Az előadás március 23-án és 25-én tekinthető meg a Háromszék Táncstúdióban Fotó: Gazda Előd

A várakozásoknak megfelelően, tudatra, lélekre egyaránt ható, építő gondolatokat ébresztő és nemes érzelmeket gerjesztő szellemi élményben részesült a nagyérdemű kedd este a Háromszék Táncegyüttes legújabb, AranyAsszonyok című sepsiszentgyörgyi bemutatóján. Nem véletlenül, hiszen a Furik Rita, felvidéki rendező–koreográfus által szakrálisnak nevezett táncszínházi előadás középpontjában talán a legemberibb érzés, a szeretet áll.

„Kezdjünk el szeretetben élni” – fogalmazta meg táncjátékának legfőbb üzeneteként annak rendezője a színrelépést megelőző sajtótájékoztatón. Meggyőződése szerint ugyanis a szeretet mozgatja a földi és égi világot, ezért meg kell tanulnunk gyakorolni. Levetkezve a belénk nevelt megfelelési kényszereket, őszintén és tiszta szívünkből, úgy, ahogy egykor az aranyasszonyok tették.

Történelmünk hajnalán ugyanis, illetve azt követően még jó ideig ők a szeretet, valamint a női teremtő és gyógyító erő képviselőiként uralkodói, valamint hadvezéri feladatokat is ellátható papok voltak. Olyan asszonyok, akik az ősi gyökerek hordozóiként nemcsak a természet titkait ismerték, hanem önmagukat is, ezért tudatosan szolgálták közösségüket.

Mindezek kifejezésére azért választotta a táncot, mert az egy erőteljes isteni eredetű kommunikáció, hiszen szavak nélkül, de elemi erővel és érthetően közvetít érzelmeket és gondolatokat. Ahhoz viszont, hogy ennek a kihívásnak eleget tehessenek, és az asszonyi minőséget hitelesen tudják megjeleníteni, a szereplők lelkileg is rá kellett hangolódjanak erre a témára. Ezt viszont csak hosszas beszélgetések árán lehetett elérni, ami a megszokottnál sokkal több odafigyelést és erőfeszítést igényelt.

A fáradozás azonban nem volt hiábavaló. A Fazakas Leventének a magyar folklórkincsből ihletődött zenéjével összhangban lévő, valamint Ádám Júlia akusztikus hatásai által nyomatékosított kifejező mozdulataik, mozgásuk és testbeszédük első pillanattól magukkal ragadták a közönséget. Ez természetesen a koreográfusok és táncmesterek érdeme is, akik nem csak megértették a rendező gondolatait, hanem magukévá tették azokat, rezonáltak az érzelmeivel.

A látottakra való ráhangolódást az ugyancsak Furik Rita által megálmodott és Kis Kriszta segítségével kivitelezett díszlet és a jelmezek is segítették. Az egymást váltó, lassú és szilaj táncokból, valamint az olykor helyzetképszerű, mozdulatlanságba merevedett jelenetekből kibontakozó történet és mondanivaló Prezsmer Boglárka dramaturg szakmai tudását és képzelőerejét dicséri. A rendező által óhajtott hatás eléréséhez ugyanakkor a Heveder zenekar muzsikája és Erőss Judit szárnyaló hangja is nagyban hozzájárult.

Az említettek, valamint a koreográfusok és táncmesterek jóvoltából legyőzvén a tér–idő korlátait, egy rég feledésbe merült korszakban találtuk magunkat az előadás idejére. Egy varázslatos világban, mely a múlté ugyan, azonban erkölcsét és szellemiségét megismerve rádöbbenünk, hogy csak így, szeretetet adva és kapva érdemes élni.

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó