Szeptember 10-én Hajdúnánáson hetedik alkalommal tartották meg a 2011-ben elindított Székely Menekültek Emléknapját. Az idei ünnepségsorozatot az első világháború idején átmenetileg a városban otthonra lelt székelyek 1917. évi hazatelepülésének századik évfordulója jegyében szervezték.

Szentmise a Székely Hazatérés centenáriumán, Hajdúnánáson

A katolikus ünnepi szentmise és a református istentisztelet után a két közösség felavatta a Csíkszereda ajándékaként Hajdúnánáson felállított székely kaput, majd a két település, megpecsételve százéves történelmi kapcsolatát, egymást testvérvárossá fogadta.

A Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület tagjainak jelenlétével zajló megemlékezés a katolikus templom kertjében álló emlékjelek megkoszorúzásával zárult.

A Juhász Imre hajdúnánási és Fejér Lajos kilyénfalvi plébánossal együtt bemutatott szentmisén a főcelebráns Vencser László szentbeszédében kiemelte: ahogyan a szülőföldjükre 1917 tavasza és 1918 ősze között visszatérő székelyek szíve tele volt a hajdúnánási befogadók iránti nagy hálával, úgy most is meg kell ismételnünk eleink szavait: Isten fizesse meg a nánásiak jóságát! „Köszönjük, hogy ápolják a székely menekültek emlékét, és sokat tesznek azért, hogy a székelyek és hajdúk ma is egymásra találjanak, egymást segítsék, bátorítsák” – fogalmazott a ditrói születésű, jelenleg Ausztriában élő és szolgáló Vencser László.

A szentmisével párhuzamosan a református templomban is ünnepi istentiszteleten vettek részt a gyülekezet tagjai nagyszámú hazai és külhoni vendégeikkel; igét Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházmegye püspöke hirdetett. Ezt követően a két közösség a református templom előtti téren, a trianoni emlékmű közelében újonnan felállított székely kapunál folytatta megemlékezését. A kaput Csíkszereda város és a Csíki Székely Múzeum a Mikó Ferenc Alapítványon keresztül ajándékozta Hajdúnánásnak; alkotója két csíki faragómester, Székely Csaba és Török Csaba, akik természetesen az ünnepségen is jelen voltak.

CsJkszéki Mátyás Huszáregyesület

Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök az alkalomra küldött levelében visszatekintett a 206 ezer székely elmenekülését előidéző egykori eseményekre, majd így üzent a nánási hajdúknak: „Hajdúnánás 3200 székelyt fogadott be, pedig a székelyekhez hasonlóan nehéz napokat éltek ők is azokban az időkben. Élelem alig akadt, de azt is megosztották a menekülőkkel. A székelyek, a Hargita megyeiek nevében mondhatom, hogy olyan köszönettel és hálával tartozunk az itteni embereknek, amit valószínűleg soha nem tudunk ilyen nagy mértékben megköszönni, hiszen amit akkor tettek, nem összehasonlítható semmi mással…”

Tiba István, a térség országgyűlési képviselője ünnepi köszöntőjében rámutatott: Hajdúnánás példát adott emberségből, összetartásból, abból, hogy hogyan kell testvéri szeretettel fogadni a székely magyarokat. Hozzátette: ma is fontos, hogy hasonló helyzetben mindig a közösségeink: a családok, városok, az ország dönthesse el, hogy kikkel osztja meg hajlékát.

Alkotók, lelkészek és előljárók a hajdúnánási székely kapu előtt

Pajna Zoltán, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés elnöke a székely kaput a befogadás jelképének tekintette, amelynek portája az igaz, jó szándékú embereket jó szívvel befogadja. Felidézte, hogy Hajdú vármegye annak idején húszezer székely menekültet fogadott be, egyúttal megköszönte Hajdúnánás város vezetésének és személy szerint Buczkó Józsefnek, hogy erről az összetartozást, otthont, testvériséget kifejező nemes cselekedetről évről évre megemlékezhetünk.

Ünnepi köszöntőjében Vencser László emlékeztetett: amikor 1916-ban egymásra találtak a székely menekülők és az őket befogadó hajdúk, ennek két érték volt a hátterében: a magyarság és a kereszténység. „Katolikus székelyek, katolikus és református nánásiak testvérként élték napjaikat. Nánáson a mindennapi életben megvalósult a gyakorlati ökumené” – világított rá Vencser László. Pál apostol korintusiakhoz írt első levelének befejező részét idézve – „Pünkösdig Efezusban maradok, mert itt széles és sokat ígérő kapu tárult föl előttem” (1Kor 16,9) – úgy találta: az elmenekült székelyek, köztük a kisdiák Jakab Antal előtt is sokat ígérő kapu tárult fel itt Hajdúnánáson, és a most itt felállított székely kapu is sokat ígérő kapu. Közös múltunkra irányítja a figyelmünket, összetartozásunkra emlékeztet és ezzel kijelöli a jövő útját. Ma is szükségünk van és a jövőben is szükségünk lesz egymásra a közös gondolkodásban, felmerült problémáink megoldásának a keresésében – hangsúlyozta. „A menekülés és befogadás tavalyi centenáriumi főünnepére a Jakab Antal Keresztény Kör ajándékaként idehozott csíksomlyói kegyszobor mása és a most felállított kapu is egymáshoz vezet minket, éppúgy, mint a Juhász Imre plébános és Buczkó József igazgató által idén elindított Jakab Antal-zarándoklatok” – állapította meg Vencser László. „Tartson össze minket továbbra is magyarságunk, kereszténységünk. Mi is magyarként és keresztényként akarunk élni a Kárpát-medencében és Európában” – zárta beszédét a volt gyulafehérvári teológiai tanár, az ausztriai idegen nyelvű katolikus pasztoráció országos igazgatója.

Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere ünnepi beszédében azt emelte ki, hogy küldetésünk, egymásra utaltságunk, céljaink töretlenek. Kifejtette: a száz évvel ezelőtt az akkori felelős magyar kormány döntése nyomán itt jó társakra, nyitott kapukra, befogadó közösségre, támaszt nyújtó családokra talált, de az első adandó alkalommal szülőföldjükre visszatért eleink a mi számunkra is programot jelölnek ki, mégpedig négy pontból állót. Ma is a felelős magyar kormány döntései mentén kell cselekednünk; mindig arra kell összpontosítanunk, ami a különbözőségünk ellenére is közös bennünk és összetart minket; szeretnünk kell szülőföldünket; valamint fel kell ismernünk és meg kell élnünk a család fontosságát. A mögötte álló székely kapuról szólva arra hívta fel a figyelmet, hogy az nem azonos a sport világából ismert kapukkal, ahol „van a mi kapunk és van egy másik kapu”. Ez a hajdúk és a székelyek közös kapuja, a mi kapunk – szögezte le Ráduly Róbert, és arra kért mindenkit, hogy védjék, védelmezzék azt. „Ha ez sikerül, meglesz a győzelem” – zárta szavait Csíkszereda polgármestere.

Az Erdélyi Egyházkerület és a Nagyenyedi Egyházmegye nevében Gudor Kund Botond gyulafehérvári református lelkész, esperes szólt a jelenlévőkhöz: „Hálával és köszönettel jöttünk ide. Isten áldása legyen a nánásiak, Hajdú-Bihar vármegye és egyházaink életén, hogy közösen dicsérve Istent, megtalálva testvérként egymást, tanuljuk meg a továbbiakban is, hogy érdemes magyarként együtt élni, együtt emlékezni, és ami a legfontosabb: együtt tervezni a jövőt a következő évszázadokra.”

Szólláth Tibor, Hajdúnánás polgármestere, visszautalva a székely menekülők között gyermekként jelen lévő, későbbi gyulafehérvári püspök Jakab Antal korábban idézett szavaira – „A kereszténység és a magyarság egy és szétválaszthatatlan. Ha szétválasztjuk, az olyan, mint amikor a test a lélektől válik el: az a halál” – kijelentette: ugyanígy a kereszténység és az európai kultúra is elválaszthatatlan egymástól. Napjainkban az európai kultúra fölszámolása történik, nekünk pedig látnunk kell, hogy a Jóistenen kívül csak önmagunkra számíthatunk – mondta a városvezető. Hangsúlyozta: „Az 1916-os jó példa a jövő számára is példa kell hogy legyen. Össze kell kapaszkodnunk, félre kell tennünk minden vélt vagy valós sérelmet, akkor lesz magyar újjászületés a Kárpát-medencében, akkor lesz jövő.”

Hajdúnánás és Csíkszereda testvérvárossá fogadták egymást

A Hajdúnánás és Csíkszereda közötti testvérvárosi megállapodás aláírása, valamint a székely kapu megáldása után a megemlékezők a katolikus templom kertjében álló emlékjelekhez vonultak.

Ott a Székely Menekültek Emlékoszlopának és a Székely Menekültek Emlékkeresztjének megkoszorúzása előtt Buczkó József, a székely–hajdú közös múlt kutatója bejelentette: ezt a kertet, amely a székelyek számára annak idején a könnyek kertje volt, ahol annyit énekeltek és fohászkodtak a csíksomlyói Babba Máriához, ahol ma Égi Édesanyánk egész alakos szobra, a templomban pedig a csíksomlyói Szűzanya-kegyszobor mása áll, 2017 őszétől Boldogasszony kertjének nevezik el és ennek megfelelően alakítják majd ki.

Buczkó József bejelenti, hogy a könnyek kertje Boldogasszony kertje lesz

Jövő év szeptemberében tehát már a hajdúnánási Boldogasszony kertjében találkoznak ismét hajdúk és székelyek a nyolcadik Székely Menekültek Emléknapján, hogy folytassák a nemzetünk két népcsoportja közötti szeretethíd 2011-ben megkezdett újjáácsolását.

Kép és szöveg: Varga Gabriella