Archívum
470 
1
Táblagépek segíthetnek a Kalahári-sivatag falvaiban élőknek megőrizni kultúrájukat és hagyományos technikáikat a jövő generációi számára.
A hererók pontosan tudják, mit tegyenek, ha egy ló túl vad vagy kiszámíthatatlan: hozzácsapnak egy szamarat, mely lassításra készteti a lovat és segíti megszelídítését. A nyakas állatokat generációk óta így kezelik Erindiroukambe apró falvának lakosai. A település Namíbia keleti részén, a Kalahári-sivatag szívében található.
Azonban az idők változnak. Ahogy a fiatal férfiak munka vagy tanulás reményében elhagyják a falut, és a 400 kilométerrel távolabbi Windhoek városához hasonló közegbe kerülnek, egyre nehezebbé válik az ilyen lokális tudás megőrzése. Kasper Rodil, a dániai Aalborg Egyetem kutatója és csapata azt szerette volna kideríteni, hogy a táblagépek segíthetnek-e áthidalni eme hiátust.
     |
A fiatal férfiak általában néhány évet tartózkodnak a városokban, mielőtt visszatérnének otthonukba, hogy ismét felvegyék a tradicionális, félig nomád életstílust, a földön dolgozzanak, marhát és kecskét tenyésszenek. Azonban ez a hiátus azt jelenti, hogy sokat veszítenek a falu felhalmozott tudásából, melyet az idősebbek hagyományosan szóban adnak tovább.
A windhoeki Namíbiai Műszaki Egyetem kutatóival Rodil csapata azon dolgozik az Erindiroukambe időseivel, hogy táblagépen állíthassa elő a falu háromdimenziós megjelenítését. Tudásukat beillesztik majd ebbe a virtuális faluba, hogy így megőrizhessék a jövőbeli generációknak. Rodil emellett rajzalkalmazást is fejleszt, mely imitálja az idősek módszerét, mellyel a homokba rajzolják ábráikat mondanivalójuk magyarázatára. „Szeretnénk, ha minél egyszerűbb lenne a készülék használata” – mondja a kutatók. Ehhez létfontosságú, hogy az idősek részt vegyenek az ilyen alkalmazás fejlesztésében – teszi hozzá.
A falusiak számára – akik még soha nem használtak számítógépet – az érintésvezérelt interfész használatát könnyű volt elsajátítani. A 3D-s környezet avatárokat mutat, melyek az egyes falusiakat ábrázolják, ahogyan számos feladatot végeznek el. Rövid videó szegmensek – mint egy kecske levágása vagy a szent láng meggyújtása – ugranak fel lebegő 2D-s paneleken. Az egyéb linkek még általánosabb tudáshoz segítenek hozzáférni, úgymint, mely gyógynövény alkalmazható speciális betegségekre, hogyan kell felügyelni az állatokat, vagy hogyan kell navigálni a nap segítségével a szétszórt falvak között.
Néhány kisebb problémától – az idősek például panaszkodtak, hogy a szarvasmarhák színe nem elég pontos – eltekintve, az animációkat egyöntetűen elfogadták.
A városba költözés megzavarta a generációk közötti történelmi jellegű információáramlást – mondja Niall McNulty, aki a dél-afrikai Durbanben segíti az ulwazi-programot. Ebben digitális technológiát alkalmaznak, hogy lehetővé tegyék a régióban élő közösségek számára tudásuk és történetük rögzítését.
„Ahogy a mobileszközök egyre jobban elterjednek Afrikában, egyre fontosabbá válik az ilyen típusú regionális és nyelv specifikus tartalom iránti igény, valamint a tapintható kapcsolat, amelyet a közösségek és múltjuk között létrehoz” – mondja a szakember.
New Scientist
Archív cikkekhez nem írható hozzászólás!
Azt, hogy nem nagyon van mit egyenek, az nem érdekel senkit, de táblagép az kell! Fájintos, mondhatom! Azt mutatják meg nekik gépen, amit már tudnak. Van baj, van biza...
Korábban írtuk:
[ Az aktuális észrevételeiket, alkalmi tartalom-anyagokat ide kérjük.]
[ Székely Termékek Webáruháza | Weboldalkészítés: Elistaria | MAhonlap | Háromszéki falvak | Játékshop webáruház és játékbolt | GreenSmoke ]