1686. szeptember 2-án foglalta vissza a XI. Ince pápa által életre hívott és pénzelt Szent Liga a magyar királyok korábbi székhelyét a töröktől. Ekkor került hazánk egy keleti birodalom kezéről egy nyugati birodalom fennhatósága alá.

 Bécs 1683-as ostroma – melyben magyarok is részt vállaltak – hozta meg a darabokra szakított Magyarország „felszabadulását”, ugyanis I. Lipót magyar és Sobieski János lengyel király itt mért megsemmisítő vereséget Kara Musztafa nagyvezírre. Természetesen az oszmán birodalom ettől még nem roskadt magába, de a már korábban megkezdődött belső rothadására semmiképpen nem volt jó hatással. „Igen gyakori volt a hivatalok vásárlása. Ibrahim szultán az ejaletekben eladta a vezető hivatalokat, olykor egyszerre két személynek. Az áthelyezéstől tartó basák rövidre érzett uralmuk alatt kizsarolták a lakosságot” – jellemzi az állapotokat Székely György.

Európai összefogás

A győztes csata reményt adott a keresztény erőknek: „I. Lipót király 1684 januárjában ígéretet tett az ország felszabadítására, március elején a Habsburgok, Lengyelország és Velence XI. Ince pápa felhívására szövetséget hozott létre Szent Liga néven” – írja a Múlt-kor. A pápa, akit Magyarország megmentőjének is hívnak, volt az, aki felismerte, hogy az oszmán birodalom egész Európa létét fenyegeti. „Az ő varsói és bécsi nunciusai megfeszített munkájának köszönhető Lipót és Sobieski János lengyel király szövetsége, melyet, a francia követ intrikáit legyőzve, az utolsó pillanatban, 1683 márciusában sikerült megkötni” – írja Szekfű Gyula. XI. Ince valódi európai összefogást hozott létre, a többi között elérte, hogy a franciák ne támadjanak a Habsburg birodalomra 20 évig.

Budavár ostroma (1686) Lotaringiai Károly táborából nézve Franz Geffels festményén Forrás: WikipédiaBudavár ostroma (1686) Lotaringiai Károly táborából nézve Franz Geffels festményén
Forrás: Wikipédia

„Bécs felszabadításának hírére az európai népek egy pillanatra újra átérezték az egyetemes keresztény gondolatot, melyről vallási, nemzeti és állami vitáik közt évszázadokon át megfeledkeztek; az új érzelmi szolidaritásban egyszerre szégyenletesnek találták, hogy ez a rendetlen barbár horda, mely minden katonai rendtartás nélkül terpeszkedett a bécsi síkon, amíg a keresztény sereg első iramában fel nem döntötte, ez a kifelé nagyhangú, de belül férges, beteg hatalom fenyegesse továbbra is az európai civilizáció országait” – fogalmaz Szekfű.

Torzsalkodás

Ugyanakkor Európa sem dobta le egyből a „rossz” politikát, amit a Szent Liga lendülete is megsínylett. „A dicsvágyó Miksa Emánuel bajor választó, mint német birodalmi fejedelem, nem akart Károly herczeg alatt szolgálni. Császári apósától önálló parancsnokságot kért. (…) Csak május 31-ikén, mikor már méltán attól lehetett félni, hogy a sok tervezgetés és torzsalkodás közben a hadmüveletekre alkalmas idő egészen kárba vész, dőlt el végképen Buda ostromának ügye” – foglalja össze Szilágyi Sándor.

„Magyarország megmentője”

XI. Ince, akit bankárpápának is hívnak, nemcsak kiváló politikus volt, de rászolgált nevére, ő teremtette meg a fedezetét a hadjáratnak. Így a Buda alá érkező „keresztény” hadak „Nagy részét császári zsoldosok tették, de voltak benne bajor, svabeni, frankeni hadak, az ostrom folyamán pedig megjött a bradenburgi hadtest, sőt végűl némi svéd segélyhad is” – számol be Szilágyi. Később ennek komoly következményei lesznek, hiszen a zsoldosok három napot kapnak jussuk beszedésére, ami azt jelentette, hogy „Lotharingiai Károly katonáinak egy része a betörés után vad mészárlásba és fosztogatásba kezdett; a keresztények dühe az ellenséges katonák mellett főként a budai zsidók ellen irányult, akik az Oszmán Birodalomban tapasztalható nagyfokú vallási tolerancia miatt az ostrom alatt a törököket segítették” – írja a Rubicon.

Charles Herbel festménye a kifosztott Budáról. A vár elfoglalásakor sok szövetséges katona nem kegyelmezett az ostromot túlélt lakosságnak sem Forrás: Wikipédia
Charles Herbel festménye a kifosztott Budáról. A vár elfoglalásakor sok szövetséges katona nem kegyelmezett az ostromot túlélt lakosságnak sem
Forrás: Wikipédia

Nemesek is jöttek európai szinte minden szegletéből: „Herczegek, grófok, bárók siettek Franczia- és Spanyolországból, a német és olasz fejedelemségekből Buda alá. Jöttek angolok és skótok is s egész Európa akkori lovag világa elküldte képviselőit a császári táborba” – számol be A magyar nemzet történetében Szilágyi. Ugyanakkor motivációjuk itt sem minden esetben keresztényi volt, hanem hírnév és birtokszerzés reményében érkeztek, de ez mit sem vont le vitézségükből.

A magyarok is választottak

„A magyarok száma szintén igen tekintélyes volt. Ez évben valami 24,000 magyar küzdött a királyi lobogó alatt, de különböző hadtestek közt szétosztva; nagyobb részük lassankint a budai táborba rendeltetett, mert, mint a vezérek mondották, ’csak nem hadakozhatunk magyar nélkül török ellen’” – írja Szilágyi. Amögött, hogy a csapatokat szétosztották az is állt, hogy a magyarokkal szemben nem volt meg a feltétlen bizalom, hiszen Bécs ellen is képviseltették magukat, habár „egyedül Thököly és 4000 embere vett részt a császárváros ostromában” – írja a Rubicon. Már a számokból is tisztán látszik, hogy a magyarok ismét Nyugatot „választották”, „a törökök lófarkas hadijelvényét, ami 145 év óta hirdette a török fennhatóságot Petneházy Dávid tépte le a vár fokáról” – írta Tarján M. Tamás.

Buda visszafoglalásának részletes leírásában a többi között a Honvédelem.hu és a Rubicon oldalán is elmélyedhet.

Hirado.hu

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.