Fotó: zarojel.hu

Kevés konszenzuálisnak mondható pont van a magyar parlamenti pártok között a XX. század fontosabb történéseit illetően. Az egyes pártok értelmiségi holdudvara másként vélekedik Trianonról, az I. és a II. világháborúról, köztársaságról és királyságról, Károlyi Mihályról és Horthy Miklósról, a magyar felelősségről a második világháború zsidóüldözéseinek a vonatkozásában, és még sorolhatnám.

Stabil pontnak talán csak a kommunizmussal való szakítás helyessége és 1956 dicsősége, büszkeségre okot adó forradalomkénti tisztelete.

Akkor is így van ez, ha az ’56 novembere után a szovjet oldalon álló, azt fegyverrel támogató Horn Gyula miniszterelnök lehetett és akkor is, ha akadnak az utódpártnak képviselői, akik azzal örvendeztetik meg a maroknyi indoktrinált, az eseményeket a múlt rendszer propagandájának megfelelően ellenforradalomként értékelő táborukat, hogy gyalázzák a forradalom emlékét. Ez időről időre előjön az MSZP berkeiben, ami érthető, hisz ugyanezek az emberek (illetve elődeik) 1989 előtt a maival szögesen ellentétes tanokat hirdettek arról a gyönyörű tizenkét napról, amikor a magyar szabadságvágy robbanásszerűen tört elő országszerte.

Idén Szanyi Tibor október 23-át az „ünnep” szó idézőjelbe tevésével, valamint az egykor meglincselt ávósnak közismert fotójával köszöntötte, majd miután ezt a 444 nevű nagy nézettségű, egyébként ballib portál kihangosította, így reagált: „Ünnepeljük a szabadságért, valamint a szocializmusért kiálló embereket, azaz ‘56 tényleges hőseit. Nem ünnepeljük viszont az ordas gyilkosokat, bármelyik oldalon is álltak. Nem ünnepeljük a lincselő csőcseléket. Nem ünnepeljük a náci restaurátorokat. Nem ünnepeljük a vérengző szovjeteket. És nem ünnepeljük a tétlen felelősöket sem.”

Szögezzük le: 1956-ban nem volt barikádnak két magyar oldala. Egy volt. Szemben pedig az akkori világ leggonoszabb hatalmának hadserege és a nemzetük ellen forduló árulók.

A „náci restaurátorok” emlegetése pedig azt igazolja, hogy Szanyi megmaradt annak, ami volt: primitív, a kommunista szlogeneket visszaböfögő gondolkodásképtelen egyednek. S ez az ember európai parlamenti képviselő, a párt egyik meghatározó arca. Mi mást mondhatunk, csak így tovább!

Előre az MSZP végső megsemmisítéséért, nem fog hiányozni, sem Szanyi, sem a párt.

Borbély Zsolt Attila / Székely Hírmondó

6 hozzászólás

  1. Tóducz

    Na kedves hÍMES TOJÁS, ehhez tessék hozzászólni, ha mer.

    Válasz
    • hÍMES TOJÁS

      Nem létezik olyan jó szöveg, amit ne lehetne még tovább is gördíteni. De fentebb a lényeg megfogalmazást nyert. Remélnünk kell, hogy az úgynevezett “létező szocializmus” hívei mára “kitöltötték”, bevégezték csúfosan végződő történelmi szerepüket.
      Sokan közülük átnyergeltek liberális-globalistának. Közép-Európában már “megtépázottak”, törpe pártokban éldegélnek kegyelemkenyéren. De a nyugati jólétben még önfeledten virágoznak, és nagy jövőt remélnek.
      (Ne feledjük! Tavaly a Gyurcsány család cége másfél milliárd forintnyi “vállalkozói díjat” (ajándékot) kapott az Európai Bizottságtól “egy tanulmányért”. Ennyi pénzből jut szervezkedésre, médiára, és még sok más kevésbé elegáns tevékenységre is.

      Válasz
      • Tóducz

        Há drága hÍMES TOJÁS, nemrég írta nekem, és oktatott ki, hogy ne temessem az ellenzéket. Át tetszett menni hirtelen sírásóba?

        Válasz
        • hÍMES TOJÁS

          Ön egyedül biztosan nem tudja “eltemetni” a magyarországi ellenzéket, tehát azt biztosan nem írtam, hogy ne temesse el őket.
          Mindig azt javaslom, írjuk a valóságot. Vagy legalább erre törekedjünk. Tehát REMÉLJÜK, hogy a “létező szocialistáink” java a választás után nyugdíjba kényszerül menni. És persze lesznek olyanok is, akiket majd átvesznek a “haladónak” bizonyult pártok. Az ellenzék biztosan nem szűnik meg létezni, de talán szaporodni sem fognak.

          Válasz
          • Tóducz

            Értelmezési gondjai vannak kedves hÍMES TOJÁS. Megszokható ez is, mint az ellenzék!

  2. Édes Erdély

    Ne legyenek illúzióink!
    A többi libsi-komcsi is ugyanígy gondolkodik 1956-ról.
    Legjobb példa erre a 2006-os Forradalom és Szabadságharc Gyurcsány általi akkori vérbefojtása….

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük