Ez jól látszik szűkebb pátriánkban is, ígéret volt bőséggel, ám a pénzek sehogy sem érkeznek, egy-egy aláírás miatt elakadnak a szaktárcánál, így függőben maradnak a megkezdett útjavítások, felújítások, de a magáncégek is képtelenek fejlődni, a rájuk rótt többletterheket nyögik, és örülnek, ha talpon maradnak. Nincs építkezés, kevesen mernek fejleszteni, márpedig a valós gazdasági dübörgésnek ez lenne az igazi, eredményes látszata.

Az ország vezetői elégedettek, és bizonyára valamelyest jobban élnek azok az állami alkalmazottak is, akiknek jelentősen megemelték a bérét, s végre méltányosabb keresettel dicsekedhetnek. Csakhogy félő, meglesz még ennek a böjtje, hisz minden jel szerint nem etetjük a fejőstehenet, hanem felzabáljuk két pofára.

Farkas Réka / Háromszék

3 hozzászólás

  1. Antal m.

    Egy véleményen vagyok a szerző nővel! Jobban én sem tudnám másként megfogalmazni, —-ezért csak magam valós nézetét közlöm:
    1. A multrendszer Fővezére fogalmazott mindig csak pozitivan és dicsekvően, amiként megprobált a miniszter elnőkünk ujra rajzolni.
    2.Csináljanak leltárt a még lenem dozerelt Ceasescu érában épült epitményekről és rá jönnek, hogy ott állnak kifosztva-ellópva-kiüritve a rengeteg épületegyüttes/pi. Hargita megye/ használhatatlanul. Azaz épitettünk bőven, de nincs ki rendbehoza-üzemképesé tegye az ország vagyonát, amelyeket érdemes volna megadózni, hadd lássa a Kormányzó, hogy mi tehetetlenség uralja még ezt az országot! De, -mi dolgozttunk Úraim! Miért vagyunk hibásak, kinek vétettünk itt-itthon az ősiföldünkön??
    3.Mikor összesitik-leltározzák az ellópot országos vagyoni károkat, mert vellünk ezt ledolgoztatta a kommunizmus-szociálizmus rendszere,- sokakat meggazdagitottak vele!?
    4.De, ne menjen az se feledésbe,/ egy valóság/ hogy románia területe jórészét felépitve kapta ölébe, közel száz éve, és hogy lett az fejlesztve-karban tartva a rendszereken át!??
    5. Most a XXI. század igazságai folytonosak,, azt kell rendbe hozni ami elkotyavetéledett eddig!

    Válasz
  2. ez van

    Nem kell messzire menni, csak Brassótól a tengerpartig vonattal, hogy lássuk a fejlődést. Mintha csak egy szeméttelepen keresztül vezetne a vasút, nem beszélve arról, hogy vonatainkat ott, ahol két vágány van egymás mellett, a csigák megelőzik. A tengerparti szállodák és tömbházak pedig Ceausescu kilövése óta nem láttak meszet, vakolatot, vagy valamit, ami elfogadhatóbbá tenné a formájukat. Érdemes egy körútra vállalkozni, aztán lehet szidni az udvarhelyi Kauflandot.

    Válasz
  3. Tóducz

    Megemelték jelentősen a javadalmazását a közpénzből élőknek, miközben a munkamorál, a termelékenység, stb. maradt a régiben, vagy talán még úgy se.

    Válasz

Írj egy hozzászólást:

Az email címet nem tesszük közzé.