Kiszáradt a vízcsap, még csak nem is csöpög, csak hörög. Azt mondja:
– Hörr… hiába nyitsz, mert úgy sem folyok.
Sivalkodik a csecsemő. Megigézték, állítják. Vizet vetne a vajákos asszony, de nem lehet. Nem forr teácska a napisoknak, diétás leves reszkető aggoknak. Ebéd a kórház betegeinek. Kezet nem mosnak reggeli előtt. Nem zuhanyozhatnak az izzadtan ébredők. Illatos párolgó kávé sem fő a munkába indulóknak.
– Ismét elzárták a vizet, kész őrület!
Mindenki ideges, ismét rosszul kezdődik egy nap. Istállóban bőg a tehén, hangosan, öblösen. Ló nyerít hosszasan, élesen. Birka béget panaszos szemrehányással. Az állat nem érti, de valljuk be ember sem, hogy miért kénytelen szomjazni. Telefonhívások özönétől izzik a vízügy laboratóriumának vonala.
– Halló… mi van már megint? Olyan az idő, ma harangot öntenek. Egy hónapja nem esett és önök mégis elzárják a város vizét?
– Nem mi tehetünk róla. – mentegetőzik már századszor a laboráns kisasszony és fújja a betanult szöveget. – Lopott fát húzatnak a patak mederbe. Vagy húsz traktor ment fel már hajnalba. Ahogy mennek egymás után és ágastól vontassák őket, annyira felkotorják a folyó iszapját, hogy lehetetlenség kitisztítani. A szűrőberendezés is régi, kezdetleges. Még a kommunizmusban épült és kispóroltak belőle néhány fontos elemet. Inkább elzárjuk mintsem tömeges fertőzést okozzunk.
Ez nagyon is logikusnak tűnik. Hátránya csupán annyi, hogy szomjazik egy egész város. A helyi hatóságnak feladataköréhez tartozik az ilyen típusú gondok elhárítása. Ezért oda is panaszt tesz az adófizető polgár. Kénytelen kelletlen beindul a gépezet. Fontos lehet, ha megjegyezzünk egy közmondást:
– Kinek Krisztus a barátja, üdvözül.
Sokatmondó megállapítás, de a gyakorlatban nem ilyen egyszerű. Mert Krisztus jóhiszeműleg üdvözít, de arról már nem tehet, ha elszemtelenedik a barát. Van egy olyan közmondás is miszerint:
– Add ide a kisujjadat, én elveszem az egész karodat.
Elindul tehát az úr meggyőződni, hogy a hozzá feljutott panasz szerint van-e a tényállás. Követik őt lándzsás és pallosos angyalok.
– Ti húszan elvettétek hétezer ember ivóvizét. Kivágtátok sok jámbor ember tulajdon fenyvesét, kik rajtatok számonkérni nem merészelik. De én számon kérem rajtatok, mily jogon tettetek ennyi törvénytelenséget? Vagy elfelejtettétek-e, hogy Atyám egyformáknak teremtett benneteket saját képmására?
Nem ijedtek meg a szemtelen barátok. Durva dorongokkal felzárkóztak traktorjaik elé. Sátántól kapott bátorsággal süvőltötték szembe a feleletet:
– A demokrácia adta nekünk e jogot! Aki kapja marja demokrácia jogán, mienk az erdő, mienk a víz, mienk a törvény, mienk a hatalom és a dicsőség! Vajon nem ezt teszi-e minden előjáró hatalmuk mögé bújva?
Mihelyt ezt elmondták már támadásba is lendültek, mert a bitorlók taktikája az erőszak, a félelemkeltés és az alkoholgőzös elme.
Ennyi elég is volt ahhoz, hogy meghátráljanak a pallosos, lándzsás angyalok. Védelem nélkül maradván Krisztus is megfutamodott. Haja, mint üstökös csóvája bomlott utána. Magába kimondja az örök igazságot:
– Saját városodban ne legyél próféta és biztos, ami biztos Krisztusnak ne legyen bizalmas barátja!
Másnapra újra kiszárad a vízcsap. Még csak nem is csöpög, de már nem is hörög. Sivalkodik a csecsemő. Megigézték, állítják. Vizet vetne a vajákos asszony, de nem lehet. Nem fő teácska a napisoknak. Diétás leves reszkető aggoknak. Ebéd a kórház betegeinek. Kezet nem mosnak reggeli előtt. Nem zuhanyoznak az izzadtan ébredők. Illatos kávé sem párolog munkába indulóknak Mindenki ideges, ismét rosszul kezdődik egy nap. Istállóban bőg a tehén, hangosan, öblösen. Istállóban ló nyerít, hosszasan élesen. Birka béget panaszos szemrehányással. Az állat nem érti az ördögi kört. Az ember sem, mert ím rákérdez a kis napis:
Hol a teácskám, dadácskám?
Nincs vizünk sajnos kisbabám,
De legyél jó és nyugton aludjál,
Mert kapsz pudingos demokráciát!
Sebők Mihály