Évek óta együtt barátkoznak, együtt énekelnek, sok közös fellépést tudhatnak maguk mögött, és most jött el az a pillanat, amikor úgy döntöttek, együttessé szerveződnek.
Ők a sepsiszentgyörgyi Classical singers együttes tagjai: Babos-Szélyes Manyika, Barabás Lajos Zsolt, Kőmíves-Bokor Zsuzsa, Oláh-Bandi Alpár, Sebestyén-Lázár Enikő.
A Classical singers együttes december 11-én valamint 14-én bemutatkozó ünnepi koncertet tartott a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében, illetve a sepsiszentgyörgyi központi unitárius templomban Karácsonyi várakozás címmel, melynek keretében hagyományos magyar és angol nyelvű karácsonyi dalok csendültek fel, igényes hangszerelésben. Az együttes egyik tagját, a két kisgyermekes anyukát, Babos-Szélyes Manyikát akkor kértük fel beszélgetésre.
Emlékszem, Manyikával ismeretségünk 2013-ban kezdődött a Székely Családok Napján, amelyet Kovászna Megye Tanácsa szervezett a zabolai Mikes-kastély udvarán június 1-jén. Akkor az Evilági együttes tagjaként énekelt imádni valóan, és a kisfiaim kedvenc dala lett a lábujjköz-szösz-refrénű dal.
– Közéleti szereplőként, énekesként meglehetősen ismert a neved. Énekelsz más együttesekben is a Classical singers mellett?
– Úgy gondolom, hogy abban a közegben, amelyben részt vállalok valamilyen zenei megmutatkozásban, ismerik a nevem. Néha mégis meglepődöm, amikor váratlanul, számomra ismeretlenek elismerő szavakkal illetnek. És nagyon jó érzéssel tölt el! A Classical singerst a csapattal közösen álmodtuk meg, a sok közös éneklés duóban, trióban arra késztetett, hogy ezt továbbálmodjuk. Az Evilágival az első lemez megjelenése után lettünk együttes hat évvel ezelőtt.
– Hogy emlékszel, mikor kezdődött az énekesi karriered?
– Igazából hamarabb énekeltem, mint beszéltem. Az egyetem alatt kezdtem el szerepelni a TransylMania zenekarban, ahol népdal-feldolgozásokat énekeltem, és ahol közel nyolc évig voltam szólista. Eléggé meghatározó időszaknak bizonyult ahhoz, hogy megismerjen a nagyközönség. Kislány korom óta énekesnő szerettem volna lenni, mindig szerettem szerepelni, és nagyon örülök, hogy azt csinálhatom, amit szeretek.
– Miként lehet egyeztetni az anyaságot és a színpadi fellépéseket? Jut mindenre idő?
– A fellépéseket és az anyaságot egyeztetni nem egyszerű, de a családom, a férjem mindenben támogat, az ő támasza nélkül nem tudnám ezt csinálni, bevállalni a koncerteket, a próbákat. Ezekben az időszakokban én is megpróbálok jobban figyelni arra, hogy azt a kevés szabadidőt, ami marad, együtt, tartalmasan töltsük el gyermekeinkkel. Talán a házimunkák valamelyike olykor elmarad.
– Ha nagyon röviden jellemezned kellene önmagad, mit mondanál?
– Családcentrikusnak mondanám magam. Általában optimista, barátságos, néha túlságosan aggodalmaskodó vagyok, főleg, amióta megszülettek a lányok.
– Adventben, amikor elcsendesül a lélek az éves hajsza után, hogy érzed magad?
– Számomra az advent az örömteli, meghitt várakozás időszaka, amikor az egész évi rohanás után felkészülünk, ráhangolódunk legszebb ünnepünkre, karácsonyra. Ilyenkor koncertekkel, a szebbnél szebb karácsonyi dalokkal szeretném lelki készülődésre, lelki elmélyülése késztetni a hallgatóságot. A legfontosabb az egymásra való odafigyelés, hogy tisztában legyünk azzal, mennyire értékesek családi-baráti kapcsolataink, mennyire fontos az, hogy ebben a rohanó világunkban ne csak az anyagi javak lelkesítsenek.
– Énekesi karriered berkeiből néhány élményed, emléked megosztanád az olvasókkal?
– Nagyon sok szép emlék és rengeteg élmény fűz mindegyik együtteshez, amelyekkel együtt énekeltem. 2005-ben a TransylMania együttes tagjaként a budapesti Papp László Sportarénában megrendezett, Egy csepp emberség című, a székelyföldi árvízkárosultak karácsonyáért szervezett segélykoncerten is felléphettem, közel 14000 ember előtt. Ez egy életre szóló élménnyel gazdagított. Egy másik emlékezetes élményem, amikor az Evilági együttessel Zentán, az Énekelt versek fesztiválján a közönségdíjat és a különdíjat nyertük el.
– Fő munkaidőben a Plugor Sándor Művészeti Líceum énektanára vagy. Nehéz ez a munka? Milyen sikerélmények teszik gazdagabbá pályádat? És mik jelentenek tanárként nehézséget az életedben?
– A Plugor Sándor Művészeti Líceum ének szakos tanáraként egyéni énekórákat tartok, ahol olykor rejtett kincsekkel találkozom. Úgy gondolom, ezeket a kincseket csiszolgatni igazán szép, lélekemelő foglalatosság. Tanári pályám alatt sok diákot tanítottam. Igazi siker számomra az, amikor a szárnyaim alól kirepülő diákok megállják a helyüket az életben, sikeresek lesznek, és így visszaköszön a munkám pozitív eredménye.
– Vannak, voltak különleges álmaid, vágyaid, el nem ért céljaid?
– Mindig szerettem nagy terveket szőni, álmodozni és azok megvalósulásáért tenni, és ha nagyon akartam, akkor idővel, sok munkával beteljesültek, vagy éppen egy újabb kaput nyitottak meg előttem, ami a javamra fordult. Mindkét együttessel nagyon sok a tervünk, sok az ötletünk, bízom benne, hogy ezeket meg is tudjuk valósítani, és még sokszor énekelhetek kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
1979. augusztus 5-én született Székelyudvarhelyen, Hargita megyében.
1993–1997 között a Palló Imre Művészeti Líceumban tanul ének szakon, Székelyudvarhelyen.
1999–2004-ig a brassói Transilvania Egyetem zene fakultásán tanul, ugyancsak ének szakon.
Előadói tevékenysége:
2003 – a Cantabile Trio énekese
2003–2010 – a TransylMania etno-rock együttes énekese, a zenekar három lemezének (Legyen úgy, mint régen volt, El ne add az ősi házat, Mert tudnom kell) szólistája
2007-ben a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója szervezője, ez alkalommal a TransylMania együttes Mert tudnom kell című produkciójának előadója
2009-ben a Szent György Napokra megalakult Cserháti Zsuzsa-emlékzenekar szólistája
2011-ben a Szegeden megrendezett II. Musical Hangja énekverseny operett kategóriás döntőse
2011-ben az Evilági együttes énekese
2017-ben alakult a Classical singers énekegyüttes
Repertoárjában egyaránt megtalálható az egyházi zene, az opera, az operett, a népi és könnyűzene.
Bede Erika / Székely Hírmondó