A sors fura fintora, hogy éppen azok lázadnak a kormány ellen, akik a legjelentősebb béremelést kapták az elmúlt időszakban.
Csakhogy amint egyre inkább körvonalazódik, a nagylelkű adakozásnak vége, sőt, amit egyik kezével adott, azt a másikkal most visszavenni igyekszik a híres szociáldemokrata csapat.
Igencsak nagyvonalú ígéretekkel, álomszerű kormányprogrammal nyertek választásokat szűk esztendővel ezelőtt a szociáldemokraták és csatlósaik, a józanabb elemzők már akkor kongatták a vészharangot, hogy nem megvalósíthatóak terveik, járni ugyan járna a nagymértékű béremelés az orvosoknak, tanároknak, közalkalmazottaknak, ám a költségvetés a gazdaság nagyarányú növekedése dacára sem bírja meg.
A valóság aztán segített az ország vezetőinek kijózanításában, és már nyár elejére csappant az adakozási lendület, a tanárok béremelését jövőre halasztották, aztán kiderült, az egységes bértörvény is tartalmaz csapdákat, és bedobták az adórendszer reformját, amely év elejétől a munkavállalóra hárítja a terhet, így nőni kezdett az aggodalom, hogy amit a réven nyertek, elveszítik a vámon. A tegnapi tiltakozó megmozdulás elsősorban figyelmeztetés kívánt lenni, számtalan tárgyalás, egyeztetés sem nyugtatta meg a szakszervezeti vezetőket, és nem csoda, hisz nehéz elképzelni olyan átalakítást, amely esetében mindenki jól jár, de még az államkassza is gazdagodik.
Márpedig a központi büdzsé egyre üresebb. Valamit nagyon elszámoltak a kormányzásért felelősséget vállaló nagyokosok, mert úgy tűnik, már a befektetések majdnem teljes befagyasztása sem elegendő, a magáncégek mind fokozódó sarcolása sem foltozza be a lyukakat. Kétszínű taktikázásuk nemcsak a béremelések terén nyilvánul meg, most derül ki, hogy az önkormányzati beruházásokra szánt milliárdok tetemes része is elköltetlenül maradhat, előrehozott határidővel, az önrészre szánt pénzek visszatartásával ellehetetlenítik a tervek elkészülését is. Ha pedig időben nincs terv, finanszírozni sem kell.
Reformokra szükség volna számos ágazatban, kellett egy új egységes bértörvény, rendet kellene teremteni a nyugdíjak háza táján, és sorolhatnánk, de ha ezek esetében a fő irányelv a pénzmegtakarítás, akkor nem sokat ér az igyekezet. Márpedig minden jel szerint ez történik, egyik ígéret teljesítéséért úgy kell becsomagolni a másik megvalósítást, hogy senkinek se tűnjön fel, nem osztogatás, hanem fosztogatás történt. Sikerpropagandával, jól hangzó szólamokkal ideig-óráig kendőzhető a valóság, de a havi elszámolásnál a végösszeg már nem vitatható.
A hozzá nem értés, a fejetlen kétszínűség következményeit mindannyian nyögjük majd – az árak nekilódulása ezek közül az egyik – , de még jobban fájhat azoknak, akik elhitték a jobb életet hirdető kampányígéreteket.
Farkas Réka / Háromszék