Ayrton Senna 1988 októberében – Szerzői jogok REUTERS/Masaharu Hatano/File Photo

Huszonöt éve, 1994. május 1-jén szenvedett halálos balesetet az imolai futamon a brazil Ayrton Senna, minden idők egyik legkiválóbb Forma-1-es pilótája.

Ayrton Senna da Silva 1960. március 21-én jómódú brazil családba született Sao Paulóban. Édesapja bátorítására négyéves korában ült először gokartba, első versenyén, tizenhárom évesen az 1-es rajtszámmal indult, és a célban is elsőként intették le. 1977-ben megnyerte a dél-amerikai gokartbajnokságot, majd 1979-ben és 1980-ban világbajnoki ezüstérmes lett.

1981-ben megnősült, és Európába költözött, ahol bekapcsolódott a nagy-britanniai Formula Ford 1600-as versenysorozatba. A következő évben megnyerte a brit és az európai Formula Ford 2000 bajnokságot, 1983-ban a brit Formula-3-as bajnokságban diadalmaskodott, és megnyerte a makaói nagydíjat is.

Prost, a nagy rivális

A csúcskategóriában, a Forma-1-ben 1984. március 25-én egy kiscsapat, a Toleman versenyzőjeként mutatkozott be. Már második versenyén pontot szerzett, és az idényben háromszor állhatott fel a dobogóra. Nem csoda, hogy a következő évben már a Lotusnál versenyzett, ahol három év alatt hat futamgyőzelmet szerzett, első diadalát 1985. április 21-én Estorilban aratta. 1988-ban szerződött a McLarenhez, ahol a kétszeres világbajnok francia Alain Prost csapattársa lett. Ekkor kezdődött kettejük legendássá vált versengése, ami végül odáig fajult, hogy a hivatalosan megkövetelt alkalmakat leszámítva nem is beszéltek egymással.

Megnyerte az 1988-as világbajnokságot, 1989-ben viszont Prost mögött második lett, aztán 1990-ben és 1991-ben ismét ő végzett a pontverseny élén. 1990-ben a szuzukai futamon a rajt után nekiment az őt megelőző franciának, mindketten kiestek, Senna lett a világbajnok. Utólag elismerte, hogy a balesetet szándékosan okozta. 1992-ben egy gyengébb autóval csak negyedik lett, 1993-ban a kipörgésgátlóval felszerelt új McLarennel ismét esélyesnek számított, de végül másodikként végzett Prost mögött.

Baljós előjelek

Az 1994-es évadra az akkor meghatározóvá vált Williamshez igazolt át, az idénye azonban rosszul kezdődött. Az első két nagydíjon az élről indult, de kiesett, ezután következett élete utolsó futama, a San Marinó-i Nagydíj. A versenyhétvége baljós előjelekkel indult: az első szabadedzésen a brazil Rubens Barrichello teljes gázzal a falnak vágódott, de túlélte a balesetet, másnap az újonc osztrák Roland Ratzenberger vesztette el uralmát 300 kilométer/órás sebességgel száguldó járműve fölött, s a kórházban meghalt.

Tragédia élő adásban

A 14. San Marinó-i nagydíj mezőnye 1994. május elsején rajtolt el. A hetedik körben az élen 310 kilométeres sebességgel száguldó Senna a Tamburello-kanyarban a pályáról lecsúszva, egyenesen haladt tovább, és a gumikorláttal nem védett betonfalba csapódott. A szinte teljesen szétroncsolódott autóban ülő versenyző nem mutatott életjelet, a következő percekben tévénézők százmilliói szemlélték döbbenten, amint a mentők sikertelenül próbálják újraéleszteni, majd helikopterrel kórházba viszik. Itt sikerült a szívét újraindítani, de 18 óra 40 perckor halottnak nyilvánították, a halál időpontjának az ütközés pillanatát, 14 óra 17 percet adtak meg.

A végzetes balesetREUTERS/Stringer/File Photo

Államfőhöz méltó brazíliai temetésén másfél millió ember vett részt, és háromnapos nemzeti gyászt rendeltek el.

A tragédia után két héttel rendezett monacói nagydíj előtti megemlékezésREUTERS/Stringer/File Photo

Tervezői hiba

A baleset miatt később per indult a Williams csapat vezetői és a pálya üzemeltetői ellen, de 1997-ben mindannyiukat felmentették. Az ítélet szerint a kormányrúd a baleset bekövetkezte előtt eltörött, így az irányíthatatlanná vált autóban ülő Senna semmit sem tehetett az ütközés elkerülésére. Halálát az ütközés során leszakadó jobb első kerékfelfüggesztés által okozott három – külön-külön is végzetes – fejsérülés, homlok- és koponyaalapi törés okozta, amelyek következtében agyvérzés, illetve ödéma lépett fel. A kocsit tervező Patrick Head felelősségét 2007-ben kimondta egy olasz bíróság, de büntetést nem szabtak ki rá, mert az ügy addigra elévült.

Rajongók virágokkal emlékeznek a baleset helyszínén egy évvel későbbREUTERS/Stringer/File Photo

Szigorúbb előírások

A tragédia után a Forma-1-ben szigorították a biztonsági előírásokat, amiért Senna pilótaként is harcolt. A pályákat átépítették, a versenyautókat áttervezték, bevezették a nyakat és fejet védő HANS-rendszert, ennek köszönhetően a száguldó cirkuszban több mint húsz éven keresztül nem vesztette életét versenyző, a francia Jules Bianchi 2014-es Japán Nagydíjon szerzett sérüléseivel és későbbi halálával tört meg ez a sorozat.

A leggyorsabb versenyző

Ayrton Senna zseni és zsarnok volt, jóindulatú és szerény ember, de a pályán rendkívüli győzni akarása miatt kihívóan is tudott viselkedni. Ő volt a Forma-1-es versenyek történetének leggyorsabb versenyzője, az időmérő edzéseken 161 futama során 65-ször volt a leggyorsabb, további 22 alkalommal indult az első sorból. A versenyeken összesen 13 645 km-en, 982 körön át vezetett. Edzéselsőségeinek rekordját csak Michael Schumacher tudta megdönteni tizenkét évvel később. Senna hat győzelmet aratott Monte-Carlóban, s a mai napig rekordnak számít az 1989 és 1993 között aratott egymás utáni öt futamgyőzelme is ezen a pályán.

Az autósport harmincnégy évesen elhunyt legendájának számos szobrot és emlékművet emeltek, az egyiket az imolai pályán, a végzetes baleset helyszínén. Minden idők egyik legnagyobb Formula-1-es versenyzője több millió embernek volt példaképe, életéről számos könyv, film, sőt dal is született. Hazájában nemzeti hősnek számít, több utca, autópálya, alagút és tér viseli a nevét, a brazil labdarúgó-válogatott az ő emlékének ajánlotta 1994-es világbajnoki győzelmét.

Senna szobra ImolábanREUTERS/Paul Hanna/File Photo

Euronews

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.